Azt jelenti, hogy átadtuk a felelősséget nekik. Azt jelenti, hogy mindent - ami fontos -  tőlük várjuk. Gondoljátok át, hogy mekkora teher ez gyermekeinknek. Lehet, hogy nem véletlenül nem akarnak leszületni ide? Lehet, hogy ezért olyan nagy kihívás a földön élni? Ne tegyük tönkre földünket azzal, hogy nem születnek gyermekek ide. Ne tegyünk tönkre magunkat azzal, hogy egy életen át vágyakozunk gyermekre: értsünk. Értsük meg, hogy miért nem jönnek, hogy miért nem születnek ide:  azért, mert nem nőttünk fel. A felnőtt tud mit adni gyermekének, míg a gyermek csak vár valamit ahhoz, hogy több legyen, felnövekedjen: ha nem növünk fel, akkor nem elég a szeretet bennünk. Nem elég a hit, a kitartás, a béke bennünk. Mit tudunk adni gyermekeinknek? Ezek hiányát. A szeretet hiánya a nem szeretet. A béke hiánya a békétlenség. Minél többet adunk önmagunk  helytelenségéből, annál több olyan gyermeket nevelünk föl földünkön, akik nem tudnak szeretni, vagy akár bántanak, és félnek.

Minden energiát képzeljetek el fényként. Van olyan fény, ami árnyék és van olyan, ami tiszta fény. A tiszta fény világít, míg az árnyék sötét. A sötét fény határozza meg földünket. Nem elég a tiszta fény benne. Abból, amit hozunk ide, javíthatjuk földünk fényét, mert a gyermek mindig hoz valamennyi világosságot életünkben. Ha a gyermek megszületik a maga tiszta fényével, mi elronthatjuk őt azzal, hogy nem tudunk neki mást adni, csak bántást, félelmet, hitetlenséget. Ha a gyermek - aki tőlünk függ - elkezdi elfogadni félelemeinket, ő is átveszi ezeket az energiákat és boldogtalan bántó ember lesz, mint amilyenek mi voltunk körülötte. Ezek a már felnőtt gyermekek fogják „újjávarázsolni” világunkat. Miből? Abból, amit tudnak. Félelemből, bántásból, hitetlenségből, stb. Milyen világ születik ebből? Akármennyire is földhöz ragadt vagy, érts. Értsd meg, hogy az ember felelőssége több lesz, ha felnőtt. Nem elég a vágy, hogy szeretnénk gyermeket, mert azt mi fogjuk felnevelni a mi hitünkből, a mi tudásunkból vagy a mi hiányosságainkból, ezért kezdjük a gyermekünk tudásait elvonni. Ha én elvonom a gyermekem tudását, akkor én fogok ragyogni, fejlődni, ő pedig leáll a fejlődésében. Ha leáll, akkor én állítottam meg abban, hogy élhesse az életét. Akkor én tartozom neki. Ha tartozom neki, akkor minden energiámmal őt kell töltenem. Benne kell hinnem azért, hogy ő is növekedhessen és fejlődhessen. Ha fejlődik, akkor halad és akkor helyre áll a rend. Addig viszont, ha te elvonod az energiáját, akkor kihuny belőle a fény és neked kell feltölteni őt. A fényeket egymástól hozzuk, tanuljuk. Vannak tudósok, akik tudnak valamit vagy sportolók, akik nagyon jók valamiben, vagy olyan emberek akik nagyon tudnak szeretni. Mindenkiben van valami abból, ami a teljesség. Szét vagyunk szórva energia és tudás területén. Benned is van valami és bennem is. Ha mindent meg szeretnénk ismerni és érteni, akkor önmagunkat kell megnyitni egymás felé, hogy tanulhassunk. Ha mindent tudunk, akkor egy új világ várhat bennünket, ahol újra tanulhatunk, de az már nem a földön zajlik.

Miért nem születnek gyermekek ide? Mert mindenkinek alacsony a tudása, a fénye. Ha alacsony tudású emberek lettünk, ahhoz, csak hozzánk képest kicsit magasabb rezgésű fények, vagy kicsit alacsonyabb rezgésű fények születhetnek le. A többi fény, nem kompatibilis velük. Ha túl alacsony a fénye a leszülető léleknek, akkor a nő, azaz az anya teste, mint idegen anyagra reagál, kilöki magából, és vetélés jön létre. Ha túl magas a rezgése a leszületendő léleknek akkor ugyanazt történik, hiszen a túl nagy fény legalább annyira bántó mint az alacsony. Kilökődés, azaz vetélés jön létre. Ezenkívül, még ismernünk kell a párunkat is. Igazán ismernünk kell, hogy ne a vetített valóságba szeressünk bele, hanem abba aki valójában Ő. Ha az igazságot megmutatják az emberek egymás számára, akkor nem lesz meglepetés, hogy két hasonló rezgésű, hullámhosszú ember egy kis embernek adhat életet. Viszont ami most zajlik világunkban az példátlan. Önismeret teljes hiánya. Az önismeretre azért van szükségünk, hogy megértsük kik is vagyunk. Hol vannak hiányosságaink, és miben vagyunk tökéletesek. Ha mindenki megérti ezt, akkor ahhoz képest fogtok párt választani, hogy milyen hiányosságaitokat szeretnétek kiegészíteni, és ti mit szeretnétek adni a másiknak. Akkor nem fogtok csalódni, ellentétben azzal, ha valaki csak elhiteti veletek, hogy mire is van szükségetek. A világunk főleg ilyen házasságokból áll. Elhitetjük egymással, hogy pont rám van szükséged. Miért? Mert én pont olyan vagyok aki neked kell. Udvarolni nem azt jelenti, hogy vetítünk magunkra valamit amitől a másik elájul, hanem feltárjuk önmagunkat, és ha azt látjuk, hogy tudunk adni a másiknak, akkor ezt a tudást megvilágítjuk. Az igazat mutatjuk.

Annyira ritka, hogy valaki önmaga igazságát felmeri vállalni, hogy épp ezért alig van olyan házasság, amely az igazságra épül. Hova jutunk így?

Ott fönt, mindig rend van. Mindig szabályozzák, hogy miben kell fejlődnünk. Most az igazságban, amelyben nagyon nagy elmaradásunk van. Ha az igazságot fel merjük vállalni, akkor hozzánk való, minket pozítívan kiegészítő párunk lesz. Ha a párunk kiegészít minket akkor gyermekünk a kettönk kiegészítését éli, élheti meg, és erre már szívesen fognak leszületni lelkek. Ha több lehet mint mi akkor segítség a földnek, mert mindannyiunk tudatossága, azaz tudása, emeli vagy csökkenti a föld fényét. Ha szép új világot szeretnél gyermekeink számára, akkor tanulj, fejlődj, egészitsd ki a tudásod, és hozz le olyan gyermekeket földünk számára, akik hozzá szeretnének tenni a földhöz. Akik pozítívan szeretnének változtatni rajta. Ha a földünkön több a fény, több a tudás, akkor boldogabb emberek, egészségesebb állatok, és erősebb élő lények lakják azt. Ha kevés a fény, mint most akkor ostobák lakják, és vezetik földünket. Az ostobák elpusztítják világunkat mert nem tudnak előre nézni. Lényeg a MA. Csak az számít, hogy neki ma mire van szüksége. Nem vezethetnek az ilyen emberek, mert akkor a földünk meghal. Meghal a földünk akkor is, ha nem születnek új gyermekek, új élőlények. Tegyünk együtt azért, hogy földünk megint régi fényében ragyogjon, hogy leszületni ide kiváltság legyen megint, és ne büntetés. Csak akkor büntetés valahova leszületni, ha nem tudunk fejlődni. Vezessünk úgy, hogy mindenkinek jó vagy jobb legyen. Hogyan? Erről írok legközelebb.