Felnőttként rájövünk arra, hogy kik lettünk: akkor kell felébrednünk, akkor kell megértenünk, hogy kivé is váltunk. Megértenünk, hogy mit is örököltünk, milyenek lettünk: ez az ébredés, kapiskálás kezdőpontja. Felébredni már sokkal nehezebb. A teljes felébredéshez akkor jutunk el, ha megértjük, hogy miért lettünk olyanok, milyen hatások és ellenhatások miatt. Először tehát önmagunk megismerésével kezdünk. Meglátjuk, hogy milyenek lettünk. Szépek vagy csúnyák, kedvesek vagy bántók, gazdagok vagy szegények, stb. Minél jobban megismertük magunkat, annál inkább van lehetőségünk önmagunk megváltoztatására. Hogyan? Úgy, hogy a változást megértjük. Amikor egy információt, érzést, hitet közvetít valaki felénk, akkor azt mi a szabad akaratunkkal eldönthetjük, hogy elfogadjuk, befogadjuk, vagy nem. Ha nem fogadjuk be, akkor hiába akartak megváltoztatni minket, nem ment. Ha befogadjuk, az mindig akkor történik, ha mi akarjuk. A szabad akarat a kulcs. Szabad akarata egy gyereknek nincs. Miért nincs? Azért, mert nem tudná jól használni. Ha egy gyerektől azt kérdezzük, hogy egészséges ételt vagy csokit szeretne, ő várhatóan a csoki mellett dönt. Sokszor a felnőttek is gyerekek. Nem tudnak egészégesen dönteni és nem tudják szabad akaratukat jól használni, de ettől még van szabad akaratuk és a gyermekeinknek nincs. Ha nincs, akkor ránk vannak bízva. Ha én is a csoki mellett döntök számára, akkor az az én karmám, az én kudarcom és amit én rontok el, azt nekem kell kijavítanom. Tehát a szabad akarat felelősséggel is jár, mint ahogy a felnőttség azonnali felelősséggel jár. Ahogy megkapjuk az áhított szabad akaratot, azonnal jár hozzá a felelősség is. A felelősségnek pedig az a hátulütője, hogy behajtják rajtunk. Régen mondhattuk, hogy majd a következő életünkben letörlesszük. Ez olyan „hiszem is, meg nem is” menekülőút volt, viszont most sajnos vagy nem sajnos, pont a tanulásunk végett felgyorsult minden. Minden rossz döntésemet visszaköszönni látom a jelenlegi életemben. Miért? Hogy tanulhassunk belőle. Pl. ha a gyermekemnél sűrűn lesz étel helyett csoki, akkor előbb utóbb ennek a következménye a fogorvos. A fogorvostól fél a gyerek és segítenem kell neki. Ha nem vállaltam felelősséget ott akkor, amikor rendes táplálékot kellett volna csoki helyett kapnia, akkor a fogorvos után fogjuk megtanulni ezt: előbb utóbb meg kell tanulni. Ezért a felelősséget tologatni csak bántás, nem segítség. Ilyenkor egy kicsit felébredünk és rájövünk, hogy ha már megszületett gyermekünk, így is úgyis felelősséget kell vállalnunk érte. Ráadásul, ha jól etetjük őt, akkor megspórolunk egy fogorvost és azt, hogy utána helyre kelljen állítani a testét. Lehet, hogy ezek kicsiny, banális dolgok, de az ébredésünkhöz, a ráébredésünkhöz az életünkkel kapcsolatban fontos. Fontos, hogy értsük és fontos, hogy megértsük. Amíg nem kezdünk felébredni, addig nincs szabad akarat. Amikor lesz szabad akarat, akkor lesz felelősség. Mindenki, aki fél a felelősségtől, az gyermek. Nem nőtt fel és fél, hogy nem elég a tudása. Az önismeret segít ennek a látásában. Segít az önmagunk megismerése abban, hogy mit tudunk elvállalni, amiben ki is tudunk teljesedni. Mit tudunk megvalósítani, amihez megtanultuk, amit kell. Ha az önismeret során arra jövünk rá, hogy nem értünk semmihez, akkor erre ébredtünk, hogy jelenleg nincs tudásunk. Ha nincs tudásunk, akkor kell valamit megtanulnunk. Kell valami, amiben okosabbak vagy ügyesebbek leszünk, ami el fog vezetni minket a felnőtt társadalomba, ahol dolgozunk. Aki nem dolgozik, nem tesz semmit, az gyermek. A gyermekeket pedig el kell tartanunk. Ők nem vállalhatnak felelősséget magukért, mert ők gyerekek. Mi sok felnőttet minősítettünk vissza gyermekké. Sokszor a nyugdíjasok elküldése a munkából gyermekeket hoz létre. Miután többnyire ez nem saját szabad akaratukból történt, ezért mi hoztuk létre saját maguk számára a gyermeki létet. Ilyenkor el kell őket tartanunk: ez a nyugdíj. Amikor egy felnőtt ember nem akar dolgozni, akkor ahogy említettem, nem akar felelősséget vállani: ilyenkor valamilyen intézet tud gondoskodni róla. Az intézetek, gyűjtők azért születtek, hogy sok felnőtt gyermek számára biztosítsanak ellátást. A börtönök is ilyen gyűjtők. Azokat az embereket is el kell tartanunk, mert nem nőttek fel és nem akarják ellátni önmagukat folyamatos munka által: ezért mindenkit fel kellene ébresztenünk és mindenkivel meg kell értetnünk, hogy mit is jelent felnőni. A gyermekeinket pedig nekünk, felnőtt gyerekeknek kell felnevelnünk. Olyan felnőtt gyerekeknek, akik nem tudják mit jelent gondoskodni magukról vagy nem tudják mit jelent felelősséget vállalni, ezért bármikor szívesen felvesznek hitelt, amit ugyanakkor tudják, hogy vissza kell fizetni majd, de a majd-on van a hangsúly. Sok felnőtt azt hiszi, ha hitelből vesz autót, házat, ruhát, akkor neki van. Nincs jó hírem, ilyenkor a hitelfolyósító intézetnek van autója, háza, ruhája. Ez is az ébredés része, hogy megértsük, ha nem nőttünk fel és nem tudunk gazdálkodni, akkor azzal a sok sok pénzzel sem fogunk tudni bánni. Magyarországon a gazdaság tanítása, oktatása gyerekcipőben van. Olyannyira gyerekcipőben van, hogy egy gazdasági egyetemen tanítják meg azt, hogy mit jelent egy folyószámla vagy egy felvett kölcsön: és aki nem jár gazdasági egyetemre, az honnan fogja tudni? Jó esetben a szülőktől, de nyilván azok a szülők, akik felnőttek, meg fogják tanítani gyermekeiknek mindazt, amit tudnak. Azok a szülők viszont, akik még nem nőttek fel, ugyanazt tudnák átadni, amit ők tudnak, ugyanolyan sületlenségeket, ugyanolyan tudatlanságokat: ezért ébredj föl és ezért kezdd el látni, hogy kivé váltál. Miben van tudásod és miben nincs. Tanuld meg azt, amiben nem vagy jó és add át gyermekeidnek is. Ha sikerül felnevelni, életképessé tenni gyermekeinket, akkor megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Ha nem, akkor továbbra is gyermekek leszünk és a gyermekeket úgy vezetik, mint apák a gyermekeiket: egyeduralkodással, ha tetszik, diktatúrával. Erről írok legközelebb.