Jó esetben mindenki halad. Mindenki azért halad, mert valahova el szeretne jutni. Közben, amíg haladunk, tanulunk. Mindent meg lehet tanulni itt egy életen keresztül, és szinte semmit sem tanulunk egy élet alatt. Miért? Azért, mert amikor valamit megértünk, tudunk, akkor azt hisszük, hogy megérkeztünk. Elhisszük, hogy nincs több. Minél inkább akarunk tanulni, annál messzebbre jutunk az autópályán. Haladni jó. „Amikor az utunkon vagyunk” kifejezést meg akarjuk érteni, akkor csak azt értsd meg, hogy haladj. Egy autópályán nem szabad megállni: csak a leálló sávban szoktunk kicsit várakozni, de leállni nem szabad. Képzeld el így az utadat! Kicsit le fogsz állni a leálló sávba, ha túl gyorsan haladtál, de akkor is a cél a továbbhaladás: Ha sokáig állsz a leállósávban, akkor elszállítanak. Elszállítanak, mert nem vagy odavaló, nem vagy képest haladni és ezért kivesznek a forgalomból. Ez a halál: a leálló sávból való elszállítás. A betegség pedig a leállósáv. Amikor a test jól van, akkor halad a külső sávban, amikor még jobban van, akkor a középső sávban megy és amikor túl jól van, vagy azt hiszi, hogy mindent tud, akkor előz. Az előzés veszélyekkel is járhat. Amikor olyan autót akarsz előzni, ami jobb és gyorsabban haladtál, akkor néha túl kell pörgetned a motort, hogy megmutasd neki. Ha viszont melletted elhúz egy jobb autó a külső sávban, kiválthat belőled féltékenységet vagy versenyképességet, de mindig mérd fel önmagad autójának kapacitását a másikéval szemben. Az autók mi vagyunk. Különbözőek vannak: néha vannak olyan autók, amelyek jobbak akarnak lenni másoknál, ezért felturbózzák őket. Van, amikor ezáltal valóban jobb lesz és nem is gondolnád - a kasztni, azaz a külső által - hogy milyen jól megy, viszont van, amikor a felturbózás csak a külsőt érinti. Ha a külsőt érinti csak és te ezzel az autóval kötsz szövetséget, házasságot, akkor bizony meg fogsz lepődni, hogy ugyanabban a sávban, amelyben addig haladtál, bizony már nem tudsz haladni, hiszen visszahúz a másik: csak a külseje BMW, belül még Trabant. Ha visszahúz, akkor neked fel kell ismerned, hogy bedőltél a trükknek, amely külső sufnituning volt. Ha felismerted, akkor változtathatsz rajta és kereshetsz hozzád illő autót. Vannak autók, akik arra születtek, hogy elkápráztassanak minket. Nem biztos, hogy jobb, nem biztos, hogy nagy a teljesítménye, de szép. Vannak olyan autók, akik pedig teljesítményre születtek. Ők nem biztos, hogy szépek, de nagyon kitartóak és nagyon tudnak haladni. Sok féle autó van, mint ahogy sok féle ember is. Az autókat mindig emberek alkotják, abból a tudásból, amely bennük van, azért példálózok velük.

Azok az autók, amelyek nem tudnak haladni, ahogy említettem, ki lesznek vonva a forgalomból. Amelyek elöregednek, azokat el lehet adni azoknak, akik megelégednek vele és soha sem tudnak új autót vásárolni, de vannak olyan autók is, akik a versengésre születtek. Ők a versenyautók. Vajon a versenyautókat be szabad-e engedni a normál autópályákra vagy sem? Nem. Ők nem oda valók. Ha versenyautó kerül az autópályára, akkor veszélyezteti a forgalmat. A versenyautókat, a versengőket - azokat, akik mindig a másik elé akarnak kerülni - kizárják. Csak egy külön pályán játszhatnak. Ez a külön pálya a versenypálya vagy az olimpia. Azok az emberek, akik visszaélnek azzal, hogy a versenyautóikkal azon a pályán haladnak, ami a személyautóknak, vagy átlagembereknek van, azokat megbüntetik: „bűnözők” lesznek. A versengés, az egymás legyőzése mindig ahhoz vezet, hogy valaki sérül, kivéve, ha bizonyos keretek között zajlik: ilyen az olimpia. Azt végig tudjuk nézni, 4 évente, hogy a test fejlődése hol tart, hogy olyan autók születtek, amelyek az átlagember számára elérhetetlenek, futurisztikusak: az egy minta a jövő tudásáról. Ha elhisszük, hogy mi már olyan autók lettünk és valóságban nem lettünk, akkor azt hívjuk skizofréniának. Mást mutatunk magunkból, mint ami a realitás. Ilyen értelemben az egész emberiség skizofrén. Többet mutatunk magunkról. Elhisszük, hogy van autónk, pedig a bank fizette ki. Elhisszük, hogy többek lettünk, pedig segítséggel tartunk ott, ahol vagyunk. Ha elhittük, hogy mi már sokkal többek vagyunk, akkor a gyorsító sávban akarunk haladni, hiszen mi oda valók vagyunk a BMW-kel. Ha viszont nem vagyunk odavalók és mégis ott haladunk, akkor sajnos esélyes, hogy mások le fognak gyorsulni minket. Az az ember, aki csak elhitte, hogy a gyorsító sávba való, nem fogja engedni, hogy leelőzzék. Harcolni fog pozíciójáért és megsérti a rendet. Ebből alakulnak ki a karambolók, ökölharcok az emberek között.

Versenyezni csak a versenypályán kell. Ha ott bizonyítottál, hogy meg tudod csinálni, akkor meg tudod azt is csinálni, hogy levezetted a feszültséget és elfoglalod helyed a normál pályán is. A normál pályán nem lehet olyan gyorsan haladni és különböző sebességgel mennek az emberek rajta. Aki gyorsan halad, annak a belső sáv passzol, aki lassan, annak a külső. Nem akadályozhatjuk egymás haladását csak azért, mert elhittük magunkról, hogy mi már olyan gyorsak vagyunk, mint a belső sávbeliek. Megakadályozzuk őket a számukra normál haladásban. A mi önismeretünk segít abban, hogy hol kell haladnunk. Ha nem tetszik a középső sáv, akkor sok gyakorlással a versenypályán, elérhetünk oda, hogy átmehetünk az autópályán a belső sávba, de ha levillognak, akkor még tovább kell gyakorolnunk. Tovább kell haladnunk a versenypályán a versenyszektorban a multiknál, amíg megérkezünk saját jogon a belső sávba, amikor már teljesen felvettük a ritmust. Akkor szívesen fogadnak ott. Akkor oda valók leszünk, de addig tanulnunk, edzenünk kell, amíg odavalóvá válunk. Akkor jól fogjuk érezni magunkat belül. Akkor viszont nem, ha nem vagyunk odavalók. Akkor harcolni fogunk és támadni, ha le akarnak előzni, arrogánsak leszünk és nem hagyjuk, hogy leelőzzenek minket: ez a butaság harca. Majd én megmutatom. Az történik ilyenkor, hogy megállítjuk a haladást, vagy teljesen tönkre tesszük egy karambollal azt. Ezek az összeütközések mindig arról szólnak, hogy nehogy már többnek gondold magad. Amikor egy ember így reagál, az buta. Nincs tudása, nem érti, hogy a verseny, a versengés csak az egy súlycsoportban lévők között kiegyenlített. Nem vesszük fel a bokszkesztyűt 60 kilósan a 120 kilós ellenféllel. Ez a bölcsesség. Afelé haladunk, kinek-kinek a maga tempójában. Van, akinek még szüksége van hozzá harchoz, karambolhoz, hogy megértse: hol is tart valójában, van, aki már látja, hogy hol tart és előre engedi azokat, akik jobbak nála és valaki már annyira jó, hogy élvezi az utat. Nektek is azt kívánom, hogy azt az utat is élvezzétek, amelyen éppen haladtok, hogy a végén biztonságosan jussatok el az autópálya legbelső sávjához, amely „világkörüli” útra visz minket. Sok szeretettel kívánom nektek az út élvezetét és rajta, benne a tanulást is. Legközelebb olyan emberekről írok, akik nem akarják elengedni a versengést, és megragadtak benne.