Mindannyian erre vágyunk: arra, hogy intelligensek legyük. Az intelligencia központosított rálátás: reális nézőpont tökéletes értelmezése. Hogyan tudunk intelligensé válni? Önmagunk tökéletesítésével, egyenesítésével, önmagunk gyógyításával, tehát a test megértésével és annak javításával. Az egyértelmű, hogy akiknek az agya nem jól működik, az nem lesz intelligens. Az is legyen egyértelmű, hogy aki testének nagy részével nem törődik, az nem lesz egyensúlyban, tehát nem tud intelligensé válni. Az intelligencia nem csak okosság, nem csak testi egészség, hanem együttes egység. Aki nagyon okos, még egyáltalán nem biztos, hogy intelligens. Egy nagyon okos ember szokott kérkedni a tudásával, míg egy nagyon okos és intelligens ember már nem kell, hogy kérkedjen a tudásával, mert biztos benne. Ha biztos vagy valamiben, bizonyosságod van valamiről, akkor már nem akarod ledugni a torkán a másiknak, de ha szeretne tanulni, akkor lehozhatod a tudásodat az ő nézőpontjáig: azért, hogy a tudásod egy részét ő is megértse, akkor segítettél neki. Az intelligencia alap kellene, hogy legyen minden olyan embernél, aki tanít. Aki okít és aki valamit átad. Nem tudunk úgy átadni semmit, hogy nem értjük és nem figyeljük meg a másikat, hogy ő hol tart. Ha nem figyelek a másikra, akkor csak én akarok mindenáron megnyilvánulni vagy akár okoskodni. Ha nem figyelek a másikra, akkor nem tudom, hogy hol tart, ezért tapintatlanná válok a tudásommal és erőfitogtatást kaphatok helyette. Az, aki kevesebbet tud nálam, az le akar majd nyomni azért, hogy valamilyen egyensúly felálljon. Az intelligencia az agyban kezdődik. Az agy az Isteni részünk. Istennek azt hívom, aki több attól, mint az ember. Több attól a tudás benne, mint az emberben. Akiben megnyilvánul az Isteni, annak az agyából előkerülnek olyan tudások, amelyeket nem lehet itt a földi tudatosságban még megtanulni. Ezt intuíciónak vagy ötletnek hívjuk. Agyunkat fel tudjuk tárni. Agyunk egy hasonló velő, mint amilyen a gerincvelőnk. Az információ neuronokon keresztül áramlik benne. Azok a neuronok, amelyek töltéssel, azaz információval rendelkeznek, azok elkezdenek áramolni. Hol? A velőben. Agyunkat alig használjuk. Alig nyitottunk meg benne területeket, azt is egyelőre azért, hogy megtöltsük tudással. Olyan tudással tudjuk és kell megtöltenünk, mint pl. szocializáció, párkapcsolat, munka, család stb. Ezeket az információkat tanuljuk. Ezt valahol az agyban elhelyezzük és ez alkotja a tengelyét az életünknek. Ezeket muszáj ahhoz elindítanunk, hogy legyen mihez megnyitnunk az agyunk többi részét. Ha a foglalkozásunk kazánkovács lesz, akkor az agyunk, az intelligenciánk segít abban, hogy ne minden tudásunk ébredjen fel bennünk, mert akkor - ha én kazánkovácsként mindent értek az univerzumból - azt senki sem fogja elhinni nekem. Ha viszont olyan pozíciót értem el a tanulás útján, amelyhez nyílhat vezetői tudás és a környezetem alkalmas újabb és újabb tudások elfogadására, akkor az agy képes megnyílni, az Isteni tudat elkezd megjelenni bennünk és tanít. Átad nekünk információkat, amelyeket mi is átadhatunk másnak információként. Igen van, hogy ezek az új tudások felülírják a régit, ami már elavult és idejét múlt lett. A tudásokat aktualizálni kell a jelenhez. Ezért nem működnek a vallások mindannyiunk számára, mert aki egy kicsit is megnyílt aggyal redelkezik, az érti, hogy a vallások mindig az adott kor emberéhez szóltak. Azokat a tudásokat tárolják, ami akkor volt aktuális: ezeket pedig vagy aktualizáljuk a jelen korhoz, vagy újabb vallásokat, újabb tanításokat fogunk önmagunk számára egy ideig tanítani. A tanítás lényege, hogy legyél több, legyél nyitottabb az új felé és próbáld elfogadni, hogy van attól több, mint amit eddig láttál. A látható mindig a láthatatlanból áll elő. A tudás mindig a tudás hiányából születik meg. A hiány és az űr ugyanaz. Az űr, ha felnézel az égre, akkor sok apró pici fénypont egy nagy sötétségben. Több a tudás bennünk, mint az égen, de sokkal több tudás világít az égen, mint bennünk. Mi még nem ébredtünk fel. Mi még nem nyitottuk ki magunkat. Miért? Azért, mert most, ha valaki többet tud, mint ami megtanulható itt a földön, az sarlatán, az boszorkány, az eretnek, stb. Rossz hírem van, mert e szerint nem sokat haladt a világunk a boszorkány üldözések és eretnek égetések óta. Ha azt akarjuk, hogy megnyíljunk, akkor a kritikus tömegnek meg kell, illetve meg kellett születnie, akik képesek elfogadni az újat. Képesek befogadni azt, hogy a fizika törvényei bizonyos megváltozott körülmények mentén megváltoznak. A realitás - ami most reális - az három év múlva már irreális is lehet. A törvények változásával tanításunknak is változnia kell. Az intelligencia segít abban, hogy úgy változzanak törvényeink, amiket még azok is be tudnak fogadni, akik nagyon leragadtak az anyagban. Azok ragadtak nagyon le az anyagban, akik nem hajlandóak elfogadni, hogy a föld már nem lapos. Akik nem hajlandóak elfogadni, hogy a Biblia, a Korán és más szent iratok elavulóban vannak. Azok ragadtak le az anyagban, akik nem hiszik, hogy lehet vizen járni vagy el sem tudják képzelni, hogy létezik a levitálás, stb. Azok ragadtak le az anyagban, akik elhiszik, hogy az ő megtanult tudásuknál nem lehet több: ez már gőg. Minél gőgösebbek vagyunk, annál kevésbé vagyunk hajlandóak elfogadni mások tudást, annál kevésbé érdeklődünk és ha nem érdeklődünk, akkor megszűnik az érdekessége a földünknek számunkra. Ha megszűnik az érdekessége, akkor meghalunk. Érdeklődésünk tart itt bennünket: nyitottságunk, amely alapja az érdeklődés. Aki érteni akar, az kap tanítókat arra, hogy értsen, aki tanulni akar, az arra kap segítséget, hogy tanulhasson és aki megakarja érteni az univerzumot, az arra kap segítséget.

Gondolkodjatok. Ha az ember még nem érti az univerzumot, akkor valahonnan máshonnan fog segítséget kapni az, aki az univerzumot szeretné érteni!  Az univerzumot csak egy nagyobb tudás által tudjuk megérteni. Ez a nagyobb tudás el van rejtve bennünk az agyunkban. Csak akkor nyílik ki, ha olyan pozícióban vagy, ahol elfogadják tudásodat és csak akkor nyílik ki, ha képes vagy jól átadni másnak. Minél jobban adod át új tudásaidat, annál többet ébreszt fel benned az intelligenciád. Egyre inkább áll össze a kép arról, hogy miért is vagyunk itt, mi lenne a feladatunk és hogyan kell helytállnunk. Ha ezt egy ember érti, akkor egyedüli megvilágosodásról, ébredésről beszélünk. Ha ezt 19 ember érti, akkor 19 megvilágosodottunk van. Mit tud kezdeni 19 megvilágosodott értő ember 7,7 milliárd nem értő emberrel? Semmit. Feltalálnak különböző dolgokat és rábízzák tudásaikat a nem tudókra. Hová vezet ez? Pl. Hirosimához: ezért úgy határozott az univerzum, hogy megvárja, amíg a kritikus tömeg felébred és akkor elkezdenek megjelenni a tudatunkban olyan evidenciák, amelyek eddig nem voltak jelen. Ezeket az evidenciákat fogjuk az új alapoknak nevezni. Az új alapra épülő játékban bárki részt vehet, aki képes elfogadni azt. Aki viszont nem tudja befogadni, azok ki fognak szállni a játékból. Eddig is így haladt a föld felemelkedése és ezután is így fog. Eddig is voltak kataklizmák és ezután is lesznek. Azok, akik szeretnék játszani tovább a játékot, játszhatják, akik viszont kiszállni szeretnének, azok kiszállhatnak. Az intelligencia engedi, hogy dönts. Ha nem élvezi valaki a játékot itt, akkor eldönti, hogy meg szeretne halni és a test kezdi elengedni a lelkét. Minél jobb állapotú volt a test, annál lassabban engedi el a lelkét és természetesen minél rosszabb állapotú volt a test, annál könnyebben lép ki a lélek belőle. Legközelebb arról írok, hogy hová lép ki a lélek és miért kell várnia az újabb leszületéssel.