Az előző írásomban olvashattátok, hogy a tisztelet a hosszú élet alapja. A titka pedig ezáltal az önismeret. Az önismeret, amely önmagunk teljes megismerését, illetve önmagunk akár teljes átalakítását jelenti. Jelenti azt is, hogy ha megismerjük magunkat, anyukánk vagy apukánk személyiségét és nem tetszik, akkor átalakíthatjuk azt.

A test sejtekből, információ rögzítésére alkalmas részekből áll. Minden információnak szerepe van abban, hogy jól, egészségesen éljünk vagy boldogtalanul, bántón éljük életünket. A sejtjeink információi által van egy kisugárzásunk, amely ha jó, kedves információkat sugároz, akkor sejtjeink is javulnak hozzá, míg ha a sejtjeink rosszak, betegek, akkor csak bántó, szomorú, gyenge emberek lehetünk. Mind a kettő egymásra hat. A jó sejtek is elromolhatnak, ha sok bántást kapunk, és a rossz sejtek, azaz a beteg test is megjavulhat, meggyógyulhat akár, ha jóindulatú, kedves információkat kap. A test akkor tud hosszan élni, ha jól van, ha egészséges vagy akkor, ha teljesen meggyógyul. A gyógyulásunk saját kezünkben van. Mi magunk tehetünk azért, hogy gyógyuljunk, de ehhez előbb látni kell magunkban, hogy hol tartunk. Akiben van rosszindulat, az hiába szeretne segíteni másoknak abban, hogy gyógyuljon, abból ad, amilye van. Amikor gyógyítani akarunk, önismeretünkkel addig legalább el kell jutnunk, hogy csak azt tudjuk adni, amilyenek vagyunk. Ha elhisszük, hogy jók vagyunk és csak szeretetet sugárzunk, akkor a testünknek jó állapotúnak kell lennie: ez a röntgen a számunkra. Egy jó állapotú test csak jót tud adni, amiből körülöttünk az emberek gyógyulnak. Mindenkinek van egy teste, ami láthatóvá tesz minket. Egy rossz állapotú testben nem lehetnek csodák. Nincs tökéletesség benne, de ha körülötted olyan emberek vannak, akik nálad rosszabb állapotban vannak, akkor te gyógyítod őket. A te kiáramló fényed nekik ajándék és azt be is tudják fogadni. Ha viszont körülötted mindenki jobb állapotú, mint te, akkor ők gyógyítanak téged. Az ő fényük segít számodra és ez neked egy felismerés magadról. Sokféle módon láthatunk rá önmagunkra. Nemcsak a személyiségünk jellemez minket, nemcsak a tudásunk, hanem testünk, egészségünk állapota is. A testünk a mi tükrünk. Igen ám, de mi magunkat minden módon el akarjuk rejteni azért, hogy nehogy kiderüljön, hogy nem vagyunk tökéletesek. Amikor kiderül, hogy nem vagyunk tökéletesek, akkor jönnek segítők, akik által tökéletesebbek lehetünk. Ha elfogadjuk segítségüket, javulunk: testként, érzelemként, értelemként. Mindenképpen javulunk, ha előtte fel mertük vállalni azt, hogy valamiben nem vagyunk tökéletesek. Amennyiben viszont azt mutatjuk, hogy tökéletesek vagyunk, úgy nemhogy nem akarnak nekünk segíteni, de még ők kérnek tőlünk segítséget. A segítséget viszont abból tudjuk adni, amink van. Ha kevés az, amink van, akkor fejlődnünk kell, hogy segíthessünk, ha viszont fejlődünk, akkor vélhetően rájövünk arra, hogy milyen jó dolog, ha mi magunk is változunk, alakulunk: a test pedig leképez mindent. Amikor másoknak akarsz segíteni, a testedben olyan részek születnek, amelyek a testhez nem kapcsolódnak teljesen: például daganatok, jó és rosszindulatúak egyaránt, miómák, ciszták. Ezek a „testen kívüli” részeink azért „születnek”, mert valaki másnak akartunk segíteni, úgyhogy számunkra még nem volt meg a segítséghez való tudás. Olyan ez, mint amikor egy céges gépet ha saját célra is akarsz használni, akkor a gépen belül egy külön fiókot kell létrehoznod. A test is külön tárolja a másoknak szánt tudásokat, akár jót akarsz a másiknak, akár rosszat: a rosszindulat mások felé ezért megbetegít téged. Minél tovább tárolod magadban a haragot, gyűlöletet, annál inkább képeződik az le a testedben és annál inkább jelenik meg a testben akár rosszindulatú daganatként. Ne másokkal foglalkozzál, hanem önmagad javításával, gyógyításával, ahhoz viszont látnod kell, hogy hol tartasz most. Ha még haragot tárolsz akkor, amikor adsz, vigyázz, hogy miből adsz másoknak. Vigyázz, hogy nehogy azt is átadd másoknak, ami nem tökéletes benned. Jézus ezért kezdett csak azután szolgálni, hogy „betöltötte a Szent Lélek”. Amikor valakit betölt a szentlélek, rálát saját magára. Meglátja hiányosságát, hibáit, erényeit, szépségeit és ennek kapcsán megérti, hogy ki ő. Mit tud adni, és mit nem tud még. Ha szeretné, akkor megfejleszti a tudás hiányait és ha szeretné, akkor megáll a fejlődésében. Bármit lehet, de ha van, aki utánad jön - ők a gyermekeid -, akkor vagy megállítod őket a haladásban, vagy mutatod számukra az irányt. A felnőtt élet nagyon izgalmas, miután megismerted, felismerted magad. Az ismerethez van egy tested, amiből olvashatsz, van egy lelked, ami az érzelmi életed és van egy szellemed, ami a tudásod, értelmed. Mindegyiket górcső alá kell vetni, azért mert mindegyikből lehet olvasni. Ha beteg vagy, akkor a sejtjeidben az információ bántó. Megnézheted, hogy ki bántott téged vagy ki bántotta szüleidet, amitől te akár „ártatlanul” szenvedsz. Ha megláttad, hogy honnan jön a bántás, akkor elhatárolhatod magad tőle és kereshetsz olyan embereket, akik szeretettel vesznek körül, hiszen az ő energiájuk, kisugárzásuk gyógyítani fog téged. Ha viszont bántó voltál és téged is folyton bántanak, akkor el kell gondolkoznod azon, hogy amit adsz, azt kapsz te is. A bántás betegséget teremt. A bántó ember nemcsak magában hordozza a bántást, de csak azt tudja adni. Ha nem akarod bántani az embereket, akkor engedd el magadból a bántást. A bántást úgy engedhetjük el magunkból, hogy ha érezzük, hogy jön fel bennünk, tehát ott van, akkor ne adjunk neki célt, csak ventilláljuk ki magunkból. A cél ebben az esetben az lenne, ha valakire rázúdítanánk a bántást. A rosszindulatú ember mindig valakit bánt, mindenkinek csak rosszat tud mondani: ő ilyen. Néha ezt hallgatni is fáj, amikor te már tisztább energiákkal vetted körül magad, de ez az ő tükre, te viszont nem kell, hogy vele kapcsolatban maradj. Lehet olyat mondani, hogy mással szeretnéd jól érezni magad. A rosszindulatú ember is csak akkor fog rálátni magára, ha sokan tartanak neki tükröt: ilyenkor ő is változik, gyógyul. Megváltozhat bárki, aki rálát önmagára és ezáltal meg akar változni, de senkit nem változtathatsz meg, mert minden, amit szeretnél másban megváltoztatni, az benned fog először megjelenni: magadban, a fizikai testedben. Ha meg akarsz változtatni egy rosszindulatú embert, akkor magadon kell gyakorolni. Megjelenik benned a rosszindulat és meg kell tanulnod először vele bánni, majd meg kell tanulnod elengedni magadból. A rosszindulatot csak rosszindulatú sejtekben tudjuk őrizni: minél több rossz indulatú sejt van bennünk, annál inkább hívják őket rosszindulatú daganatoknak vagy tumornak. Minél inkább akarsz élni, annál inkább magaddal kezdj foglalkozni. Azok határoznak meg téged, hogy milyen indulatok vannak benned, ezek hogyan alakítják a testedet: mennyire szépülsz vagy csúnyulsz. Amilyen vagy, az mindig egy pillanatkép. Azt a pillanatképet addig változtathatod, alakíthatod önmagadban, a testedben, amíg van szabad akaratod. Csak te döntheted el, hogy élni szeretnél és azt is, hogy hogyan. Mindenki a maga életéért felel, viszont annyira belecsúsztunk abba, hogy másoknak akarunk segíteni, hogy önmagunk útját elfelejtettük járni. Erről írok legközelebb.