Rengeteg önismereti kurzus segít számunkra önmagunkat megismerni. A megismerés nem könnyű, mert sok szembesítést kell végigélnünk. Vannak, akik elbuknak útközben és vannak, akik drogként kezelik a kurzusokat egy életen keresztül. A megismerés a lényeg: önmagunk megismerése. Nem azért, hogy végre pontot tegyünk valaminek a végére és nem azért, hogy elmondhassuk, hogy mi már ismerjük magunkat, hanem azért, hogy tudjunk bánni magunkkal. Ha egyszer elkezdtek játszani egy hangszeren, akkor előbb a hangszert kell hozzá megismerni: hogy milyen a formája, hogyan reagál a hidegre vagy a melegre, hogy mennyire rideg vagy hajlamos tágulni, stb. Körülbelül erre való az önismeret. Az önismeret lényege, hogy a hangszert, aki vagy, ismerd meg és állapítsd meg magadról, hogy hogyan lehet rajtad játszani és te milyen zenéket kedvelsz, melyik stílus esik jól a te énednek és hogy végül milyen zenekarban szeretnél játszani: ehhez kell az önismeret. Sokszor túl hosszú ídőt töltünk az önismerettel és már nem lesz időnk játszani a zenekarban, de van, hogy elfelejtjük a hangszer megismerését és már a banda közepén vagyunk. Ha nem ismerjük magunkat, akkor szerencsejátékkal kezdjük az életünket. A szerencsejátékban nyerni és veszíteni is lehet. Ha szerencsénk van, jó „bandát” választunk és nem sérülünk, de ha nincs elég szerencsénk, akkor a világ tükrében nem lesz sikerünk és nem leszünk boldogok. Természtesen haladhatunk önismeret nélkül, kamikáze módjára is, csak kétesélyes lesz annak kimenetele. Természetesen, ha sikeresek leszünk szerencse alapján, akkor azt a mintát hagyjuk hátra gyermekeinknek. A minta folytatódik. Miért nem akarunk először megismerkedni önmagunkkal? Mert az idő. Az idő pedig a legfontosabb jelen társadalmunkban, ahol ha nem áldozunk időt fölösleges dolgokra, akkor gyorsabban fogunk haladni. Amikor viszont elkezdjük és nem ismerkedünk meg magunkkal, sok helyen eltévedhetünk. Kezdve a pályaválasztásnál. Kezdve ott, hogy ha nem ismerem magam, akkor nincsenek egyértelmű tudásaim arról, hogy humán vagy reál érdeklődésem van. Nincs egyértelmű tudásom arról, hogy türelmes vagy türelmetlen, erős vagy gyenge, kitartó vagy nem kitartó vagyok. Így választani egy szakmát, egy hivatást: csak érzelmi alapon vagy mintakövetéssel lehet. Vagy valakit másolni fogunk vagy érzelmeket fogunk táplálni egy hivatás iránt, amibe beleszeretünk. Ha beleszeretünk egy szakmába, akkor az hívhat bennünket, de sokszor a szülők nem érnek rá segíteni választásunkban és néha gyermekként, önismeret hiányában teljesen fals elképzelésünk van a világról. Sokszor sztárok akarunk lenni: sztárok valamiben, de ha hangunk sincs és ismeretünk sincs arról, hogy mit is jelent sztárnak lenni, akkor gyerekként leragadhatunk a külcsínynél és egész életünkben megkeseredetten haladhatunk az általunk megálmodott sztárság felé. Azért kellenek a vezetők, a segítők, hogy realizálják tudásunkat, hitünket, kvalitásainkat vagy akár kitartásunkat, hogy annak ismeretével és akár azok fejlesztésével elérjük céljainkat.

Az önismeret nem megállít minket, csak realizál egy időre. Amikor már reálisan látjuk magunkat, akkor eldönthetjük, hogy mennyi időnk van az eddig nem fejlesztett tudásaink kifejlesztésére. Ha elég, mert fiatalok vagyunk, akkor bármit elérhetünk, amit csak szeretnénk, de „dolgoznunk” kell rajta. Ez az egyik „kedvenc” kifejezésem. „Dolgozom rajta”. Mit is jelent ez?  Amikor megjelenik valaki nálam és feltárjuk az elakadásait, szinte mindig elhangzik az, hogy egyik másikon már dolgozik. Megkérdezem, hogy mióta? Erre többnyire az a válasz, hogy évek vagy évtizedek óta. Mindig megdöbbenek ilyenkor, mert egyébként természetesen az életében egy dekát sem haladt az illető évtizedek óta. Megkérdezem, hogy mit jelent számára a „dolgozok rajta”? Majd elmondja, hogy tud a hiányosságáról, tehát önismeretben felhozta, feltárta: ezzel ő már nem szeretne foglalkozni. Megkérdezem, hogy szerinte mitől lesz változás az életében, ha csak megismerte és elfogadta magát? Itt többnyire csend lesz. Az önismeret valóban önmagunkkal való ismerkedés. Az önmagunk megismerése még nem változtatott meg senkit. Az változtat meg, ha megismerted magadban azon tulajdonságaidat, amelyekre nem vagy büszke és változtatsz rajta: Te magad. Te akarsz változtatni, mert rájöttél, hogy nem szeretnek és szeretnéd, ha szeretnének. Rájöttél, hogy nem tudsz kommunikálni és szeretnél te is jó beszélgetéseket folytatni másokkal. Minden, amire rájössz önmagad ismeretéből, segít neked a változásban. Akkor is, ha csupán olyanra jössz rá magadban, ami pozitív. Ha rájössz, hogy szeretnek, hogy képes vagy segíteni az embereknek, hogy ha rájössz, hogy nyitott vagy és jól kommunikálsz, az is segít változni. Miért kell ilyenkor is változni? Azért, mert mindenki kihasznál téged. Jól érzik magukat veled és szívesen vannak melletted, de amíg nem vagy tisztában magaddal és a magad értékeivel, addig szeretetedet, örömödet, békédet vagy hitedet számolatlanul osztod meg valakivel. Amikor megosztod valakivel a hitedet vagy bármi, akkor onnan vagy támogatás és bíztatás érkezik vagy hátad mögött kinevetnek téged. Ha kinevetnek, akkor abból az energiából, amivel a hitedet megerősítetted volna, elment egy adag: újra kell hinni. Ha újra elszórtad és számodra méltatlan emberekre pazaroltad, akkor újra és újra kell töltened a hitedet. Pl. kitalálod, hogy gépészmérnök leszel. Kapod a visszajelzéseket. Ó drágám, nálunk a családban mindenki fodrász, mi ebben vagyunk jók, nem is tudom, hogy jutott ilyen az eszedbe. Vagy: Szeretnék világot látni és körbeutazni a világot! Édes szívem, mi sohasem voltunk az országhatáron kívül, ez a gazdagok hobbija, nekünk ez lehetetlen.

Ezek lehetnek segítő, realizáló kifejezések is és lehetnek csak magunkból táplálkozó félelmek is. A legkártékonyabb viszont, amikor szemben: persze, csináld, drukkolok, de a hátad mögött pedig csak nevetnek rajtad. Vajon mikor ébred fel, mikor jön rá, hogy hazugság, amiben hisz és elindul egy hadjárat ellened. Aki igazán nagyot alkot, az mindig megküzd egy ilyen gáncsoskodással és megmutatja a világnak, hogy úgy is lehet, ahogy ő elképzelte, de ehhez a személyiséget, az egót még kell sokáig feszteni. Az embernek csak az erőt kell képviselnie és védeni kell egy idő után magát. Nem ad ki ez az ember egy idő után magából semmit, csak amikor már sikerrel járt. Így tudjuk elválasztani magunkat a családunktól, barátainktól, akik nem hittek bennünk. A végén kiderül, hogy megérte-e vagy sem. Az önismeret azért segít, hogy ne akarj túl nagyot és menj bele olyan dologba, aminél sokkal jobb lehetnél: ehhez pedig szüleinkre van szükségünk, akik megmutathatják számunkra, hogy milyennek látnak, hogyan is ismertek meg minket a hosszú évek során, míg felneveltek bennünket. Aki elfogadja szülei meglátását magával szemben, az jól indul, de aki elfogadja és megalkuszik benne, nem változtat magán, az rosszul folytatja. Az indulás is és a folytatás is része az életünknek. A végén a vastaps csak akkor jár, ha megétettük, hogy kik lettünk és azt még önállóan tovább fejlesztettük: ez a feladat. Többnek lenni, mint a szüleink. Jobbnak lenni, mint a szüleink vagy akár boldogabbnak lenni, mint a szüleink. Ennek viszont az első lépcsőfoka, hogy kik vagyunk a szüleink által: ez az önismeret. Legközelebb önmagunk megismerésének a boldog illetve a boldogtalan megéléséről írok.