Bármely terület, amely túl sok energiát vagy túl kevés energiát kap, egyensúlytalanná válik. Ha a gyomor sokat kap, akkor hízunk. Ha a szívünk sokat kap, akkor mindenkit szeretünk vagy mindenkinek mindent odaadunk. Ha az agyunk túl sokat kap, akkor okoskodunk. Ha a szívünk keveset kap, akkor nem tudunk eléggé vagy egyáltalán szeretni és így tovább. A rosszindulatú ember mája is több energiát, vért kap. Közelítsünk az egyensúly felé úgy, hogy először diagnosztizáljuk önmagunkban az egyensúlytalant. Diagnosztizáljuk külső és belső tulajdonságaink alapján eltolódásainkat. A belsőnk jobban árulkodik egyensúlytalanságainkról, de azt csak a körülöttünk lévők veszik észre. Figyeljünk a visszajelzésekre és figyeljünk arra, ha nem úgy viselkednek velünk, ahogy szeretnénk. Tartsunk ekkor önvizsgálatot. A külsőnk főleg számunkra jelez. A külső, ha nagyban eltér a környezetünk külsejétől, akkor mi biztosan kiestünk az egyensúlyból. Igen, gondolok itt az elhízásra, a lesoványodásra, a kiszáradásra vagy túlzott vizesedésre, a hirtelen ráncok vagy „hirtelen ránctalanságok” kialakulására is. A környezetünk jelez, ha elfogadjuk tőlük a „kritikát”.

Az az ember, aki egyensúlytalan, viselkedésében is láthatóvá válik. Könnyű kihozni a sodrából, felelőtlen, túlzó, hazug, békétlen, irracionális, túl gyenge vagy túl erős, stb. Ezek is jelzik a kimozdulást. Ma már sajnos azt sem tudjuk, hogy mi a tökéletes. Nincsenek tökéletes emberek, ezért nincsenek példák számunkra. Próbáljuk összerakni, hogy milyen is lehet vagy lehetett valamikor a tökéletes ember és haladjunk afelé. Az ember valaha boldog volt. Az ember valaha egészséges volt és az ember valaha teremtő erővel rendelkezett. Mi változott? Miért nem tudunk boldogan élni? Miért nem vagyunk teremtő és egészséges emberek? Azért, mert ahogy valaki elindult egy olyan irányba, amely kimozdított minket, mi is kimozdultunk vele. Sok múlik a vezetőkön és sok múlik a „milyenségén” vezetőinknek. Mindenki akar valamilyenné válni. Ezek minták a mi (kevésbé vezető) egyéniségeink számára. Aki jó irányba vezeti az emberiséget, annak a teremtése hosszú, gyümölcsöző marad. Aki pedig rossz irányba vezeti az emberiséget, azt addig élvezhetjük, amíg valaki azt nem mondja, hogy állj. Akit megállítanak, azt „leszedik” a trónról. Minél egészségesebben gondolkozunk, annál kevésbé fogadjuk el az egészségtelen gondolkozást.

Lehet tudatosan egészségtelenségben tartani az embereket. Az emberek minél „betegebbek”, annál könnyebben vezethetők vagy megvezethetők. Vedd a kezedbe a saját irányításodat. Legyél egészségesebb és akkor nem fogod elhinni mindazokat a sarkításokat, amelyeket vezetőink irányításunkra mondanak. Ne hidd el minden szavát annak a vezetőnek, aki egészségtelen, boldogtalan vagy gátlástalan. Milyen bizonyíték kell ahhoz, hogy megértsd, te is olyanná válsz, ha őt követed. Minél inkább követed őt, annál inkább látod az életeden azt, amit vezetőd életében nem szerettél. Aki egyensúlytalan embert követ, tőle tanul, az olyanná válik, hacsak fel nem ébred közben és látja hiányosságait, igazságtalanságait és békétlenségeit is egyben.

Gyermekkorunk óta arra lennénk felkészítve, hogy tanuljuk meg megismerni vezetőinket, pl, óvónénik, tanáraink, főnökeink, de elsősorban szüleink megismerésével. Minél inkább ismerjük őket, annál könnyebben tudunk tanulni és annál könnyebben tudunk tudásaikból szelektálni. Ha ez így lenne, akkor most nem itt tartanánk emberiségként. Ehelyett azonban ha elindulsz az óvodába, feltétel nélkül mindent el kell hinned az óvónéninek, a tanáraidnak és a főnökeidnek. A szülők is feltétel nélküli elfogadást várnak el akkor is, ha valamit nem jól csinálnak. Ez alakult ki köztünk, hogy azért mert ők a szüleink vagy tanáraink, vezetőink: tisztelni kell őket. Jó reggelt kívánok! Tisztelni valakit VALAMIÉRT szoktunk. Azért, mert megszült valaki, még nem jár tisztelet. Azért, ahogy él, már tisztelhetünk valakit. Tisztelhetünk valakit az életmódjáért, a megszerzett tudásáért, hatalmas hitéért, békességéért, stb. Pusztán azért, mert megszült vagy mert a tanárod, vezetőd, nem jár tisztelet. Sőt ez annyira káros lehet, mert a tiszteletre épül az, hogy a vezetőinknek minden szavát el kell fogadnunk. És ha rosszat mond? És ha rosszul vezet minket ezáltal? Kinek a felelőssége lesz? Mindannyiunké. Az is felelős, aki vezet és ha felnőtt vagy, akkor te is felelős vagy, akit vezetnek. Nem bújhatunk ki a felelősség alól.

Rengetegen élünk a földön és ebből a rengeteg emberből nagyon sokan hoznak jó és rossz döntéseket. Ennek a megítélése mindig az idő által valósul meg. Már többször lejátszottuk ugyanazokat a dolgokat ebben az evolúcióban és nem változtatunk. Miért nem változtatunk? Azért, mert félünk. Mi a félelem? Hiány. Információ vagy szeretet vagy öröm hiánya. Hogyan lehet a félelmet eltüntetni? Úgy, hogy informálódsz. Úgy, hogy amitől félsz, ami hiányzik belőled, azt megtanulod, annak utána mész és megszűnik a félelem. Ha egy félelem elmúlik, akkor stabilabb vagy. Ha egy félelem felerősödik, akkor egyensúlytalanabb vagy. Ha a vezetőink információiból nő a félelmed, akkor nem adtak semmit, csak elvettek belőled. A vezetők, ha jól vezetnek, akkor kiegyensúlyozódunk tőle.

Valóban nagy felelősség vezetőnek lenni. Még nagyobb felelősség tudás nélküli vezetőnek lenni. Aki tud, az világít. Aki nem tud, az nem fénylik, sötét és egészségtelen lesz. Gondoljatok erre, amikor gyermekeiteknek vezető pedagógust választotok. Gondoljatok erre, amikor iskolát kell váltanotok és magatok számára is úgy keressetek munkát, ahol valaki tud vezetni, tanítani, oktatni benneteket. Akkor előrefelé fogtok haladni. Ha viszont úgy választotok tanítót vagy főnököt, hogy azok nem tudnak, akkor velük együtt haladtok hátrafelé.

Nincs tekintélye az oktatásnak és nincs tekintélye semmilyen tudásnak, mert hiányok vannak a képzésekben. Meg kell reformálni az oktatást és fontossá kell tenni a felelősséget, hiszen ha egy pedagógusnak nincs felelőssége abban, amit teremt, akkor nincs mérhető haszna sem. Ezért valóban nem jár fizetés. Azért viszont aki adni szeretne, aki fejleszti magát és láthatóan gyermekei akarnak tanulni, fejlődni, azért jár dicséret és sok fizetés is. Úgy kellene differenciálni a tanáraink, vezetőink fizetését, hogy mit teremtenek, mit hoznak létre. Aki nem teremt jót, attól el kell venni, hogy jó irányba terelődjenek. Aki viszont jót teremt, annak pluszt kell kapnia, hogy motiválja a többieket a jó irány felé. Hosszú kitartó munkával elérhetnénk ezt, ha a teljes vezetőség fölé emelkedhetne valaki és úgy osztaná a „fizetéseket”, ahogy teljesítünk: érdemeink elismerése végett. Tudom, hogy utópiának hangzik, de meg lehet csinálni. Onnan indul, hogy ti magatok szülőként változni akartok. Azért, hogy ti ne ugyanazt teremtsétek meg gyermekeiteknek, akik lettetek. Akik lettetek, valamilyen módon éltek. Gyermekink élhetnének jobban, ha mi rájövünk hiányosságainkra, rájövünk hibáinkra, és megtanítjuk nekik, hogy lehet másképp is haladni vagy akár élni is. Mi vezetünk és a mi tudásunk alapján tudunk vezetni. A tudás pedig fejleszthető, van egy egész életünk erre. Aki tanul, az hosszabb ideig él, aki nem akar tanulni, fejlődni, az sokkal rövidebb ideig fog élni. Miért? Mert unni fogja az életét. Unni, ha nem változik. Változz és értsd meg, változni lehet pozitív vagy negatív irányban is. Erről írok legközelebb.