Ahol a bűn, ott a megbocsájtás is megjelenik. Miért? Azért, mert különben nem tudunk tovább haladni. Az az ember, aki nem képes megbocsájtani, az állandó harcban áll saját magával is. A megbocsájtás feloldozás, feloldása a negatív energiáknak: feloldása, és feldolgozása azoknak, ha valaki folyamatosan hordozza a negatív energiákat - pl. harag, indulat, gyűlölet, stb. - akkor az saját életére úgy hat, hogy ezen energiákból születnek sejtjei. A sejtek pedig már azt jelentik, hogy megszületett benned a harag, a düh, az indulat. Ha megszületett, akkor te magad haraggá, dühé, vagy indulattá váltál. Ilyen energiából ilyen emberek születnek: ha megtanulsz megbocsájtani, akkor feloldod azt az energiát, amelyet magadban hordoztál. Kitisztul belőled és nem születik sejt belőle benned: akkor önmagadat nem veszélyeztetted és ezáltal másokat sem veszélyeztetsz. Hogyan tudnál másokat veszélyeztetni vele? Úgy, hogy ha új sejteket szültél a haragból, akkor te magad haraggá váltál és nem tudsz mást adni, mint önmagadat. Ha harag van benned, akkor haragos ember leszel. Azt az embert, aki állandóan haragszik, dühös, nem szeretik. Bocsáss meg annak, akire haragszol és old fel magadban a terhet, hogy neked egy életen át kelljen hordoznod a haragokat. Ha megbocsájtottál, akkor nem kell a benned lévő haragból új sejteket szülnöd: akkor nem veszélyezteted magad és környezetedet bántó energiákkal és szebb lesz világunk. Minél szebb a világunk, annál jobb élni benne.

Egy gyermek is sokkal jobban érzi magát boldogságban, örömben, szeretetben, hálában, mint harcokban tenné. A gyerekek fogékonyak szüleik energiáira. Miért? Azért, mert ahhoz, hogy együtt tudjanak élni velük, olyanná kell válniuk, mint ők: hiszen senki nem érzi jól magát szentként egy bántó közegben, azonkívül amikor túl nagy a rezgéskülönbség, akkor a családból is kilökődés jön létre. Azon családok, ahol túl jó a gyermek: vagy beintegrálják őt maguk közé vagy elüldözik, bántják, és kilökik maguk közül. Azok a gyermekek, akik nem tudnak beilleszkedni szüleik energiamezőjébe, szenvednek. Sokszor azt érzik: biztos, hogy őket örökbe fogadták, biztos, hogy nem ők az igazi szüleik, hiszen annyira különböznek tőle.

A felejtés erre szolgál, hogy be tudjanak illeszkedni hozzájuk a gyerekek.

A szülők valamilyen energiarendszerrel rendelkeznek. Azért kell a csecsemőnek elfelejtenie mindent, hogy nulláról, tiszta lappal kezdhesse ismerkedését szüleivel. Ez pont olyan, mint a megbocsájtás. Tiszta lap. Ha egy szülő nem úgy viselkedik, ahogy a gyermeknek megfelelő, akkor a gyermeknek is meg kell tanulnia megbocsájtani, hiszen akkor tovább nem is tudna együtt élni szüleivel. Miért felejtjük el a megbocsájtást? Miért gondoljuk azt, hogy nincs rá szükségünk?

Fontos, hogy értsétek: ha nem tudtok megbocsájtani, akkor nem tudtok tovább haladni. Leragadtok ott, hogy engem mindig bántanak szüleim. Ha mindig bántanak, akkor nem fogsz akarni élni. Ha nem akarsz élni, akkor nem jönnek az olyan energiák, amelyek örömet okoznak. Nem jönnek az olyan energiák, amelyektől fejlődsz, hiszel vagy boldog vagy. Ha nem jönnek ilyen energiák, akkor nem találkozol olyan emberekkel, akik pozitívak. Ilyenkor azt érzed, hogy az élet borzasztó. Semmi mást nem fogsz tudni tovább adni saját gyermekeidnek is, mint ezt. Azt, hogy az élet borzasztó. Nem csoda, hogy nem akarnak leszületni ide gyermekek. Nem csoda, hogy a születésünket lassan megint szabályozni kell. Dotálni kell az embereket, hogy szüljenek már, mert így ilyen boldogtalan körülményekre nem szeretnénk szülni és nem szeretnének megszületni gyermekeink sem.

A magyarok szomorúak, kesergőek, boldogtalanok. Nézd meg a himnuszunkat is. Csak a szomorúság és a bánat jellemzi. Miért tudnak népcsoportok, fajok fennmaradni? Azért mert örömöt találnak az életükben. Nézzétek meg a cigányokat vagy nézzétek meg az Indiai népet. Mély szegénységben élnek mind és sokkal boldogabbak, mint mi. A cigányok énekelnek, táncolnak, örülnek. Akkor is, ha nincs ennivalójuk aznap: őket ez tartja életben. Az indiaiak pedig hisznek abban, hogy ha jó és boldog életet élnek, akkor jutalmuk lesz egy új valóságban: ez tartja őket életben. Mi pedig haragszunk mindenkire. Haragszunk a törökökre, a németekre, az oroszokra és mindenkire, akik miatt „szerintünk” nem jutottunk el oda, ahova kellett volna. Mindig volt valaki, aki a „fejünkre ült”. Annak kell egyébként a fejére ülni vagy fogni a kezét, aki még önállóan nem tökéletes. Amikor gyermek vagy, apu és anyu vezet. Ha már felnőttél, akkor nem kell, hogy vezessenek. Ez az ország még nem nőtt fel. Olyanok vagyunk, mint a durcás kis gyermek. Haragszunk a világra, hogy nem csinálhatjuk azt, amit szeretnénk, viszont ha bármikor azt csináltuk, amit szeretnénk, soha sem sült ki belőle jó. Nem nőttünk föl. Meg kellene bocsájtanunk azoknak, akik vezettek eddig minket és keresnünk kellene egy újabb vezetőt. Akkor tudunk újabb vezetőt találni, ha régivel lezárjuk kapcsolatunkat. Mi még nem zártuk le semelyik régi vezetőnkkel a kapcsolatunkat addig, amíg fújunk rájuk. Olyan ez, mint a házasság. Azért, mert elváltál, még nem zártad le. Akkor van lezárva egy házasság, egy párkapcsolat vagy akár egy régi vezetővel való konfliktus, ha átbeszéltük, miért válunk el, mindenki megértette, hogy nem volt építő jellegű számunkra, és számára sem a kapcsolat, és boldogan, békében elválunk és a továbbiakban JÓ KAPCSOLATBAN maradunk. Na ez nem megy addig, amíg meg nem bocsájtunk. Miért? Hogy ne kövessük el ugyanazt megint. Ha nem bocsájtottunk meg, akkor haraggal indul következő kapcsolatunk is, hiszen az volt bennünk. Abból ugyanazt fogjuk megteremteni. Nem oldjuk meg azzal a múltat, hogy szakítsunk és majd mással jól szerelmesen élhetünk. Saját haragunkat el kell engednünk. Meg kell bocsájtanunk volt párunknak, magunknak, országunknak, szüleinknek és mindenkinek, akire haragszunk. Azért, hogy ne szülessen bennünk sejt a haragból. Ne szülessenek új sejtek békétlenségből, elégedetlenségből, mert olyanná válunk akkor. Minél inkább válunk olyanná, annál inkább tudjuk azt tovább adni, amik vagyunk. Ha olyan gyermekeket szeretnél látni, akik boldogok, akkor te válj boldoggá, úgy hogy engedd el a haragot és keress boldog embereket, akikkel jó, jobb nektek lenni. Keress olyan országokat, ahol jó, jobb. Keress olyan szülőket, akik jobbak és tanulj tőlük. Legyenek új mintáitok, új hitetek és új életeitek. Javítsatok magatokon, hogy szebb legyen világunk. Haragot hordozni azt jelenti, hogy negatív energiát tárolsz. A negatív energiától csúnyábbak leszünk. Bántó energiától nem fognak szeretni bennünket és ha nem szeretnek bennünket, akkor nem akarunk élni. Olyan emberek kellenek a földre, akik élni születtek ide. Az életet pedig élni JÓ. Éljétek úgy, hogy örömet okozzon nektek, másoknak és mindenkinek. Az örömről és annak megvalósításáról írok legközelebb.