Két dolog van, amiről írni fogok. Az egyik, hogy miért nyissuk ki a szellemet; a másik, hogy hogyan. Mivel nyissuk ki tehát? A szellem akkor kezd megnyílni, amikor megfelelő mennyiségű szeretetet kap egy ember. Ha az ember nem kap soha életében megfelelő mennyiségű szeretetet, akkor sosem nyílik ki a szellem benne. Sosem lesz elég érdeklődő, ami a szellemhez elvezetné. Aki nem tud szeretni, az csak annyit tud megtanulni, amennyit a szülei tudtak. Semmivel sem többet. Ha kinyit a szellem, akkor kíváncsiságot érzünk. Mérhetetlen kíváncsiságot afelé, hogy újabb információkat ismerjünk meg. Ilyenkor – az anatómiában – több vér áramlik az agyba. Ha nem tud kinyílni a szellem, akkor az azért történik, mert még a lenti vérkör sem teljes. Nem lettünk többek testünk alsó területein, mint szüleink. Ha beteg a gyomrom, akkor oda fog áramolni a vér. Ha beteg a májam, akkor pedig oda. De ha nincs elég vér, akkor nem gyógyulunk, hanem még betegebbek leszünk. Ahhoz, hogy gyógyuljunk, ki kell nyitni a szívet. Minél több vér kering testünkben, annál jobban fogunk gyógyulni. Ha nem kering elég vér bennünk, akkor, vagy a lenti szerveink, vagy a fenti szerveink kapnak kevesebb vért. Ha már megfelelő vérmennyiség fog bennünk keringeni, akkor nem kell félnünk a ráktól, és nem kell félnünk a tüdőbajtól, és nem kell félnünk az időskori elbutulástól sem. Miért mondom ezt? Azért mert a megfelelő mennyiségű vér segít abban, hogy új sejtek – ott ahol baj van – megszülethessenek. Ha nincs vér, akkor nincs miből szülessenek a sejtjeink. A vér szállítja a sejtek számára a táplálékot. Ha nincs táplálék, akkor meghalnak. Ha meghalnak a sejtek, akkor testünk halott, vagy számára idegen anyaggal rendelkezik. Ahhoz hogy az élet fenntartható legyen, ilyenkor a test elkezd küzdeni a halott sejtek ellen. Lebontja. Ahhoz, hogy a halott sejteket le tudja bontani – gombák vagy ritkán baktériumok kellenek. Ezeket hívjuk T-limfocitáknak. A T-limfociták segítenek eltakarítani a testből a halált. Ha élni szeretnénk, akkor ne legyen bennünk halott vagy haldokló sejtek! Azok a sejtek, baktériumok vagy gombák, akik nekünk – mint egység – segítenek, azok szintén táplálékra vágynak. Ha nem kapnak megfelelő mennyiségű véren keresztül tápanyagot, akkor vagy meghalnak (ez a jobbik eset, bár ilyenkor az immunrendszer meghalt) vagy minden tápanyagot elszívnak az ép, vagy jobb minőségű sejtektől, hogy önmagukat, a katonaságot bennünk, fenntartsák. Ha fenntartják magukat bennünk, és elkezdenek az ép sejtek meghalni, akkor hiába van immunrendszerünk, mert nem lesz sejtünk, azaz nem leszünk mi. A kulcs a szív megnyitásában van. Termeljünk több vért! Minél több vért termel szívünk, annál inkább fenn tudjuk tartani a katonaságot, tehát az immunrendszert, és annál inkább tudjuk táplálni meglévő, ép, vagy jó állapotú sejtjeinket. És igen, ha már nincs halott vagy haldokló sejtünk, akkor nincs szükségünk immunrendszerre. Ez még odébb van. Amikor kinyílik a szellem, akkor az agy átveszi az irányítást. Azt mondja, hogy okosabb szeretne lenni az egyén, tehát több vérre van szüksége az agynak, hogy agyi területek, új agyi területek nyíljanak meg. Ahhoz vér kell. Sok vér. Ilyenkor a szív dobban. Akár sokszor dobban. Minél többet dobban, annál több vér kerül be a véráramba. Több vérünk lesz. A vérnek egy sztenderd mennyiségéről tanulunk, hogy annyi kell hogy legyen bennünk. Ha kicsit több van, akkor vérnyomásunk nő, ha kicsit kevesebb, akkor pedig vérnyomásunk csökken. Ha nő a nyomás a vérünkben, akkor az érben lévő folyadék haladása által kitüremkedés keletkezik az érhálózat végén, amely által nő az ér hossza, így több területet fog elárasztani, vagy táplálni a vér. Minél nagyobb területet táplál a vér bennünk, annál több sejtünk születik, és minél több sejt található bennünk, annál okosabbak lehetünk. Minél több a sejtünk, annál inkább kell szívünket arra trenírozni, hogy folyamatosan pumpálja a megfelelő mennyiségű vért testünkbe. Minél több a vér bennünk, annál kevésbé halnak el a sejtjeink. És ha nincs sejtelhalás, akkor nem kell immunrendszer, és önmagunk folyamatos friss véráramával tartjuk fenn az életet bennünk – akármeddig. Akármeddig élhet akkor a test. A mi testünk. Nem harminc, nem ötven és nem százötven évig, hanem akármeddig. A kulcs pedig a testünkben van. Ez az alkímia. Ismerd meg önmagad! Ismerd meg az anatómiádat, és ismerd meg a szüleid anatómiáját! Hidd el, hogy – ha akarod, ha nem – belőlük lettél! Ha rossz a mája mindegyiküknek, akkor biztos, hogy úgy születtél, hogy rossz májból indulsz. Ha rossz a tüdeje az egyiknek, akkor 50% esélyed van arra, hogy rossz legyen vagy jó, jobb a tüdőd. Így állunk fel – belőlük. Az viszont, hogy honnan indulunk, csak egy pillanatkép. Az, hogy hová fejlődünk, az innen indul, szüleinkből. Ha szüleink dohányoznak, és ölik testüket, a mi testünket rosszabb kiindulópontra tolják. Minél jobban vigyázunk testünkre, annál inkább fogunk egészséges testet továbbörökíteni. Nem az a baj a késői szüléssel, hogy mit szól a társadalom, hanem hogyha nem gyógyítottuk, fejlesztettük testünket, akkor rosszabb állapotú lesz, mint fiatalon. Régen még rosszabb állapotúak voltak testeink. Akkor, ha nem szültünk 20 évesen, már nem volt igazán esélyünk arra, hogy szüljünk. Most 30-37 éves korunk körül szülünk. Ez jó is és nem is. A jósága abban áll, hogy mentálisan, szellemileg megérünk arra, hogy anyák legyünk. A rosszsága pedig az, hogy nem vigyázunk testünkre, nem gyógyítjuk, és nem kap elég vért sok sejtünk és nem igazán élünk, tehát nem tudunk létrehozni babát, mert őneki is plusz vérre, táplálásra lenne szüksége. Ha én nem vagyok elég egészséges, akkor lelkem főleg értem vállal felelősséget, nem egy újabb lélekért, aki bennem megfogan. Ha lelkem nem tud elég táplálékot biztosítani nekem a szív által, akkor nem fog tudni még egy testet vérrel táplálni, ezért elhal bennem a terhességem. Ez a baj, hogy nem értjük, hogy minket, azaz a gazdatestet védi lelkünk. Ha nem ezt tenné, akkor a bennünk fejlődő magzat nőne, mi egyre kevesebb vér által haldokolnánk, és egy idő után meghalnánk mi is és a bennünk fejlődő magzat is általunk. Jól van kitalálva az emberi test, csak még nem értjük. Lendüljünk túl azon, hogy mindent tudunk róla, mert ha mindent tudnánk, akkor akármeddig élhetnénk. Erre bizonyíték az, hogy különböző korokban halunk meg. Nincs maximálva az emberi test kora. Van, aki 90 évet él, és van, aki 70-et. Van, aki csak 0-át. Bármi lehet, és ez mind arról szól, hogy honnan indultunk, tehát mit örökítettek szüleink számunkra, és hogy mi mennyit tettünk hozzá.

Több úton tehetünk hozzá gyógyításunkhoz. A test energiákból, azaz információkból és sejtekből áll. A sejtek érthetőek számunkra. Hiszen az az anyag, amit megiszunk, elfogyasztunk táplálékként, belélegzünk. De nemcsak sejtek vagyunk, hanem a sejtekbe zárt energiák, azaz információk is. Ezeket pedig mi töltjük sejtjeinkbe, a környezetünkből, illetve magunkból. Ha jóindulatú vagy, akkor szívesen vannak veled. Ebből töltöd a környezetedet. Ha rosszindulatú vagy, akkor pedig nem szívesen vannak veled. Ha rosszakat beszélsz másokról, ha panaszkodsz, akkor nem fognak szeretni érte. Tisztítsd ki magad! Fuss, hogy elpárologjanak rossz energiáid, információid! Beszélj olyan emberekkel, akik jobbak nálad, és ezzel a benned lévő információ javul! Gyógyítod magad. A májbeteg a rosszindulat által betegszik meg. Ha csupa jóindulatú emberrel veszi körül magát, akkor gyógyul a mája. Ha gyógyul a mája, akkor előbb-utóbb képes lesz szülni. Úgy, hogy amit továbbörökít az élhető máj, vagy jó máj. Így gyógyítjuk magunkat. Semmi csiribi nincs benne. Teljesen földi módon kell értenünk azt, ami történik velünk. Úgy gyógyulunk, hogy környezetünk is gyógyul, javul általunk. Az a mi felelősségünk, hogy amikor elmegyünk innen a Földről, akkor jobb állapotban hagyjuk itt gyermekeink vagy unokáink számára. Így a világunk gyógyul. Amikor szellemünk kinyílik, ilyen és ehhez hasonló tudások jelennek meg bennünk. Magunkból. Az agyunkból. Ott van minden, nem kívül. Minden tudás, amit valaha megéltünk, mint ember, ott van mindannyiunk agyában. Az agyat a szellem nyitja ki, amikor megfelelő mennyiségű vér áramlik lentre a nagy vérkörbe, és elég fölösleges vérünk termelődött, hogy megnyíljanak agyunk azon kamrái, amelyben elrejtettük tudásainkat. Egy tudás, ha felszínre jön, meg kell osztani! Ha megosztjuk, akkor újabb és újabb tudásokra derül fény bennünk. Izgalmas út ez, amihez a kíváncsiság fog elvezetni. Az agy megnyitásának kulcsa a kíváncsiság, amit megelőz a szív megnyitása, amelynek kulcsa a megfelelő mennyiségű szeretet. Ha többet szeretnél tudni világunkról, önmagadról, akkor szeress. Tanulj meg szeretni, és tanulj meg élni, utána légy kíváncsi a többre! Sok sikert az emberi test felfedezéséhez, amelyről még többet írok legközelebb.