A test, hozott energiából és hozzáadott energiából épül fel. A hozott energia a genetika, a hozzáadott energia az amivel pluszban töltjük, tehát formáljuk. Ha nekem kő merev a genetikám akkor arra kell ügyelni, hogy folyamatosan lazítsam. Olyan is van, hogy túl laza a genetika, akkor pedig megerősítésre szorul. Mi az egyensúly? Ha rugalmas vagy. Nem az, ha ragaszkodsz olyan gondolataidhoz, tetteidhez, vagy testedhez, amely már rugalmatlan, és nem képes rögzíteni az újat.

Hogy változik egy gyermek? Kap egy információt, elhiszi, és az alapján változik. Majd kap egy újabb információt, újra elhiszi és ez újra megváltoztatja. Minél többet kap abból ami új, annál inkább változik. Ez a változás. Nem több. Túl van dimenzionálva az, hogy „én már nem tudok megváltozni”. Miért? Csak es kizárólag azért nem tudsz változni, mert elhitted ezt. Elhitted, hogy egy ember egy bizonyos kor után, már nem változik.

Miért? Miért hiszed el? Mert ezt mutatja a társadalom. De hogy azért mutatja ezt a társadalom, mert ebben hittél, az egyenlőre nem volt ismeretes számodra. Te teremtetted és én, és mindannyian azt, hogy elhittük, hogy az ember egy idő után nem változik. Csak hogy ez nem igaz. A változás az egyetlen állandó ezen a bolygón. Nem tudom „sajnos” azt mondani hogy nem változunk, hiszen egyikünksem tud úgy kinézni, mint 20 évesen. Nem tudom elmondani, hogy semmi sem változik, hiszen nem tudunk „állításunk szerint” ugyanannyi tudást tárolni később. Minden változik. Egy „egészséges” test, betegszik. Nincs állandóság, illetve lehetne, csak nincs értelme. Egy állandóságot fent lehet tartani sokáig, de közben megunjuk. Azért kell a változás. Még a hajszínünket is , ruhatárunkat is, könnyen megunjuk,hátmég ha állandóan ugyanúgy kellene kinéznünk, vagy ugyanazt kellene hordanunk. Megunnánk. Ezért a változás jó. Az viszont nem mindegy, hogy milyen irányban változunk.

Egy gyermek, ha hozzáad a tudásához, pozitív irányban változik. Egy felnőtt néha hozzáad tudásához, néha elenged valamit tudásából, tehát néha pozitív, néha pedig negatív irányban változik. Az biztos, hogy változik. Tehát ha ezt megértetted, akkor bontsd le azt a hitet hogy egy felnőtt ember, főleg ha idős, nem képes változni. Hogy pozitív értelemben nem képes változni, az lehet. De csak azért mert ebben hittünk. Elhittük, hogy egy ember egy bizonyos kor után már nem képes változni. Bölcs közmondásokat kreáltunk ennek megmagyarázására, pl.: Idős fát nem lehet átültetni. És így tovább. Ezek tudások, amelyek megmutatják, hogy hol tartunk. Nem kőbevésett igazságok. Ráadásul ha megérted, hogy ezek a mondatok legalizálják azt, hogy Nekem már nem kell tennem semmit hogy haladjak, mert úgysem tudok, és ezért felelősségét is elengedem annak. Ezt hozza létre egy olyan hit, amely nem felemeli az embert, hanem lefelé húzza. Az a hit, amely nem emel fel, elavult, idejétmúlt, és elengedésre szorul. Ha azt mondják ugorj a kútba, beugrasz? Nem. Azért mert nem mész abba az irányba amely lefelé mozdít. De sajnos mész akkor, ha egy olyan ember mondja, aki hiteles számodra. Ha valaki annyira hiteles neked, hogy szava annyira fontossá válik számodra, hogy ha ő mondja, hogy ugorj a kútba, be is ugrasz. Ilyen volt Hitler, Mussolini, és sokan mások .

Rugalmasnak lenni nem azt jelenti, hogy mindent el kell fogadni, de érteni kell azt, hogy ki után haladunk. Ha az embereket vezeti valaki, akkor példa kell hogy legyen a számukra. Minden ami példa értékű, az követésre talál benned. Követni azt fogod, aki neked példa. Ezért minden ami van, jó, csak nem mindenkinek. Egy gyári munkásnak ha azt mondják, hogy lehetsz eladó, boldog, hogy azt mondták, képes erre. Egy orvosnak, ha azt mondják, lehetsz eladó, vagy akár gyári munkás, nem boldog. Miért? Mert a többhöz képest lefelé haladt volna. ( Ez azért így sokszor nem igaz. Mert az eladó, ha jól csinálja a dolgát, ha szereti amit csinál, ugyanolyan fontos, sőt ugyanolyan magasságokban élhet, mint egy orvos. Csak azért, mert valaki többet tanult, az még nincs feljebb! Ezek csak olyan társadalmi képek, amiket odateszünk magunknak a falra és jobb híján azt nézzük, azt fogadjuk el. ) Ezért annak aki fent van, nem lefelé kell haladnia, de annak aki lent van, mindenképpen felfelé kell indulnia. És a lentnél is van lejjebb, és nem pejoratív értelemben mondom. Ha egy orvos szülő, és egy ügyvéd szülő gyermeke pék lesz, lehet, a szülők nem boldogok, de a gyerekük még lehet világhírú, országos elismertségű boldog pék. Persze, ha a kiinduláshoz képest nézzük a fejlődést, kérdéseink lehetnek. Minden predesztinálta őt, azaz a gyermeket arra, hogy valami nagyot hozzon létre, de ő nem akart a járt úton haladni. Vajon miért? Miért lett pék? Mert félt? Félt felvállalni annak felelősségét, hogy egész életében tanuljon? Mit mutatunk mi felnőttek mintaként a gyermekeinknek? Azt hogy tanulni, gyötrelmes. Nem mutatjuk meg azt, hogy tanulni jó. Miért? Mert azon az úton ahol megtanultuk azt, amivé váltunk, nem volt jó. Szenvedtünk. Ha szenvedtünk, akkor gyermekeink számára, nem tudtuk megmutatni, hogy azon az úton haladjanak tovább. Nem volt tisztelete annak az útnak. Nem volt hitele.

Miért várjuk el gyermekeinktől, hogy azon az úton haladjanak, amelyen mi haladtunk, ha nem tudtuk megmutatni számukra azt, hogy az jó volt. Nem leszünk hitelesek nekik azzal, hogy hazudunk. Nem leszünk hitelesek azzal hogy azt mondjuk nekik, tanulj, hogy elért valamit. Miért nem leszünk hitelesek nekik? Mert nekik nem ugyanaz a valami, ami nekünk volt valamikor. Mást akarnak. Olyat, amelyben boldogok. És ha vezetőink nem tudnak minket afelé vezetni, ahol öröm és boldogság van, akkor keresnek erre lehetőségeket. Kábítószereznek. Keresik a boldogságot. Keresik az öröm azon forrását, amelyben nincs felelősség. Amelyet mi felnőttek tanítottunk nekik. Mi nem vállaljuk fel a felelősséget azért, hogy rossz az iskola. Mi nem vállaljuk azt, hogy nem íratjuk be őket olyan oktatási rendszerbe, amely csak megnyomorítja őket. Mi nem vállaljuk fel a felelőségét annak, hogy amit mi teremtettünk, és ebben benne van az oktatás is, azt nekünk kell megváltoztatni. Na de mi már nem változunk. Minket már nem lehet új dolgok bevezetésére kényszeríteni, mert nekünk ez nehéz. Milyen hozzá állás ez. Azért mert mi nem változunk, ezért determinálunk minden változást. Kié a felelősség? Ki fogja helyreállítani azt, amit mi elszúrtunk? Vagy mi, de akkor fel kell ébredni és látni kell hogy nekünk kell megváltozni, vagy ők, a jövő nemzedéke, de akkor hagyni kell őket vezetni.

Rugalmasság. Hol tartunk ebben? Sehol. Bemerevedtünk, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz, régi merev hitrendszerünkhöz, és mindenhez amiben felnőttünk, vagy szüleink nőttek fel. Hova vezet ez? Mi lesz ebből? Forradalom. Mindig az szokott lenni. Azért van mindig forradalom e miatt mert még mindig nem tanultuk meg belőle amit meg kellett volna tanulnunk. Legalább gyermekeinkért tegyük meg. Ő értük, hogy változzunk. Ne ragaszkodjuk valamihez pusztán azért mert 1000 éve így van. Ne ragaszkodjuk valamihez azért mert a szomszéd azt mondta. Ne ragaszkodjunk régi mintákhoz, hitekhez ha az már nem segít.

Minden valakinek jó, és valakinek már nem. Az elsős gyereknek zseniális egy elsős tanító néni, de hetedikben nem annyira ideális ő. Ne tanítson akkor valaki, ha nem tud többet annál. Ezt kell megértenünk. És ez nem csak az oktatásra vonatkozik, hanem arra is, hogy ha én felnőttként leragadtam valahol, akkor gyermekem hozhat új tudást. Olyat amit nekem be kell tudni fogadni. Ha fejlődni akarok, azaz élni, akkor be kell fogadnom az újat. Ha nem fogadjuk be az újat, akkor úgy járunk mint az az idős ember aki nem akar azonosulni az új tudással, és ezért még egy önkormányzatra sem fog tudni nem sokára bejelentkezni mert csak interneten keresztül lehet. Ha ebben a világban szeretnél maradni, akkor be kell fogadnod az újat. De ha te vezetsz, és ragaszkodsz a régihez, akkor mint mindig meg fognak dönteni. Le fognak taszítani a trónról, mert nem voltál jó király. A rossz királyokat pedig megölik. Tanulj ebből, és változz.

Ha itt akarsz élni, akkor hagyd hogy az új tudás bejöjjön. Hagyd, hogy a fiatalabbak, is hozzátegyék tudásukat ahhoz, ahol tartunk, de segíts neki azzal, hogy elmondod, hogy te hosszú kormányzásod alatt, mit tanultál. Mi volt rossz, és mi volt jó. Mi az amit kellet, hogy változtass fiatalon, és mi az amiben leragadtál. Tanítsd meg arra, amit tudsz, hogy neki ne kelljen nulláról tanulnia. Ne kelljen azt éreznie, hogy nem kapott segítséget. És ne kelljen ezért újra belemennie azokba a hibákba, amelyet te már megtanultál, de nem adtál át. Segítsük egymást, együtt többre vihetnénk. Együtt. Fiatalok, idősek, együtt. Ez az egység, ami felé haladunk. Az, amit vár, és szeretne az emberiség. Ahhoz előbb olyan világot kell teremtenünk, ahol az emberek megértik egymást és nem elmennek egymás mellet, sőt még bele is rúgnak a másikba. Innen próbálj adni gyermekednek, hogy akarjon leszületni. Erre a földre, úgy kell lehozni a lelkeket. Nem akarnak leszületni. Nem hogy egység nincs, de harc, háború, és békétlenség van.

Mit tanultunk eddig? Mire vagyunk büszkék? Arra, hogy harcolni, ölni, és tönkretenni tudunk? Erről és az egység megértéséről írok legközelebb.