Amíg egy gyermek felnő, sok támogatásra van szüksége, hogy egészséges, gondolkozó, értő ember váljon belőle. A felnőttek úgy gondolják, hogy aki felnőtt, annak már nem kell támogatás, mert már felnőtt. Tisztázzunk egy fogalmat. A felnőtt az, aki mindenben felnőtt. Mindenben fölé emelkedik a másiknak, többet tud nála: ez a felnőttség. Aki felnő, az képes bármilyen tevékenységet önállóan végezni, képes mindent saját tudása, saját felnőtt tudása szerint elvégezni. Felnőtt és felnőtt között óriási különbség van. Azok a felnőttek, akik csak valameddig nőttek fel, kevesebbet tudnak; azok, akik viszont „teljesen felnőttek”, jóval többet tudnak. Ahhoz, hogy felnőjünk, támogató energiákra, szavakra, hitekre van szükségünk csakúgy, mint gyerekkorunkban. Amikor egy gyermek nem kap dicséretet, akkor ott ő megreked. Amikor nem kap figyelmet (ez is támogatás), akkor annak hiányában ő nem lesz, nem lehet teljes. Minden kornak megvan a maga tanulása. Egy csecsemő először figyelmet kell, hogy kapjon, ami által jelez, ha éhes. Amikor jelzi, hogy éhes és tápláljuk, akkor nekünk nő nagyra. Az a mi dicsőségünk, ha szép nagy egészséges gyermekeket tudunk felnevelni. Amikor egy csecsemőre nem figyelnek, nem kap elég támogatást, akkor nem jelez számunkra, hogy éhes és elfogy. Aki elfogy, az hiányban van. A hiány lehet akkora, hogy már nem is tudunk életben maradni. A támogatás lehet földi, tehát élelem, ruhák, biztonság (tehát otthon), utazások, amely már a világnézetünket is tágítja, stb. vagy lehet lelki, mint például szeretet, figyelem, ölelés, érintés, dicséret, hála, stb. A harmadik támogató energia a szellemi. A szellemi energiát csak azok kaphatják meg, akik testben és lélekben megfelelő mennyiségű támogatást kaptak. Aki nem kap testben elég táplálást, ott visszamaradott lesz a gyermek. Akár az izmai, akár az agya vagy szervei sorvadnak el. Amikor a szervek elsorvadnak, akkor az agy nem kap megfelelő táplálást, hiszen a sorvadt, rossz állapotú gyomrot, méhet, stb-t kell táplálni. Ilyenkor a gyermek nem tud odafigyelni a szellemi oktatásra. Nem tud megmaradni az agyában az információ. Az alul táplált gyermekből soha sem lesz okos értelmes ember. Nyilván ennek fokozatait is látni kell. Aki jól van táplálva, az hozzájut sok nyomelemhez, ásványi anyaghoz, vitaminhoz, amelyeket a saját építésére használ. Aki nem kap eleget, az csak részben lesz okos vagy bölcs. Részinformációi lesznek, amelyeket meg tud osztani velünk. Az okosok csak valamiben lesznek jók, a bölcsek pedig mindenben. Aki mindenben fejlődik, egyensúlyban van, az soha sem él vissza azzal, hogy elnyomjon valakit a tudásával. Aki „csak” okos, az mindig vissza fog élni azzal, hogy valamiben jobb másoknál. Az a test, aki tehát nem kap elég élelmet, nem lesz okos és nem lesz bölcs. A bölcsesség, a szellemi tudás csúcsa. Aki nem kap lélekként elég támogatást, az szintén nem lesz okos, sőt annak a teste is el kezd romlani. Mit jelent a lelki támogatás? Szeretetet, kedvességet, békét, igazságot, érzelmeket. Ezek az érzelmek vagy ott vannak a szülőben és akkor könnyen adja gyermekének vagy nincsenek ott benne. Ha nincsenek ott a szülőben, akkor vagy ezt tudja kapni a gyermek, érzelem hiányokat, vagy a szülő, ha erre rájon, akkor szeretne tanulni, fejlődni, hogy érzelmesebb legyen. Azért, mert nem adhatunk mást gyermekeinknek, mint önmagunkat: önmagunk tudását. Én nem tudtam sokat, mert nem volt egészséges a testem. Ahogy elkezdtem gyógyítani a testem, kíváncsi lettem olyan információkra, amelyekre előtte kérdésem sem volt. A kíváncsiság: érdeklődés. Az érdeklődés pedig elvezet a tudáshoz. A tudás pedig segít jól nevelni, jól szeretni és segít igazságosnak lenni.

A test, amely a mi lelkünk temploma, javításra szorul. Energiával töltjük fel, hogy javuljon. Az a test, aki nem kap figyelmet, az nem is tudja megmutatni, hogy mi a baja. Hol van az egyensúlytalanság benne. Az a test, ami nem tudja megmutatni egyensúlytalanságát, az valószínűleg önmagát is túltölti. Ilyenkor hízunk. Hízunk azért, mert sokáig nem kaptunk törődést és most elkezdtük befogadni, elfogadni a törődést. Egy pillanat alatt túl tudjuk tölteni azt a testet, amely sokáig nélkülözött. Ilyenkor azonban nem az izmainkat és nem a szerveinket töltjük, hanem zsírsejteket hozunk létre. Miért? Mert a zsírsejtek borzasztó gyorsan ki tudnak alakulni. Az izom sejtek pedig lassabban. A szervekhez kapcsolódó sejtek a leglassabban alakulnak ki. Azok a sejtek, amelyek legalább fogadnak be energiát, azok a zsírsejtek. Aki hízik, az legalább akar élni. A test elfogad. Át kellene ezeket a sejteket alakítani zsírsejtekből izom vagy akár szívsejtekké. Olyan kevés tudásunk van azzal kapcsolatosan, hogy ezt hogyan tegyük: ennek egyike a mozgás. Azok a sejtek, amelyek zsírsejtek, azok képesek izommunka által több ásványi anyagot begyűjteni és ettől izommá alakulni. Mozgás által viszont a zsírsejtekből nem születnek szív- vagy vesesejtek. Ezeket át kell alakítani. Azok a szervek, amelyek rossz állapotúak, előszőr figyelmet kérnek. A figyelem által kiderül, hogy mi hiányzik a testünkből, mit kér az a szerv. Ha kiderül, akkor csak pótolnunk kell. Amint bepótoltuk, változunk. Jobb sejteket szülünk. A jobb sejtek képesek jobb információkat tárolni. Minél jobb információ van bennünk, annál kedvesebbek leszünk. Annál inkább tudunk jól lenni önmagunkkal és jobban lenni egymással. Azok az emberek, akik kapnak figyelmet, el tudják mondani, hogy mi a bajuk. El tudják mondani, hogy miben kérik a segítségünket és ezáltal tudnak változni.

A felnőttség egy folyamatos cselekvés. Folyton kell nőni. Folyton kell feljebb nőni és felnőttebbé és felnőttebbé válni. Minél jobban nővünk fel, annál többet tudunk gyermekeinknek, unokáinknak és remélhetőleg dédunokáinknak is segíteni. Aki nem nő fel és gyermek marad 30, 50, 90 évesen is, az nem tud segíteni az utána jövőknek. Nem tud tanítani, nem tud szeretni, nem tud adni. Mindent elvesz. A gyermek sajátja, hogy neki adnunk kell. Adnunk, hogy felnőtté váljon. Aki nem kap, az nem nő fel. Aki keveset kap, az kicsit nő fel. Aki viszont sokat kap, sok tudást, sok szeretetet, sok törődést, sok érdeklődést, az felnő rendesen. Az lesz alkalmas gyerek vállalásra és gyereknevelésre, aki kapott vagy aki bepótolta a hiányt. Az univerzum tudja ezt. Azt mindig megajándékozza gyermekkel, aki felnőtt. Aki viszont még nem, annak táplálnia, fejlesztenie, tanítania kell magát. Aki úgy választ párt, hogy egy felnőtt gyerek mellett horgonyoz le, annak előbb a „gyereket”, aki a párja, fel kell nevelnie, hogy közösen gyermeket tudjanak vállalni. Ez az út a gyermekvállaláshoz és ez az út a felnőtté váláshoz. Irányítottan leszünk felnőttek, szüleink, tanáraink, nevelőink irányítása által és irányítottan dönthetünk úgy is, hogy nem vagyunk hajlandóak felnőni. Akkor is irányítanak, ha felnőtt segítséget kapunk és akkor is, ha gyermeki irányítás alatt úgy döntünk, hogy megállunk. A gyermek, mindig lázad. „Nem megyek tovább.”. Megteheti bárki, hogy ne változzon, de tudnotok kell, hogy akinek gyermeke van, őt a mi lázadásunk, hogy nem tanulunk többet, nem akarjuk fejleszteni magunkat, megállítja. Ha mi állunk, ő is állni fog. Ennek felelősségéről írok legközelebb.