Ahogy az előző írásomban említettem, mindenkiben van pozitív, illetve negatív aspektus is. Van olyan ember, aki kedves, aranyos, de csúnya, mint a világháború. Van olyan, aki szép, gyönyörű, de butuska. Mindenki más, és mindenki másban jó. Mindenki valamiben jó, az az ő tudása, és egyben valutája. Ha valaki megérti, hogy miben jó, akkor jól kell sáfárkodnia a megszerzett tudással. Ezt többnyire elítéli a világ. Egy szép ember azért van együtt egy számára nagyon gazdaggal, mert abban van hiánya, hogy hogy keressen pénzt. Megtanuljuk, megtanulhatjuk egymástól. A pénzkeresés tanulható dolog. Ugyanúgy, ahogy szépnek lenni is tanulható. Egy szép ember kisugárzásából meríthetsz, nyerhetsz. Aki szép, az azt sugározza magából. Aki okos, az pedig azt sugározza. Minden embernek van egyfajta kincse, és van egy hiánya. Mindig azzal veszi körül magát az okos ember, ami hiányzik belőle. Ha csúnya vagy, akkor vedd körül magad szép emberekkel. Ha buta vagy, akkor okosokkal, ha gonosz vagy, akkor olyanokkal vedd körül magad, akik jóindulatúak.

Miért nem egyértelmű ez számunkra? Mert nagyon nagy különbségek vannak köztünk. Egy nagyon buta ember nem fogja jól érezni magát egy nagyon okos, bölcs társaságában, de egy kicsit okosabbéban igen. Hogy az emberek kivel érzik jól magukat, az önmagukról egy tükör. Önismeret. Ha szereted az okos embereket, akkor te sem vagy buta. Ha szereted a nagyon buta embereket, akkor te sem vagy túl okos, de mutathatod, hogy az vagy. Ez az ego, amikor valamit mutatunk magunkból másokhoz képest. De hogy van-e értelme többet mutatni magunkból vagy kevesebbet, az mindjárt kifejtem.

Az emberek akkor érzik jól magukat, ha hozzájuk képest a másik egy kicsit több vagy kicsit kevesebb valamiben. Ha bármiben túl jó, vagy magukhoz képest túl gyenge, akkor kivetik a társaságukból az illetőt. Kivetik, mint a test is kiveti azt a szervet, amelyet átültettek belé, de túl jó vagy túl rossz hozzá képest. Az emberek nem tudják befogadni a hirtelen jót könnyen, és nem tudják befogadni a hirtelen rosszat sem könnyen. Ha az időjárás hirtelen nagyot vált, akkor szenvednek sokan. Azért szenvednek, mert merevvé váltak. Ha valaki rugalmas, akkor képes nagyon nagy változásokat és hirtelen változásokat is könnyen elfogadni, elviselni, mint a gyerekek. A gyerekek könnyen alkalmazkodnak az újhoz, még ha akkora különbség is, mint ami előtte volt. Ők rugalmasak. Mi nem vagyunk rugalmasak. Tanuljunk tőlük. A gyerekek mitől lesznek rugalmasak? Attól, hogy folyamatosan új impulzus éri őket. Olyan új impulzusok, amelyek egyik pillanatról a másikra jönnek. Ha álmos, akkor lefekszik, és ha felébred, akkor bármi jöhet. Állatkert, vidámpark, olvasás egy szobában, zenehallgatás, tánc, hegymászás, bármi. Mi pedig ehhez képest….. Ha jön egy ajánlat, hogy átmehetünk a szomszédba beszélgetni, akkor fáradtak vagyunk. Ha elmehetnénk hegyet mászni, akkor ez már nem való nekünk. Ha elmehetnénk kirándulni, akkor mit fogok kezdeni a sok ismeretlen kirándulóval és így tovább… Nem vagyunk nyitva az életre. Az élet arról szól, hogy éljük. Gondold végig, hogy te vajon éled-e?

Van egy jó hírem. Aki élt, az nem fél majd a haláltól. Miért? Mert végigélte azt, amiért jött, és a Föld már nem tud számára újat mutatni, ezért nemhogy harcol a halál ellen, hanem megköszöni azt, hogy új életet kezdhet valahol máshol, abból a tudásból, amit itt megtanult. Ha élsz, akkor élvezed végig az életet és örömmel mész tovább, mint az a gyermek, aki az első osztály után örömmel lép át a második osztályba. Miért? Mert megtanult mindent, és újabb kihívás jön, újabb tanulási lehetőség, amelyben élhet.

Hol rontottuk el? Miért nem tanultunk meg élni? Mert tanítóink sem tudnak és nem tudtak élni. Nem adhatunk mást, mint önmagunkat. Önmagunk tudását. Ha én tanító lettem gyermekeim felé, akkor tanítsak olyat, amitől boldog életük lesz. Ha én nem tudom, hogy hogyan lesz valakinek boldog élete, mert nekem nem volt, akkor tanuljam meg. Hogyan? Úgy, hogy felismerem magam. Nem vagyok boldog. Felismerem, hogyha nem vagyok boldog, akkor ezt tudom továbbadni gyermekeimnek. Az pedig nem áldás, hanem átok nekik. Ők elkezdenek élni, és az én tanításom, útmutatásom által indulnak el az életben. Nem járnak jól, ha csak a fájdalmat, szenvedést közvetítem nekik. Vegyük kezünkbe az irányítás.

Nem vagyok okos? Akkor tanuljak! Nem vagyok kedves? Akkor tanuljak! Nem vagyok szép? Akkor szépüljek! Mindent lehet, de ne gyerekünket szidjuk, hogy legyen okos, bölcs, ha mi nem lettünk. Legyen szép, ha mi nem voltunk.

Ha én szép szeretnék lenni, akkor olyanoktól tanuljak, akik szépek. A szépséget lehet tanulni. Ha körülveszed magad olyan emberekkel, akik kicsit szebbek nálad, és megkérdezed, hogy mi a titka, akkor elmondják. Pl.: legyél sokat levegőn! Ez nem kerül pénzbe. Legyél sokat humoros emberek között! Ez sem kerül pénzbe. Legyél sokat jóindulatú emberek között! És még ez sem kerül pénzbe.

Az energiák változtatnak minket. Gondolj bele, mikor megszületik egy gyermek! Olyan, mint egy üres számítógép. Teneked kell programoznod. Te vagy a szülője. Ha azt programozod belé, hogy „szép vagy kincsem”vagy „okos vagy gyönyörűségem”, akkor ilyen energiákat juttatsz be az ő kis testébe. Ha azt „programozod” hogy „buta vagy” vagy „milyen szemtelen, rossz gyerek vagy” és így tovább, akkor ezt teremtetted meg benne. Ez a teremtés.

Hogy miből teremtünk? Önmagunkból. Ha jót akarsz teremteni, akkor magadon dolgozz. Teremts először magadból csodát, és add át a tudást gyermekeidnek.

Változtasd meg magad! Hogyan? Először önismeret! Az önismeret része az is, hogy mit teremtettem. Milyen gyerekeket neveltem. Azt magamból tettem. A gyerekek tükrök. Tükrök, amelyben jó lenne belenéznünk. Ha jót „teremtettünk”, akkor teremtsük még sok jót. Több gyermeket vagy másoknak segítsünk átalakulni, hogy ők is jól teremthessenek. Amikor valaki megérti a hogyant, akkor adja tovább. Tehát: értsük meg, hogy kik vagyunk! Először fura lesz, mert rájövünk, hogy azok a tulajdonságok, amelyeket elhittük magunkban, hogy jók, nem biztos, hogy vannak bennünk. A környezetünk is tanít. Ha azt mondják, hogy hazudós vagy, akkor ne ragaszkodja ahhoz, hogy Te nem vagy hazudós, hanem gondolkozz el rajta, és változtass. Hogyan? Ha már felmértük az alapot, akkor elkezdjük átalakítani magunkat.

Ha felmértem, hogy 10-es skálán 9-es a szeretet bennem, akkor azt már biztosan tudom, hogy pozitív aspektusban vagyok. Hiszen az ötösnél, középen fordul; de azt is felmértem, hogy nem vagyok tökéletes. Ilyenkor keresek olyan embereket, akik nálam tökéletesebbek abban, ami a szeretet kilences osztályzata. Ezt csak a tízes előzi meg. Olyan emberekkel veszem körül magam, akiktől tanulok. Attól, hogy tanulok, jobb leszek, és általuk elérem a 10-est. Akkor újabb tulajdonságaimat helyezem górcső alá. Azokat, amelyeket észrevettem magamban. Pl. azt, hogy hazudok. Ha hazudok, akkor negatív aspektusban vagyok, mondjuk 4-es. Amikor tanulok valakitől, aki már 5-ös, akkor pozitívvá válhatok. De azt fogom megtapasztalni, hogy a fény – azaz a nagyobb tudás – megvilágítja az árnyékot, azaz azt, hogy hazudtam. Számomra fontos, hogy lássam, mert különben nem akarok változtatni azon, amit nem vettem észre. Ha olyan emberrel találkoztam, aki nem 5-ös itt, hanem 9- es vagy 10-es, ő szóvá sem fogja tenni, hogy hazudtam, hanem egyszerűen nem keresi a társaságomat. Elmegy mellőlem. Ezért fontos, hogy olyantól tanuljunk, aki kicsit jobb nálunk. Ő még hajlandó segíteni, és fontosak vagyunk annyira számára, hogy igenis megmondja, ha valamit rosszul csináltunk. Ezek a barátok. Akik kijavítanak. Akik rávilágítanak hiányosságainkra, hogy tanuljunk belőle. És ha tanultunk, akkor változtunk. Ha pedig változtunk, akkor olyat tudunk tanítani gyermekünknek, ami eddig nem volt a repertoárunk része. Nem volt a tudásunk, és nem volt a kisugárzásunk.

A legrosszabb emberből is lehet Buddha, ha megfelelő tanítást kap. Nem in medias res kell kezdenünk! Nem lehet egy betörőt egyből arra tanítani, hogy ne lopj, mert nem érti. Vannak olyan közegek, ahol lopni nem bűn. Innen kell indulni. Ha egy embernek 5-6 gyereket kell eltartani, mint a cigányságban szoktak, és nincs munkája, mert nem alkalmazzák a bőre színe miatt, akkor bizony más szabályrendszerben fog élni. Olyanban, amely nem kompatibilis a miénkkel. Mitől lesz az ő szabályrendszere kompatibilis a miénkkel? Ha megtanítjuk rá, de nem egyből. Tanítani kell őket arra, hogyha megpróbál jól viselkedni, akkor lesz munkája. És lesz? Nem. Miért nem? Mert attól a bőre színe még nem változott. Ha egy társadalomban sok, különböző ember él, akkor mindenkinek kell alkalmazkodni a változásokhoz.

Ha én azt mondom a gyerekemnek, hogy tudom, hogy hármasok helyett, tudsz négyest is hozni, akkor az első hármas után nem mondhatom, hogy tévedtem. Sokáig kell fenntartani a bizalmat, a hitet, míg az előző „program” felülíródik. Ha nem tudok sokáig hinni, akkor sok hitetlenség van bennem. Akkor ezen kell dolgoznom, hisz ha én nem tudok hinni gyermekemben, akkor hogyan várhatom el tőle, hogy higgyen magába, ha én voltam a tanítómestere. Mindent lehet tanulni, de attól kell, aki jobb nálunk.

Először szüleinktől tanulunk, majd pedagógusainktól, majd választott közegünktől, és végül önmagunktól. Amikor idáig eljut egy ember, hogy önmagától tanul, akkor összehangolódott a lelkével, azaz a teljes tudatosságával.

A lélek mindent tud, jól segít. Azt mondja, hogy előbb ismerd meg magad, és ahhoz képest kérj, hogy jelenleg ki vagy. Ha dühös vagy és békét szeretnél, akkor lelked elküldi a békét, ami a dühhöz képest nagyon nagy különbség. Ahhoz képest ahol tartasz – fényév. Az emberek nem értik, hogy bárkiből lehet Jézus, de végig kell mennie ugyanazon a tanulási úton. Ez persze nem azt jelenti, hogyha Jézus szeretnél lenni, akkor biztos számodra a kereszthalál; hanem azt jelenti, hogy önfelismerésre, önmegismerésre és önkorrekcióra van szükséged. Ha dühös vagy a békétől, még jobban fogsz dühöngeni, de a béke át fogja mosni a dühödet. Egyszer csak kitisztulsz tőle, de addig csak dühöngsz, dühöngsz és dühöngsz. Honnan jön a düh? Belőled. Senki nem tudja elhelyezni benned. Ha dühös ember vagy, akkor belőled fakad. Ha boldog, kiegyensúlyozott, békés ember szeretnél lenni, akkor mosd át haragodat kedvességgel; és dühödet jóindulattal addig, amíg el nem párolog. De addig te dühös vagy, amíg ki nem megy a düh. Addig te haragudni fogsz, amíg el nem hagy a harag. Hol megy ki a düh? Rajtad keresztül. Hol hagy el az indulat? Rajtad keresztül. Addig nem tudsz mást tanítani gyermekeidnek, amíg meg nem tisztítod magad. Az pedig nem tisztulás, ha visszafogom magam és szofisztikáltan próbálok beszélni, miközben végig tudnék káromkodni 7 évet. Attól az még bennünk van, és kisugárzik.

Old meg az életed, és tedd tanítványaiddá azokat, akik nálad kevesebbet tudnak, és tanulj azoktól, akik nálad többet tudnak. Próbálj közben alkalmazkodni ahhoz a világhoz, amelyben vagy; hiszen ha változást szeretnél világunkban, akkor az csak belőled, belőlünk történhet. Nőjünk fel odáig, hogy saját magunkért vállaljunk felelősséget. Ha csak mindenki magáért vállal felelősséget, akkor annyi változás fog történni világunkban, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Ne másokat akarj előbb megváltoztatni, mert még nincs mintád, amit taníthatnál, hanem magaddal kezd! Mérd fel magad, és negatív tulajdonságaidat, és keress olyan embereket, akik abban, amiben lent vagy, ők feljebb vannak, és tanulj! Tanulni nem szégyen, még ha gyermekeinktől is tesszük. Sokat tudnak ők is, hiszen nem véletlenül születtek ide a mi Földünkre. A gyermekek felelősségéről és feladatáról írok legközelebb.