Előzőleg beszéltünk az öt csakráról, amely a torokcsakránál zárult. Most folytatom a hatodik csakra, azaz az agy alsó területének értelmezésével. A hatodik csakra alkotja a gondolatokat. A gondolatok szintén hatnak, sőt teremtenek. Ha nem tisztítottuk ki magunkat eddig, akkor borzasztó dolgokat fogunk teremteni. Aberrációkat, félelmeket, gátlástalanságot, indifferens dolgokat. Az emberek félnek attól, hogy teremtsenek; mert ha rosszat gondolnak, az létrejön, megteremtődik. De nem tanulunk belőle. Azt már tudjuk, hogy félelmünk által teremtett gondolatok hatnak. Miért nem gondoljuk végig, hogy nemcsak félelmeink által szült gondolataink hatnak, hanem azok is, amelyek pozitív érzések által teremtenek. Az erő is hat, a hála, a béke és az öröm is. Miért nem ebből, ezekből teremtünk? Azért mert nem csak ez alkot minket. Nem csak ez vesz körül minket. Nem csak abból teremtünk, amiből szeretnénk, hanem abból, amik vagyunk. Ha én csak fény, öröm kedvesség, béke vagyok, akkor bizonyára nem félek teremteni, mert csak jót fogok tudni adni. De ha bennem harag, indulat, degeneratív gondolatok, félelmek vannak, akkor abból fogok teremteni; mert ugye nem adhatok mást, mint önmagam. A gondolatot nem tudjuk átverni. Az agyat nem. A szavakat, azaz ötödik csakrát még igen, ott még mondhatjuk annak ellenkezőjét, amit akarunk. Ha haragszunk is, de szeretnénk pozitív módon teremteni, akkor megtanulhatjuk azt, hogy pozitív szavakat mondunk. Bár félelmünk nemcsak szavaink, hanem gondolataink által is teremtenek, azaz megnyilvánulnak. Sokszor mondják nekem, hogy mindig figyelek arra, hogy ne mondjak ki bántó szavakat, és ne teremtsek ezzel. De mint tudjuk, nem adhatok mást, mint önmagam. Ha bennem van bántás, akkor hiába figyelek rá, koncentrálok nagyon, hogy ne mondjam azt ki, ami feljönne bennem. Ha nem mondom ki szóként, akkor megy tovább, és gondolatként jön ki. A gondolatot nehezebben tudjuk kordában tartani. Ez is csak azt jelzi számunkra, hogy még nem tisztultunk ki. Ez nem baj, de megnyílik ennek lehetősége a felismerés által, hogy ki kell tisztulnunk. Kitisztulni nehéz, főleg addig, amíg azt hisszük, hogy nem kell. Nincs miből. Amikor elhisszük azt, hogy azzal, hogy eldöntöm, hogy nem akarok bántani, azzal nem is fogok, akkor kezdődik a felemelkedés. Kezdődik. Nem véget ér. Pusztán azzal, hogy eldöntöttem, hogy nem akarok bántani, még nem biztos, hogy meg is tudom tenni. Miért? Mert a bennem lévő energiák, értelmek, gondolatok, szavak hatnak. Hatnak rám, rád és mindenkire. Nehéz a felismerés, hogy jó szeretnék lenni, de még nem vagyok. Nehéz az, amikor egy ember elképzeli magát úgy, mint megvilágosodott lény, és környezete mégsem ugyanígy reagál rá. Nem fogadják el. Miért? Mert azzal, hogy eldöntöd, hogy megtisztulsz, „csak” elindítasz egy utat, ami csodálatos, de nem könnyű. Főleg ha túl sokat képzeltél magadról.

Az ötödik csakrában már elkezded felismerni, hogy mondasz néha olyat, ami nem tiszta. Nem tökéletes. Nem teljesen kompatibilis azzal, amilyen szeretnél lenni. Eljátszhatod, hogy szofisztikáltabb legyél, de akkor azt, amit nem mersz kiengedni hang, azaz szó formájában, továbbvándorol benned, és felmegy az agyba. A hatodik csakrába, és szembesülsz azzal, hogy rosszakat gondolsz valakiről, valakikről, és nem vagy tiszta. A tisztaság az, amikor minden gondolatom és szavam és érzésem és örömöm és barátságosságom olyan, ami őszinte, igaz. Ez a tisztaság. Ha nem így van, akkor környezetem kommunikálni fogja felém, hogy ne gondoljam túl, azért én még bántok és önző vagyok vagy durva. Ezek azok az energiák, amelyek önismeretet teremtenek bennem.

Az önismeret egy pillanatkép. Pillanatkép arról, hogy éppen hol tartok. Miért fontos ez? Hogy tudjam, hogy mivel van dolgom. Szeretném, hogy szerencsés legyek. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint arra, hogy felmérjem, ma a szerencseszintem hol tart. Ha a szerencseszintem pozitív, tehát egy tízes skálán elérte az ötöst, akkor minden egyes újabb fény, ami a szerencsét hozza számomra, még szerencsésebbé tesz, és el lehet érni a tökéletes szerencsét, ami a tízes skálán tíz pont. Ha viszont én aznap, amikor eldöntöttem, hogy szerencsés szeretnék lenni, csak a tízes skála elején, tehát az egyesnél jártam, akkor nehéz lesz szerencséssé válni, hiszen először hozzáadódik a szerencse kis része az egyeshez. Az egyes ugyan elkezd töltődni, de ez úgy történik, mint egy metamorfózis, hogy a fény bejön, és az árnyék ki. Ilyenkor, amikor elindul a kicsi szerencse, akkor elindul a kicsi szerencsétlenség is. Az jön ki. Minél több szerencsét kérsz, az annál több szerencsétlenséget fog kiszorítani belőled. Ha a szerencsétlenség jön ki belőled, akkor azt éled éppen meg.

Boldog az az ember, aki szerencsés, de bárki lehet az, ha ezt megértette. Ha te lúzer vagy, az egy pillanatkép. Ahhoz, hogy ne legyél, ne maradj lúzer, kérj szerencsét. Ha szerencsés voltál eleve, akkor csak még szerencsésebb leszel a szerencse beérkezése által, de ha lúzer voltál, akkor az fog először kijönni belőled. Ilyenkor szokták a vallásos emberek megtagadni Istenüket.

Elhangzik: az Istenem segíts! Adj nekem szerencsét! És elkezdődik egy pechszéria az életében. Pont az ellenkezőjét kapja szerinte, tehát Isten nem jó, nem szeret; és csalódik. Ezzel minden kísérlete arra, hogy jobb élete legyen, megszűnik.

Isten nem büntet senkit. Isten nem bánt senkit. Isten csak megvilágítja a kiindulási pontot. Ha szerencsés voltál, akkor csak még szerencsésebb lehetsz a szerencse kérése által, de ha lúzer voltál, akkor egy ideig tisztulsz. Addig, amíg pozitívba fordul a szerencse, tehát tízes skálán eléri az ötöst. Onnan már egyenesen, pozitívan haladsz. Az már nem olyan erőpróba, mint azzal szembesülni, hogy teljesen szerencsétlen voltál.

Vannak emberek, akik nem hiszik el, hogy ők szerencsétlenek. Ez azért butaság, mert akkor nem tudsz tovább haladni. Értened kell, hogy hol tartasz, mert különben azt mondod, hogy szerencsés ember vagyok, és szeretnék még szerencsésebb lenni. Ha ez igazság, akkor a szerencséhez jön még szerencse, és ezáltal szerencsésebb leszel. Ha ez nem az igazság, akkor, amit lehívtál fényt – ami szerencse – el fog menni körülötted valakihez, aki szerencsésebb volt, mint te és ő még szerencsésebb lesz. Mert az energia – ami lejön – mindig csatlakozik valakihez. Nem tudod elrontani; biztos, hogy valaki megkapja. Ha viszont azt akarod, hogy hozzád csatlakozzon, akkor készülj fel az igazságra. Készülj fel, hogy a fény be fog világítani téged, és megmutatja, hogy abban, amit kértél, hol tartottál. Soha nem az a célja ennek, hogy determináljon, hanem az, hogy meglásd éppen akkor ki vagy, és változtass. Változtass azon, ami nem állandó. Nincs olyan, hogy állandó. Olyan van, hogy most ilyen, holnap olyan. Ha ezt megérted, akkor nem ítéled el az embereket azért, mert amikor találkozol vele, akkor olyan amilyen. Mindenkinek van lehetősége változni, de tudnia kell, hogy honnan indul. Ez a nehéz, hogy megértsd, hogy honnan indulsz.

Ilyenkor az ember vagy jobb, vagy rosszabb az átlagnál. Mindegy. Bárki lehet Jézusi, Buddhai vagy Mohamedi. Nem Jézus és nem Buddha, csak olyan.

Jézus azt mondta, hogy gyertek utánam. A gyertek utánam – azt jelenti, hogy bárki, aki elér oda, ahol ő járt, ugyanazt tudja. És Jézus nem mondta azt, hogy ő a csúcson van. Azt mondta, hogy Én az Atyához megyek. Megmutatta, hogy van több. Ezt azért tette, hogy amikor valaki megérkezik oda, ahol Ő járt, azonnal világítson neki a fény, hogy merre menjen tovább. Ő vár minket. Azt szeretné, hogy a Földön minden ember elérje azt a szintet, hogy szeret. Szeretet pedig úgy lesz benned, ha kérsz. Imádkozz azért, hogy a szeretet töltsön be. A szeretet biztos, hogy be fog tölteni, de meg fogja mutatni számodra, hogy hol tartottál eddig benne. Ha a tízes skálán már elérted legalább az ötöst, akkor pozitívan tudsz szeretni. Akkor már adsz, és nem kérsz érte azt, amit a másik még nem tud adni. Aki tud szeretni, az felméri saját fénye által, hogy a másik miben jó. Ha én pozitívan tudok szeretni, ő viszont nem; akkor megnézem, hogy miben jobb nálam. Mondjuk kedves. Ha én tudok szeretni, és adok szeretetet, akkor helyette tőle nem kérek olyan szeretetet, ami alatta van az én tudásomnak, hanem elfogadom a kedvességet, amelyben jobb. És máris egyensúly lett köztünk. Nem mindig ugyanabban kapjuk a másiktól vissza azt, amit adunk, hanem abban, amire nekünk szükségünk van.

Térjünk vissza arra – aki szeretet kér, de nem volt benne. Jönni fog, és megvilágítja azt, hogy hol tartottál. Ha azt érzed a szeretet hatására, hogy dühös vagy, hogy utálod, akkor Te még nem fordultál pozitív aspektusba, tehát tisztulnod kell. Úgy fogsz tisztulni, hogy a fény, azaz a szeretet átmossa a fénytelenséget, azaz a haragot, dühöt, utálatot. Amíg átmossa, addig te haragos, dühös és utálatos vagy. Amint kijön belőled egy adag, azután kevésbé leszel haragos, dühös, indulatos. Ahhoz, hogy pozitívba fordulj, sokat kell kimosni magadból. Sok dühöt, sok indulatot és sok haragot – ha sok volt benned. Honnan jött ez benned. Hogy került beléd ennyi harag? Erre fogok válaszolni most.

Az eredendő bűn nem más, mint szüleink megtisztítatlan energiamezeje. Ha te, mint szülő megtisztítod magad teljesen, akkor mikor gyereked születik, már nem kell eredendő bűnnel, azaz a családból hozott haragokkal dolgoznia. Nem kell átengednie magán azt, hogy te nem oldottad meg a testvéreddel lévő konfliktusodat. Nem kell átengednie magán azt, hogy utálod a nagynénédet, mert te már megtisztultál, azaz dolgoztál magadon. Hogyan? Úgy hogy felismerted, hogy hol tartasz és elkezdted átengedni magadon a haragodat, dühödet, indulataidat. Azért kell ezt megtenni, hogy végre pozitív aspektusban élhessünk. Hogy végre mindenki megtalálja az örömöt a földi életében. Nem a Földdel van baj, hanem velünk. Ha mi átalakítjuk magunkat, megtisztítjuk magunkat, akkor már csak abból az energiából teremtünk, amelyeket hordozunk. Ha csupa fényt, csupa jóságot hordozunk, akkor megváltozik körülöttünk világunk. Kiből? Belőlünk. Amikor ezt megérted, kialakul egy felelősségérzet, mert felnőttél. A gyerektől nem várnak felelősséget, de a felnőttől már igen. Találd meg önmagadban, hogy hol vannak elakadási pontjaid. Hagyd, hogy a fény bevilágítson és megmutassa, hogy hol tartasz; és tegyél meg érte mindent, hogy változz. Ha ezt megérted, akkor nyílik ki a hetedik csakra, ami az agy felső fele. Itt már olyan tudásokat kapsz, hogy bárki lehet bármilyen. Tiszta fénnyel töltöd fel magad, ami teljes és tökéletes. De teneked kell megérteni, hogy ebből mindig csak annyit tudsz befogadni, amennyit elbír a környezeted. Mit jelent ez? Az jelenti, hogy megérted, hogy van benned irigység. Megérted, hogy ahhoz, hogy ezt kijavítsd, ahhoz önzetlenségre lesz szükséged. Ha kérsz sok önzetlenséget, akkor elkezd tisztulni belőled az irigység, tehát megnyilvánul. Ha megnyilvánul, akkor melletted nem lehet megmaradni, mert olyan irigy leszel. Ezért csak együtt haladhatunk. Ezért kell megérteni a hetedik csakránál, hogy nem lehet egyedül haladni. Ezért vonultak el régen a bölcsek, hogy tisztulásuk során ne bántsanak. De nagyon nehéz visszaintegrálódni egy társadalomba akkor, ha te már felemelkedtél, ők meg még nem. Kizárod magad belőle, így nem tudsz visszakapcsolódni. Jézusnak sikerült egyedül. Ő tudta visszahozni azt a tudást, amit környezete elkezdett elfogadni tőle. A nyolcadik csakrát mutatta meg nekünk, ami fejünk fölött kezdődik; és célunk, hogy lehozzuk ide. Ide a testünkbe. Amikor lehozzuk a testünkbe, akkor ez a tudás lesz a testben a legnagyobb csakránk. Jézus nem csak hét csakrával rendelkezett, hanem nyolccal. És van több. Erről írok legközelebb.