A teremtés belőlünk fakad, abból, amit érzünk, abból, amit hiszünk vagy gondolunk: mindenhez, amit teremtünk, hozzájárulunk. Sokan vagyunk, akik kijelentik, miért ver a jó Isten bennünket? Miért akar nekünk rosszat? Dehogy akar és dehogy ver minket, csak azzal tanít, ha megértjük, nem ő tesz elénk próbákat, hanem mi. Mikor jönnek a próbák? Amikor nem haladunk. Akkor mindig olyan lehetőségek jönnek elénk, amelytől elindulhatunk valamilyen irányba. A próbák mindig elmozdítanak minket. Van, hogy jó irányba mozdulunk és van, hogy negatívabbak leszünk. Mitől függ ez? Attól, hogy milyen érzelmek vannak bennünk. Például valamely ismerősünk jobban kezd élni, mint mi vagy kellemesebb vele lennünk, mert változott vagy okosabb lesz. Mi erre reagálhatunk úgy is, hogy mutasd meg, hogy mitől változtál, tanítsd meg, hogy milyen úton jársz vagy úgy is, hogy féltékenyek vagy irigyek leszünk rá. Melyik érzés hová visz minket? A másik öröme miatti öröm boldogságot ad nekünk. A boldogság pozitív energia, felfelé visz, mi is haladunk abban az irányban, ami a minta lett számunkra. A féltékenység, irigység lefelé visz minket. Ilyenkor nekünk egyre rosszabb dolgok fognak történni az életünkben. Nem az a baj, ha féltékenyek vagyunk, hanem az, ha nem vagyunk hajlandóak szembesülni vele. Amíg nem szembesülünk vele, addig visz lefelé az érzés és addig történnek rosszabb és rosszabb dolgok velünk. Amennyiben hajlandóak voltunk szembesülni vele, mi magunk változtathatunk magunkon, a magunk érzésein. Ha állandóan irigy, kibeszélős, boldogtalan emberekkel vesszük körül magunkat, akkor olyanná válunk. Lehet, hogy az olyan emberekkel, amilyenek lettünk, jól érezzük magunkat, mert nem vagyunk egyedül gondolatainkkal, érzéseinkkel, de felfelé, az öröm felé egy centit sem haladtunk. Nem lettünk jobb emberek, csak elhittük, hogy ha mások is ilyenek, akkor nincs baj. A teremtésben azonban minden megnyilvánul belőlünk. Ne versenyezz! Ne azért akarj jobb házat, nagyobb örömöt vagy hitet, hogy mások fölé emelkedj. Mindig magadat kell „legyőznöd”. Magadnál legyél jobb, okosabb, bölcsebb: az valós haladás, ebben az érzelmek tükörként jelennek meg. A tükörben mások és mi is bele kell, hogy nézzünk. Ha nem tetszik, amit látsz, változz. Ha nem tetszik, amit látsz, ne a szüleidre haragudj felnőttként, hanem élj a szabad akaratoddal és változz. Te döntöd el, hogy milyen érzelmeket szeretnél magadban látni, milyen érzelmeket szeretnél megélni. Minél több a bántás az életedben, annál inkább változz. Változz, mert olyan nincs, hogy mindenki más jön szembe veled az autópályán. Változz, mert te fogod egy idő után nagyon rosszul érezni magad. Változz, hogy szeressenek, ha neked ez fontos, de ne játssz színházat a szeretetért, mert a függöny előbb utóbb fellibben. Ne játszd el, hogy boldog vagy, ha nem vagy az. Ne játszd el, hogy az élet szép, ha te szenvedsz benne. Miért? Azért, mert ha te jól vagy, akkor senki sem akar segíteni. Ha boldog vagy, akkor miért akarna más boldoggá tenni? Ne játssz, mert a legnagyobb tükröd a saját teremtésed lesz. Ha eljátszom, hogy boldog vagyok, akkor az életemben láthatóvá válnak saját boldogtalanságom okai. Ha elhitetem mindenkivel, hogy egyedül jól érzem magam és kiegyensúlyozott és boldog vagyok, akkor ebből egy csodás életet kell élnem. Ha csak eljátszottam, akkor nem hogy csodás nem lesz életem, hanem még az emberek is elhagynak engem, mert hazudtam. Hazudtam arról, amit szeretnék élni. A hazugságnak mindig ára van. Az ára az igazság, a tükör. Nem a jó Isten bánt minket, hanem nekünk kell szembesülnünk igazságból való teremtésünkkel. A teremtés csak az igazságra reagál. Ha félünk, akkor abból is teremtünk. A félelem: hiány. A hiányt be kell pótolnunk, hogy teljesebb teremtést hozzunk létre. Be kell pótolnunk, hogy ne a hiányból, azaz a dolgok feléből teremtsünk. Például: szeretettel teremteni csak szeretetből tudunk. Szeretethiányból csak azt teremtjük, amit szerettünk volna megélni, de másnak fog megteremtődni. Az energia segít nekünk, hogy lássuk meg másoknál, milyen az, amikor valaki megkapja azt, amit szeretnénk. Ha örülünk neki, akkor felkészültünk mi is annak elfogadására. Ha nem, akkor még féltékenység, irigység van bennünk, ami nem elég szeretet, csak annak a hiánya. Hiányból nem nekünk teremtünk. Ha szeretnék boldog életet és én magam számára nem elég az energia, van benne hiány, akkor valaki körülöttem megkapja az én kívánságomra, a vágyamra a boldog életet és nekem végig kell néznem, hogy milyen a boldog élet. Ha valaki viszont elég energiával, elég szeretettel bír és kéri a boldog életet, megkapja, hogy élvezze azt. Megkapja, hogy másoknak is mutassa meg azt. Ugye milyen könnyűnek tűnik? Nem az. Általában akik sok szeretettel rendelkeznek, azok másoknak szeretnének adni, mert az adást már ismerik és élvezik. Ezek az emberek viszont többnyire elfogadni, befogadni nem tudnak, ezért eszükbe sem jut maguk számára kérni. Ha megtanulsz magadnak kérni, akkor rájössz, hogy mennyi örömből, hitből és erőből teremtesz. Ha megvalósul nálad, akkor elég energiád volt hozzá, ha nem, akkor másé lesz és saját magad számára kezdheted elölről az energia gyűjtését. Szeretettel adj és boldogan töltődik a szeretetbankod. Szeretettel nevelj és töltődik a szeretetbankod ismét. Bármit, amit szeretetből teszel, az vissza is töltődik. A szeretetből tenni önzetlenséget jelent. Olyan energia ez, amiért nem várunk semmit. Olyan, amit ha megértesz, olyan lesz számodra, mint a drog. Csodás élmény adni, viszont ha tartozol másnak, akár érzelemmel, akár pénzzel, erővel, bármivel, akkor még nem adhatsz önzetlenül akárkinek. Az önzetlenséget akkor élhetjük meg, ha már nincs tartozásod, vállalt kötelezettséged. Ha például vállaltál gyermekeket, akkor hiába adakozol a beteg gyermekeknek, amíg saját gyermeked valamiben is hiányt szenved. Előbb a vállalt kötelezettséged… Amikor viszont véget ért a „feladat”, felnevelted őket és ők sem kérnek tőled már, akkor jöhet az adakozás, a drog, a csoda, ami felé haladunk mindannyian. Aki nem vállalt gyermeket, annak nem kötelessége támogatni, felnevelnie senkit, csak ha úgy dönt, hogy szeretne beszállni. Ha szeretne beszállni valaki a „nevelésbe”, a szeretésbe, akkor azt elkötelezett módon tegye. Nem lehet kiszállni, ha már elvállaltál valamit, hiszen az karma, tartozás lesz. Amikor elvállalsz valamit, gondold át, hogy bele fér-e életedbe vagy sem. Ez lehet egy szerep, keresztanya vagy egy másik szerep, az állatok gondozása vagy bármi, ami nem egy egyszeri alkalom. Sokan vállalunk olyan terheket, amelyre nem készültünk fel. Én is vállaltam ilyet, sajnálom. Az attól még karma, amit előbb utóbb meg kell adnom vagy meg kell szakítanom és le kell zárnom. Minden vállalás saját döntés. A saját döntésemet csak saját magam változtathatom meg. Ti is gondoljátok át, hogy van-e olyan vállalásotok, amelyet nem tudtok teljesíteni. Ha van, akkor vagy tegyetek bele energiát vagy zárjátok le tisztelettel, hogy ne legyen karma belőle. Sok sikert a lezárásokhoz, hiszen ezek a nyitott kapuk nagyon sok energiát visznek el tőletek. Sokszor azért marad el a várva várt teremtés, mert energia megy oda, ahol tartoztok. Legközelebb a lezárások fontosságáról írok.