Az élet azt jelenti, hogy kering benned, bennünk valami, amit vérnek nyiroknak, energiának, fénynek hívunk. Ha kering, akkor mozog. Minden ami mozgás, élet. De nem mindent hiszünk, és élünk annak. Az élet addig amíg egy bizonyos rezgésen halad, élettelen állapot. Egy bizonyos rezgés fölött, élő állapot. Az élet meghatározása relatív. Minden ami mozog, él. Abban lélek, azaz fény van.
A tárgyak is élnek. Kisebb mozgásokat képviselnek, de mozgás tartja őket össze. Az a kohézió, a mozgás. Az ember testében különbözően mozog minden. Van olyan terület amely nagyon mozog, és van amely kevésbé. Térjünk vissza a testre amely mozog. Egy ásvány is mozog. Sőt, nő, növekszik. Azt mégis élettelennek hívjuk. Azért mert mozgása nem elég gyors ahhoz, hogy élőnek tituláljuk. Ha gyorsabban mozog, akkor amőba. Az már elfogadható mozgás számunkra. Azt már élőnek hívjuk. De a tény az, hogy minden mozog. Egy tárgy is. Valamely tárgynak gyorsabb a mozgása, valamely tárgynak lassabb. Azzal amely gyorsabban mozog, azzal a tárggyal a fiatalok jobban érzik magukat. Azokkal amelyek pedig lassabban, azzal pedig az idősek érzik jobban magukat. És van olyan, hogy egy fiatal is a lassú mozgású tárgyakat helyezi előtérbe, és van hogy az idős a gyorsat.  A tárgyakból felismerheted saját rezgésedet. Hogy mivel érzed jól magad. Minél idősebb, rozzantabb egy tárgy, annál alacsonyabb a rezgése. És minél fiatalabb, újabb egy tárgy, bármi is legyen, annál fiatalosabb a rezgése. Egy gyerek a játékokkal veszi körül magát. A játékok gyorsan rezegnek. Egy idős ember könyvekkel, régi bútorokkal veszi körül magát, amely lelassítja az ő rezgését is. Ha akarod, hogy változzon a régihez való viszonyod, és újakat akarsz befogadni, akkor el kell indulni az ismeretlen felé, ami új.
Az ijesztő. Ijesztő, mert nem ismerem. Ijesztő mert nincs biztonság érzetem benne. És ijesztő mert nem régi, megszokott. Ahhoz hogy haladjunk el kell indulnunk valami felé ami új, ami ismeretlen, és ami ha elkezdted megismerni, izgalmasabb mint a régi. De ehhez nyitottnak kell lenni az új felé. Annyira, hogy kinyíljon érdeklődésed. Nem kell egyből tudni mindent, és nem várja el senki tőlünk, hogy egyből új információkat közvetítsünk az új tárgyakról, csak próbáljuk megismerni őket. Mert az új tárgyak alkotják a jövőt, és ezek fogják nemsokára a jelent is alkotni. Akkor mit kezdesz magaddal? Mivel veszed körül magad? Főleg ha már nem lesz régi? Mivel? Ragaszkodsz a régihez. És ha ragaszkodsz a régihez, akkor lenn tartod magad egy alacsony rezgésen, egy nagyon enyhe mozgáson, és megállítod azokat is akik szeretnek téged. A fiatalok mennének, haladnának előre. Miattad nem teszik, hogy jól érezd magad bőrödben. Hogy még élhess ezen a bolygón. Hogy még ne kelljen elhagyni azt, mert szeretnek téged. Ha szeretnek téged, megpróbálják számodra berendezni világodat úgy, hogy jól érezd magad. Úgy, hogy otthon érezd magad. Sajnos ez viszont a te komfort zónád, és nem az övék. Még nem akarsz haladni és ha a fiatalok folyamatosan eléd varázsolják a múltat akkor megragadsz, és egyáltalán nem fogsz haladni. De ez élet a halálban, vagy halál az életben. Ez zajlik az emberekben is.
A testben alacsonyabban és magasabban rezgő részeink vannak. Amelyek magasabban rezegnek, állandóan vágynak a felemelkedésre. Amelyek viszont alacsonyabban rezegnek, azok komfortot, megállást, biztonságot várnak. Ezek benned harcolnak. Nem egyeznek meg. Azért nem, mert különbözőek. A spirituális emberek nem foglalkoznak magukban az alacsonyabbal, csak mennek, haladnak tovább. Egy idő után azonban megállnak. Nem haladhatnak tovább. Miért? Mert nem értették meg, hogy mi az egység. Csak együtt történhet meg a felemelkedés. Csak együtt haladhat tovább a test. Nem lehet olyan, hogy két láb felemelkedik, és egy kéz, de a többi úgy dönt, hogy nem. Ez lehetetlen, mert az egész együtt halad. Ha egy láb előre akar menni, és a test még nem kész rá, jelez. Hogy fáj. Fáj a láb. Azt jelzi, hogy az egész számára, túl gyors. Meg kell tanulni úgy haladni, hogy együtt tudjunk menni. Együtt mindannyian.
Ugyanez van az emberek között is. Van aki hatalmas tempóval elindul, és senki sem tudja követni. Az sem jó. Ha kiszakítjuk magunkat az emberiségből, nem tudunk kivel játszani. Nem tudunk kivel jól lenni. És nem értjük, hogy miért vagyunk itt. Az egységért. Azért a bizonyos egységért, amit leginkább testünkön keresztül tudunk megtanulni. Ha jelez testünk, meg kell tanulnunk érteni jelzéseit. Ha nem értjük, akkor azokat akik lenn vannak el kell engednünk. Ekkor a fizikai test, halált él meg.
 A halál például az amikor sejtek elhalnak. Vagy szervek.  Minél több a sejtek, szervek halála, annál kevesebb az élet benned. A test együtt halad. Ha megérted hogy hogyan, akkor először arra fordítasz figyelmet, aki lenn van. Aki leragadt a régi bútorai között. Aki elhitte hogy még mindig ott tart az egész. Miért történhetett ez? Hiszen a test folyamatosan kommunikál minden sejtjével? Azért mert erek a keringésből leszűkültek. Ha leszűkültek, akkor lassabban érkezik az információ oda. Minél lassabb annál tovább áll azon a szinten a test. és van olyan, hogy egy ér, elzáródik. Ha egy ér elzáródott akkor az a terület amely sejtekből áll szintén, már soha sem kap információt az egészből, és leáll. Ott nem fejlődnek új sejtek, nem alakulnak ki új lehetőségek arra, hogy visszakapcsolódjon az egészbe. Elzáródik és meghal. Minél tovább marad információ, avagy táplálék, azaz mozgás nélkül, annál inkább meghal. Ez a halál. Hogy eltűnik belőle a mozgás. De ha a mozgás eltűnik, újra is lehet indítani. Lehet egy új sejtet létrehozni, amelynek az lesz funkciója, hogy segít. Ilyen segítő sejtjeink vannak a testben, akiket úgy hívunk, hogy T limfhociták. Nekik viszont meg kell tanulni, jól segíteni. A sejtek amelyek elhalnak, újakat hoznak létre, segítséggel. Ha olyan sejt hal meg, amely az egészet lenn tartotta, akkor örülünk neki, mert így az egész tovább tud élni, fejlődni, haladni. Ha viszont olyan sejteket öl meg a segítő, amik nagyon magas rezgésűek voltak, akkor szintén segít a test egésze számára.
Ezt nem szeretjük, mert nem értjük. Ez olyan a testben, mint amikor egy rettentő rossz állapotú testbe egy tökéletes szívet ültetnek be. Ez a szív magasabb rezgésen van mint a test többi része. Ha elkezdi azt felemelni olyan magasra ahol ő van, nem bírja ki a test, és meghal. Ha pedig „csak” olyan szívet kap a régi test, ami kicsit jobb nála, akkor segít számára. Akkor marad az élet. És onnan kell elindulni, ahol az alaptest tart. Az alaptest pedig egy spirituális ember számára, MINDIG túl van gondolva. Mindig azt hiszik, hogy jobb állapotúak, mint azok, akik esetleg nem foglalkoztak spiritualitással, azaz mágiával.
Mi a mágia? Illúzió. A mágia azt jelenti, hogy így is élhetnél. De nem élsz. Mutasd meg magad egészségesként, és minta leszel, példa mások számára. Minél több a minta arra, hogy hogyan emelkedhet fel egy emberi test, annál több ember fog felemelkedni. A felemelkedés, nem más, mint mozgásváltás, gyorsabb mozgás felé. De egyszerre nem megy. Egyszerre, úgy, hogy nem értelmeztem át az egészet, lehetetlen. A teljességet kell hozzá figyelembe vennem. Azokat a sejteket amelyek leragadtak régi szobájukban, régi bútoraik közé. Azokat akiket megszemélyesít családod. A dédik, a nagyszülők ők. Ezeket az embereket nem lehet csak úgy kidobni a testből. Nem lehet azt mondani, hogy lejárt a mandátumotok.
Viszont el lehet kezdeni őket motiválni. Meg lehet tanítani nekik, hogy jó az új. Hogy van abban öröm, és ha jól érzik magukat az újban, tetszik az új berendezés, akkor hajlandóak jönni velünk, és változnak ők is. Egyre jobban érdekli őket az, hogy haladjanak. Ők is akarnak repülni. És együtt tudunk is. Együtt lehet is. Csak így tudunk együtt haladni, és egységet megérteni. Amíg pedig ezt nem értitek, addig mindig lesznek öregek, vagy akár fiatalok is, akik nem képesek változni, nem tudnak olyan gyorsan haladni, mint mi szeretnénk. De mi akármennyire is szeretnénk haladni, tőlük is függ. Ezért nekünk kell megérteni. Ha nem ápoljuk, gyógyítjuk, segítjük, később tanítjuk öregeinket, akkor önmagunkat állítottuk meg. Csak együtt lehet haladni. Ezt tanuld meg, mert különben el kell mennie minden idős embernek, és minden beteg embernek, akik az egész haladását determinálják.
Jól gondold meg mit szeretnél. Milyen világot és aszerint építsd az életed. Aszerint élj, és segíts, vagy ne tedd. De ha segítesz akkor örömöd lesz, ha pedig nem, akkor bánatod. Erről beszélek legközelebb nektek. Csodálatos szép napot, családi békét, és örömöt kívánok nektek.