Az ember és a Föld kapcsolata attól függ, hogy mennyire ismerjük egymást. A Föld minket és mi a Földet. A Föld áll nyerésre, mert ő jobban ismer minket, mint mi saját magunkat. Lehetünk mi paraziták a Földön, és lehetünk a Föld legfontosabb segítői is, mint bennünk a gombák, baktériumok és vírusok. Ha a gombák segítenek nekünk, akkor csak azt az elhalt sejtes állományt eszik meg bennünk, amitől, mint halott sejt, megbetegszünk. Minden, ami halott vagy haldokló bennünk, azt el kell távolítani. Ezt tudja a gomba bennünk, ha szimbiózisban élünk. Ha nem, akkor mindent, ami emberi, tehát sejtek, azokat megeszi. A szimbiózis attól függ, hogy megbecsüljük-e őket bennünk. Ha megbecsüljük őket, akkor segítenek, ha nem, akkor saját hasznukat nézik csak, mint mi a Földön, és esznek. Mindegy, hogy mit, esznek. Az ember ugyanez a Föld számára. Lehetünk társak, együtt fejlődő tudatok vagy egymás ellenségei, de ahhoz meg kell értenünk valamit. A Föld a mi testünk. A Föld olyan számunkra, mint baktériumnak a mi testünk. Otthon. Haza. Élettér. És ha ezt az életteret rosszul szeretjük, mert nem azt esszük meg belőle, ami többlet, fölösleg vagy akár halott, akkor rosszul bánunk a testünkkel, és meghal a test, azaz a Föld, így viszont mi is meghalunk. Meg kell tanulnunk érteni.

 Abba a tányérba, amelyből eszünk, nem vécézünk bele. Mi ezt tesszük. Nem értjük, hogy nem élhetünk a Föld nélkül. Nem élhetünk egy test nélkül, aki táplál minket, de mi sem élhetünk baktériumok, vírusok nélkül, akikkel szimbiózisba kell, kellene élnünk. Miért nem tudunk velük szimbiózisba élni? Mert nem értjük, hogy segítenek is. Addig, amíg nincs szimbiózis, addig valóban nekik is, mint nekünk, csak saját életben tartásuk a fontos. Esznek. Ennyi. Így működik az ember is. Ma csak eszik. Mindegy, hogy mit, mert „Ő” a fontos. Ha Ő a fontos, akkor nem lesz egyensúly. Túlszaporodunk. Ha túlszaporodunk, akkor megeszünk mindent, amit nem kellene. Ha megeszünk mindent, amit nem kellene, akkor a Föld energiája arra megy el, hogy megújítsa a számára fontos részeket. Ezek olyanok, mint saját testünkben a szervek, amelyeket ha felzabál egy baktérium, akkor ki kell javítanunk, újat kell létrehozni belőle. Egy mandula, ha tüszős, gyulladt, akkor baktériumok eszik. Ha megeszik, akkor akár teljesen el tud tűnni. Ha a baktériumot kivezettük belőle, akkor a testünk elkezdi a kijavítást. Minden energiáját, azaz teremtő erejét azzal fogja lekötni, hogy kialakítsa az új mandulát. Mert úgy kerek egész az ember.

Ezt teszi a Föld is. Állandóan próbál létrehozni valamit, ami az ő fontos része volt, amit az ember „lezabált”, kiirtott, megevett. Ha a Föld számára mi paraziták vagyunk, akkor fellép ellenünk. Olyan ez, mint amikor kiírt egy adag embert, mert túlzabáltuk őt. Mint amikor földrengés, cunami vagy égszakadás történik. Ugyanezt élik meg a bennünk lévő baktériumok, amikor antibiotikummal kezeljük őket, azaz írtjuk őket. Önvédelem. A Föld ugyanezt teszi. Önvédelmet gyakorol. Miért? Mert nem tanultunk meg szimbiózisban élni vele.

A Föld nem akar bántani minket, hiszen fontos szerepet játszhatunk számára, mint a bennünk élő gombák számunkra. Ha meghal egy sejt, a gombák megeszik. Ha nincs bennünk halott sejt, akkor jól érezzük magunkat. Élünk. Minél több halott sejt van bennünk, annál kevésbé élünk. így kéne működnünk a Földdel együtt. Mi az, ami elhalt benne, azt kéne hasznosítanunk. Az elhalt növényeket, az elhalt állatokat és így tovább, de mi kitaláltuk, hogy létrehozunk saját magunk számára tereket a térben, amiket csak magunk számára hasznosítunk. Állatokat tenyésztünk, nekünk. Növényeket hozunk létre, saját örömünkre, és nem gondolunk abba bele, hogy ezek hogy illeszkednek az ökoszisztémába. Nem tudunk szimbiózisban élni sőt, senki nem tud szimbiózisban élni, ha csak magára gondol. Nem értjük, hogy fákat telepítünk oda, ahol nem élnek meg. Növényeket hozunk létre, amelyek kipusztítanak maguk körül más növényeket. Állatokat tartunk, amelyeknek nincs ereje, mert így könnyebb számunkra levágni. Élhetetlen körülményeket hozunk létre saját magunk számára, amiből erőtlenek, és életképtelenek leszünk. A Földnek erős emberre van szüksége, aki erővel és ésszel segít neki. Az elhalt növényeket írtja. Fák, amelyek korhadtak, haldoklók, szennyezik a környezetet, mert nem tudnak oxigént termelni. Növények, amelyek mutánsok, nem ékelődnek be a természetes kiválasztódás során fennmaradt növényvilágba. Állatok, amelyek mutáció által jöttek létre, „lebutítják” a mi sejtszerkezetünket, lebutítják az emberi létformához őket. Saját állatainkat is „műanyaggal” etetjük, és azt mondjuk, hogy ez a legjobb élelem, amit adhatunk kedvenceink számára. Egyik-másik kutya vagy macska már hozzá sem ér a húshoz, mert annyira elnyomtuk ösztöneiket. Mi tettük ezt, ezért a mi felelősségünk visszavezetni őket a társadalmukba. „Vissza kell csinálnunk”, amit elrontottunk.

Hogyan? Úgy, hogy elkezdünk élővé válni, és ha élővé válunk megint, akkor elkezdünk érteni, hogy mivel tudnánk segíteni Földünknek, amely nem mellesleg otthonunk, ami nélkül mi sem létezünk. Érteni ezt jeleni. Nem több. Nem kell többet gondolni benne. Viszont ahhoz, hogy értsünk, előbb éreznünk kell. A szív előbb jön a testbe lentről, a Földtől, mint az agy. Érezni pedig azt jelenti, hogy saját testünkön keresztül kell megtanulnunk mindent. Azt, hogy irthatod a gombákat, ha neked halott vagy haldokló sejted van, akkor megjelenik. Ha már nincs halott vagy haldokló sejted, akkor meg sem fog jelenni benned. Ha viszont megjelent, akkor fordítsd magad felé. Kérd, hogy segítsen.

Az emberek beszélnek egymással, mégsem hiszik el, hogy a különböző létformák szintén beszélnek, azaz kommunikálnak egymással. Ha beszélnek, akkor átadnak egymásnak információt. Ha átadnak információt, akkor képesek rögzíteni azt, amit mi számukra közlünk. Minden sejt tárol információt, és képes raktározni információt. A sejtek számától függ, hogy mennyit képes átvenni, és mennyit képes raktározni. Egy élő szervezet sokat képes raktározni, tehát úgy ahogy egy kristályt programozol, ugyanúgy baktériumaidat, gombáidat, vírusaidat is megkérheted, hogy azokat a területeket bontsa fel benned, amelyek rossz állapotúak, egészségtelenek vagy halottak. Így segíthet neked a gomba, a baktérium, de még a vírus is. Sőt, amikor egy baktérium vagy más élőflóra szimbiózisba kerül veled, még önmagát is feláldozza az egészért, hogy az egész tovább élhessen. Tehát a kérésed szerint cselekszik, megeszi azt a testedben, amitől lent vagy vagy rosszul vagy, és elkezd kimenni  a testedből. Miért? Mert a Mór megtette, a Mór mehet. Nem bántani jöttek minket a vírusok, hanem nekünk segíteni. Mi sem bántani jöttünk a Fölhöz, hanem neki segíteni, csak elvesztettük tudatosságunkat. Elvesztettük életünk értelmét. Nem értettük meg, hogy bekerülni valahova azt is jelenti, hogy alkalmazkodni ahhoz, ami itt van. Na, ezt nagyon elfelejtettük. Így olyanná váltunk a Föld számára, mint rákos daganatok a testben.

A Föld élni szeretne. Mi is. Egymáshoz kell alkalmazkodnunk. Ez tanulásunk útja. Minél tovább akarod ezt spirituálisan megérteni, annál nehezebben haladsz előre. Élj, hogy élhessen a Föld, és úgy élj, hogy sokáig élhessen a Föld, amelynek ajándékaként te is sokáig élhetsz.

Ha a Föld nem termeli meg a számodra megfelelő élelmet, akkor nem élsz. Ha nem élsz, akkor a szeretett Földünkön csak mikroorganizmusok fognak tisztogatni, ami lassú. Kivághatjuk azokat a fákat, amelyek betegek, és hozhatunk belőle létre olyat, ami nekünk segítség vagy ajándék. Ez gyors folyamat vagy megvárhatjuk, ameddig a mikroorganizmusok kiirtják a haldokló fát, de az addig gázokat, gőzöket bocsájt ki, ami szennyezi a levegőt, amely által újabb létformákra van szükség, amelyek majd tisztítják a levegőt. Ha az ember nem hajlandó jól részt venni ebben, akkor Földünk OFF gombot nyom számunkra. Azt fogja mondani, hogy minek vannak itt az emberek. Nemhogy segítenének, még hátráltatnak is engem. Ne felejtsd el. Mi vagyunk azok, akik albérlők lettünk Földünkön. Meg kell becsülnünk, hogy van hol laknunk, és meg kell értenünk, hogy ezt a lakást, ezt a „bérleményt” unokáinknak is át kell adnunk, de nem mindegy, hogy luxuskörülményeket kapnak tőlünk vagy hajléktalanságot. Ez a mi felelősségünk. Ezt pedig ennek értésével tudjuk felfogni, és ennek értésével muszáj elkezdenünk változtatni rajta. Együtt többet tehetünk, mint hinnéd, de ahhoz együtt kell értenünk, és egyet kell értenünk. Sok sikert hozzá.