Jézus a szeretet hordozója. Ő elérte a tökéletes szeretet állapotát. A szeretet úgy tud megszületni, hogy valahol tartunk benne. 10-es skálán 1-es, 2-es, stb. vagy 10-esek vagyunk: ha 10-esek vagyunk, akkor már szeretet terén elértük a Jézusi állapotot. Nézzük meg, hogyan is értük el a szeretet valamilyen szintjét Jézus tanításán keresztül: ha Jézus tanít - aki a szeretet hordozója - akkor Ő közben, amíg tanít, ad: szeretetet. Nem tud mást adni, mint önmagát: ő 10-es, a szeretet maximuma. Amikor én - aki 2-es vagyok - ott vagyok körülötte, akkor én is - mint mindenki - elkezdek változni, ha 2-es vagyok, akkor még negatív fázisban vagyok, nem nagyon tudok szeretni. 5-ösnél fordulunk pozitív fázisba, addig társadalmunk azt állítja rólunk, hogy nem tudunk szeretni. Ahhoz, hogy tudjunk szeretni, tanulnunk kell. Meg kell tanulnunk valakitől, aki már hordozza a szeretetet, vagy aki kicsit jobb nálunk benne. Jézus a tökéletességet mutatta meg szeretet területén, míg Buddha a béke területén mutatta meg a maximumot, Mohamed pedig a jóságban. Minden vallásalapító valamiben tökéletesítette magát: ezért hívják vallásaik a tökéletességnek vagy a teljességnek magukat. Minden vallás tökéletesnek látja magát, ezért nem akar fejlődni. A tökéletesnek valóban nem kell. A vallások - azaz a vallásalapítók - is „csak” valamiben voltak tökéletesek. Mi lenne, ha mindenben tökéletesek lennénk? Ma ez még utópia számunkra, de arrafelé haladunk, hogy önmagunk tökéletesítése által világunk is tökéletesedik. A vallások ezt a célt szolgálják. Az egyik a szeretetre tanít, a másik a békét tanítja számunkra, a harmadik pedig megmutatja a jóság erejét.

 Amikor én 2-es vagyok a szeretetben, akkor ahhoz, hogy 3-as legyek, meg kell mutatni magam: ha Jézus „betölt” szeretettel, akkor a fény beárad, megvilágít és ahhoz, hogy bent is tudjon maradni, el kell engednem az árnyékot, a problémát: mindazt, amitől csak 2-es voltam. Ha bejön a fény, mindenki fogja látni, hogy szeretetben csak 2-es vagyok. Ez mit jelent? Azt, hogy az árnyék, ami vagyok, kiárad belőlem, megnyilvánul. Úgy fogok viselkedni a szeretet tekintetében, mint aki csak 2-es benne. Ez az energia, ha kimegy, akkor bántó vagyok és akkor viszont valami betölt helyette, akkor változtam. Ha fényt tölt be helyette, akkor jobb leszek, ha viszont harag, düh, szeretetlenség, akkor rosszabb leszek: ez a felelősség. Így alakul világunk, egy döntéssel. Jó vagy jobb akarok lenni, vagy rossz, vagy rosszabb akarok lenni. Mi döntünk és annak tudatában helyezkedünk el a mátrixban. Lesznek, akik fölfelé haladnak és lesznek, akik lefelé mennek. Mindenki fontos, de együtt haladunk. Ha az együtt jobban halad fölfelé, akkor egész világunk jobb lesz, ha az együtt jobban halad lefelé, akkor szintén az egész világunkra lefelé haladással hatunk: világunk ettől változik. Minden azonban az észleléssel vagy felismeréssel kezdődik, hogy milyenek is vagyunk mi magunk egyes szám első személyben és mit döntünk ezáltal: fölfelé, avagy lefelé haladunk együtt.

Amikor valaki a 2-esből eljut a 3-asba, még mindig negatívban van, de már nem olyan súlyos energiákat bocsájt ki. Nem olyan szeretetlen, nem annyira tud gyűlölni. Az 1-es az gyűlöl: minél több szeretet éri az 1-est, annál inkább tisztul. Kibocsájtása után jobb fénye lesz. Kedvesebb és jobb indulatú lesz, mert amivel találkozik, az jobb szeretet. Amikor valaki a jósággal kerül kapcsolatba, ott is minden ugyanúgy kezdődik. Felismeréssel. Ki vagyok én: jó vagy rossz, vagy a kettő között bármi. Innen indulunk: ahhoz viszont, hogy csak jók legyünk, végig kell menni a „rosszságon”, hogy magunk által megtapasztaljuk, hogy milyen rossznak lenni és milyen az a másik szemszögből is, ezért kell végig menni rajta. Ez a tanulás, semmit sem tudunk kihagyni. Aki jó már, az valamikor biztos, hogy volt rossz is. Aki szerető, az valamikor tudott gyűlölni is, és aki békés, az nem volt mindig az. Ezeken haladunk, és tanulunk. A tanulás könnyű, ha eszméltél és figyelsz magadra, míg rendkívül nehéz, ha nem akarsz eszmélni, ébredni, hogy amit teszel, az valakinek nem jó. Csak magadra gondolsz, ha még nem ébredtél föl. Az ébredés csak addig elvont spirituális szó, fogalom, amíg nem érted, hogy az csak az észlelése annak, hogy hol tartasz, ki vagy: onnan szép elindulni.

Választhatsz, hogy lefelé vagy fölfelé haladsz. Választhatsz, hogy a jó vagy a rossz oldalra állsz. Választhatsz, hogy egy tetraéderben a lenti vagy a fenti piramist képviseled, és az alapján indulsz el valamilyen irányba. A lenti és a fenti piramisnak is van csúcsa, mindkettőn el lehet jutni a csúcsra, de valamilyen irányba fogod húzni szeretteidet is ezzel: ha jó akarsz lenni és afelé változol, akkor ameddig el nem éred az 5-ös szintet benne, addig nem lehetsz a piramisok origójánál, a tetraéder közepénél, ahol döntesz. A tetraéder két egymás ellen fordított piramis, ahol a talpaik összeérnek, ott fordul az 5-ös 6-osra. A 6-osból pedig úgy mehetsz tovább a hetesre, hogy még több szeretetet, jóságot, békét, kapsz és azt, amid volt, kibocsájtod magadból: akkor már miután pozitív fázisban vagy, hozzá teszel a világhoz, akkor már tanítasz nem a tökéletességet, hanem azt, ahol tartasz. Minél inkább tanítottad meg mások számára 7-es tudásodat, annál inkább fogsz találkozni valaki vagy valakik személyében a nyolcas, majd kilences tudásokkal.

Addig, amíg a negatív megy ki, azt is tanítjuk. Tanuljuk meg jól elhelyezni azt világunkban: ha megértettük, mert eszméltünk, hogy bántóak vagyunk, akkor olyan embereknek adjuk a mi bántásunkat, akik még bántóbbak nálunk, még jobban aláznak, bántanak. Ha ők elfogadják a mi kisebb bántásunkat, akkor ők jobbak lettek önmaguknál és én pedig miután kiüresítettem magam, készen állok egy újabb energia, tudás befogadására. Az a tudás tőlem függ, hogy milyen irányba fog vinni: jobb akarok lenni vagy rosszabb.

Ha ezt tudjuk, hogyan lehetünk jók és rosszak egyaránt, akkor vajon miért válasszuk néhányan a rossz irányt? Azért, mert a tetraédernek két csúcsa van: bármelyik csúcson is vagy, rálátsz a felére. Óriási hatalom az, amikor a világ felét érted. A hatalom miatt válasszák azt, hogy jóság vagy rosszaság: azért, mert ha én már ott állok a küszöbén annak, hogy hatalomra jussak, 4-esből eljuthatok a 6-osra akár akkor, ha onnan megfordulok, és akkor egy darabig csak el kell engedjek valamit: mindazt, ami hamis, ami bántó, ami igaztalan. Ezzel egy jó ideig megértem, hogy nem tudok vezetni. Nem irányíthatok, amíg a másik oldalon el nem érem a 4- es fölött elhelyezkedő számokat, ott már vezethetem azokat, akik alattam vannak, de még messze vagyok a csúcstól: ezért folyik a harc a jó és rossz között, mert csak két csúcs van. A tetraédernek azonban nem csak két csúcsa van. Az oktaédernek még több van, a dodekaédernek pedig még sokkal több: minél inkább eloszlik a tudás, úgy lesz egyre inkább egyensúlyosabb állapotban mindenki mindenkivel. Nem fogunk versenyezni egy-egy hatalmi pozícióért, mert van más csúcs is a világunkban. A tökéletesség pedig a kör, a gömb. Amikor mindenki valamilyen pozícióban van, amely nem alá vagy fölé rendelődik a másiknak: ez a tökéletesség. Vannak emberek, akik a játékot még két pólusúan játsszák: fehér és fekete van csak számukra. Vannak emberek, akiknél már javul az arány, több vezetőt is elfogadnak. Náluk már vannak színek és vannak emberek, akik kifejezetten színesen játsszák világukat. A nem tekintélyelvű társadalom csak tekintélyelvű társadalomra épülhet. Akkor szűnnek meg a harcok, amikor a nagy csúcsokat finomítjuk: a tetraédert oktaédernek, majd dodekaédernek, és a végén akár gömbnek látjuk majd. Jó haladást kívánok mindenkinek saját formájában. Legközelebb a formák világáról és annak kétpólusúságáról írok.