Millió ember él elszakadva családjától, és millióan ismerik azt az érzést, amikor a család körülölel. Azt kell megtanítaniuk azoknak, akik nem élik meg ezt a lehetőséget. Hogyan? Úgy, hogy megmutatják nekünk. Úgy, hogy mutatják az irányt azoknak, akik eltévedtek benne.

 Amikor egy ember megismerkedik egy másik emberrel, akkor a családjával is megismerkedik azáltal, hogy ő maga milyen. Bemutatja a családját. Amikor valakinek tetszik az amilyen vagy, tetszik a családod is neki. A család mindig tanít valamit. Vagy azt, ami felé haladsz, vagy azt, ahogyan nem szeretnél haladni. Ha egy családot meg akarsz érteni, egyetlen tagját analizálva megérted azt. De ugyanígy az egész család ismerete, megismerése segít az egyes ember feltérképezésében, megismerésében. Egymás tükrei vagyunk. A családunk minket tükröz, és mi a családunkat tükrözzük. Még akkor is, ha nem szeretnénk olyanok lenni, mint családunk, még akkor is hordozunk magunkban jegyeket, amelyeket elrejtünk ilyenkor. Mi az ego? Magunkra húzott mez. Az a jelmez, amellyel elrejtjük magunkat, illetve családunk meg nem oldott energiáit. Szégyelled a családod? Attól még ugyanolyan vagy, de változtathatsz rajta úgy, hogy te változol. Másfajta családot szeretnél? Változz te, és hozzád képest változnak ők is.

Mindenki abból indul ki, hogy önmaga akarja megoldani az életét. Ez így helyénvaló, de hat ránk a családunk. Ha én kazánkovács családból jövök, akkor genetikailag hordozom azt a tudást, amely a családomtól származik, tehát jó kazánkovács lennék. Ha viszont mást szeretnék, akkor fel kell mérnem, hogy milyen hiányosságai vannak családomnak, ami kimaradt, hogy pl. jó sportoló, orvos, ügyvéd, bébiszitter, bármi legyek. Ha kitalálom, hogy mi szeretnék lenni, akkor fel kell mérnem, hogy abból, mi van meg nekem. Ha kazánkovács őseim vannak, akkor nem az orvosira könnyű és egyszerű utam, de megoldhatom, ha betömöm a hiányokat, és felkészülök az egyetemre. Bármi lehetek, csak tudnom kell, hogy honnan indulok.

Ha egy sportoló felméri, hogy hol tart, ahhoz képest kér magának edzőt. Ha én hetedikes vagyok, és nyolcadikos szeretnék lenni, akkor nyolcadikos tanárt fogok felkérni arra, hogy felkészítsen. A nyolcadikos tanár nem nézi végig, hogy hol van hiányom elsőtől hetedikig, csak látja, hogy kéred a nyolcadikos tudást. Az, hogy átvegyed tőle minden tudását csak és kizárólag attól függ, hogy mennyire voltál felkészülve. Mennyire végezted kitűnővel az előző osztályaidat. Ő a tanár megtanítja neked a nyolcadikos anyagot, és ha jó az alapod, akkor könnyen haladsz benne. Ha rossz volt az alap, akkor nem értesz semmit. Hiába akarsz tovább haladni, kudarcod lesz. A kudarc kizárólag abból fakad, hogy úgy gondoltad, mindent tudsz ahhoz, hogy a nyolcadikat abszolváld.

Családok kapcsolódnak össze, különböző alapról. Mindenki valahol tart, és valahová tart. Honnan? Onnan indulunk, ahogy a családunk átadta nekünk a stafétát. Ha megtanították azt számunkra, amit ők tudnak, akkor onnan indulunk. Ha nem, akkor elölről kell kezdenünk onnan, ahol valóban átadták a stafétát, a tudást. Minél többet akarunk tudni, annál inkább érdemes megnézni, hogy hol tartunk ebben. Honnan indulunk.

Miért nem jó a kapcsolatom szüleimmel? Mert azt hittem, hogy többet tudnak, hogy többet fognak átadni számomra. Minél többet adnak át, annál jobb lesz kapcsolatom velük.

Az emberek nem adhatnak mást, mint önmagukat. Minél többet hiszünk magunkról, gyermekeink annál többet várnak tőlünk. Ha azt mutatjuk, akik valójában vagyunk, akkor gyermekeinknek nem kell többet várnia, mert nem ígértünk mást, viszont ahhoz képest akarhatnak, és el is érhetnek többet. Ha túlmutatunk magunkon, akkor egót hozunk létre önmagunkra, és ezen egóval próbálunk kapcsolódni másokhoz. Az ego egy olyan energia, amit maszkként veszünk fel. Nem érezzük magunkat jól abban a szerepben, tudásban, amelyet elértünk, ezért többet vagy akár kevesebbet mutatunk magunkból. Mind a kettő valótlanság. Mind a kettő maszk. Ha a maszkon keresztül értelmez a világ, akkor mindenki azt várja tőled, amit mutatsz magadból. Egy idő után nehéz azt mutatni, ami nem vagy. Emberek millióinak arra megy el az energiája, ereje, hogy jóval többet mutat magából. Miért? Mert valahová szeretne haladni. Olyan társaságba szeretne bekerülni, ahol a szülei még nem voltak. Olyan ismereteket szeretne átadni, amit szülei nem tudtak. Hogyan kell helyesen haladni? Úgy hogy megértem, hol tart családom, és ahhoz adok hozzá tudást, akár tanulás, akár értés által. Ha bárki a szüleink közül többet mutatott magánál, akkor én is elhittem magamról, hogy onnan indulunk, és hiába szeretném rátenni az alapomra az újabb tudást, az nem áll meg. Miért? Mert többet mutattak magukból szüleim, és elhitették velem, hogy ezáltal én is ott tartok. Ha nem így volt, akkor nem fogadnak be. Emberek nem fognak megérteni, és azt fogják mondani, hogy csak szeretnék olyanná válni, mint ők, de nem vagyok olyan. Elvégezhetek hetven iskolát, ha alapok hiányában sem neveltetésem, sem tudásom még nem predesztinál arra, hogy olyan életet éljek, amelyre vágyom. Újgazdagnak fognak titulálni, akiből hiányzik az alap. Ez a tartás. Amikor biztos alapokra építesz. A biztos alap pedig az, amikor hiszek magamba, mert szüleim is hittek. Meg tudom csinálni azt, amit szüleim megtudtak. És ha megcsináltam azt, amit ők, akkor mehetek tovább, mehetünk tovább együtt párkapcsolatként, családként, országként, világként és így tovább. Minél kevesebbet tudok, annál könnyebben indulok el, mert ahhoz, hogy haladjunk tudás kell. Minél többet tudok, annál inkább hiszem el, hogy mindent tudok, tehát nincs miért haladjak tovább. A rossz hírem az, hogy nincs vége az útnak. Amit most tudunk az csak egy része a teljesnek. Minél több részt raksz hozzá a saját tudásodhoz, annál inkább érzed, hogy van még, hiszen nem áll össze teljessé. A teljes tudás az, amikor mindent értek. Senki nem tud mindenhez hozzászólni, és mindenben tökéleteset alkotni, de egy valamiben legyünk teljesek. Egy valamit hozzunk létre, és alkossunk nagyot. Ha egy valamiben eléred a teljességet, akkor bármit megtanulhatsz tökéletesen, de lépésről-lépésre. Minél több dolog érdekel egyszerre, annál inkább viszi el a fókuszt az egy nagytól. És minél kevesebb dolog érdekel, annál inkább tudsz egyfelé haladni. Ezeket hívjuk zseninek. Azokat, akik valamiben nagyot alkottak, vagy fognak alkotni. A zseni képes arra, hogy tudásának legjavát adja az emberiségért.

Bárki lehet zseni. Bárki elérheti a teljességet egy valamiben, ehhez „csak” agyának 10 százalékát kell kinyitni. Minél nyitottabb az agy, annál többet tudsz. Mit jelent az, hogy kinyitni az agyat? Azt jelenti, hogy megnyílik a keringés, több vér kerül a véráramba, a nagy vérkört és kis vérkört is több vér befogadására készteti. Ha a kis vérkörbe több vér kerül, akkor az agy kinyílik, mert hosszabbak lesznek az erek, amelyek szállítják a vért. Több vér kerül az agyba, és tudások nyílnak meg benne, vagy tudásokat helyezhetsz el benne. Vannak az agynak eleve feltöltött területei, amelybe ha beáramlik a vér, akkor egyszerűen eszedbe jutnak azok a dolgok, amelyeket előző életeid során tanultál, éltél. És van olyan területe az agyadnak, ahol nincs semmi. Üres. Ha ezeket kinyitod, ha oda beáramlik a vér, akkor képesek lesztek rögzíteni benne tudást. Megnő a tanulási készség, hiszen memóriatár keletkezett. Ezeket a területeket kell megnyitnunk, hogy fejlődjünk, és közben lesznek olyan területek, amelyeket ha kinyitunk, automatikusan okosabbak leszünk. Ez a mi örökségünk. Amelyet szüleink, nagyszüleink, őseink tanultak meg. Minél inkább hangolódunk össze szüleinkkel, nagyszüleinkkel, annál inkább nyílik meg tudásunk, amelybe ők tudnak beavatni.

Ha elzárod magad szüleidtől, nagyszüleidtől, elzárod magad tudásuktól is. Akkor minden agyterületet neked kell újra programoznod, és mindent, amit ők tudtak, ki kell törölnöd. Akkor egy idő után azt fogod érezni, hogy senkihez sem tartozol, gyökér nélküli lettél.

Könnyebb együtt haladni. Nyisd meg magad a családod felé. Tárd fel a problémáidat feléjük, és hallgasd meg azt, hogy ők mit éltek meg sérelemként feléd. Ezekkel a beszélgetésekkel falakat bontotok le egymás felé. Minden fal lebontásával közelebb kerültök egymáshoz, és közelebb kerültök a szülők és nagyszülők tudásához. Ha elfogadod tőlük a tudást, akkor ők is megnyílnak feléd, és azt, amiben jobb vagy elfogadják tőled. Ez a haladás útja a családban, és ezen kell haladnotok, ha „haza” szeretnétek menni. Csak együttműködve tudunk haladni, szétszakadva csak illúzió, hogy megyünk. Szétszakadva Állunk. Jó haladást kívánok mindenkinek.