Világunkat túl komolyan vesszük. Emberek születnek és halnak meg. Állatok, növények születnek, élnek és halnak meg. Mi nem tanultunk ennek az egésznek része lenni. Mi örökké szeretnénk élni. Mi kell ehhez? Tudás. Erő, információ. Képzeld el azt a világot, amelyben felnőttél és a te világod magától fejlődik tovább. Ha te nem fejlődsz benne, akkor nem fogod magad jól érezni az új tudásokban, mert azt nem ismered. Nem abban nőttél fel. Nem azt tanították neked, ezért nem élvezed. Hogyan tudnád élvezni az újat? Úgy, hogyha megtanulod, hogy mitől működik az. Az új. Mi mozgatja, mi irányítja? Hogy lehet megtanulni az új működését? Úgy, hogy elengedjük a régit. Elengedjük azt, hogy ragaszkodunk a régihez. Miért? Mert ha ragaszkodunk a régihez, akkor nem fejlődünk, állunk. Ha viszont azt szeretnénk, hogy gyermekeink is jól érezzék magukat az ő világukba, akkor ne őket húzzuk magunkhoz, hanem mi emelkedjünk feljebb. Tanuljunk meg újabb tudásokat, amelyek természetesen mássá teszik világunkat! Ha mindig ugyanazt csináljuk, akkor előbb-utóbb nagyon fogjuk unni. Ha nem akarsz fejlődni, akkor unatkozni fogsz. Ha unatkozol, és nem érzed jól magad, akkor el fogsz vágyódni a Földről. Ott, ahol nem érzem már jól magam, ott uncsi. Tanuljunk meg valamit! Ha mindig ugyanazt fogjuk tenni, mint eddig, és nem változik semmi, akkor előbb-utóbb „saját magunk vágjuk fel az ereinket”. Unjuk az életünket. Ha változni akarunk, akkor elkezdődik valami mozgás, mozgolódás. A változás lehet előre és hátra. Ha hátra akarsz változni, akkor elindul a régi nóta. Milyen jó lehetett abban a korban élni, amikor… Ha előre akarsz változni, akkor fiatalokkal, okos, gondolkodó, előremutató emberekkel veszed körül magad, és változol.

Nem lesz könnyű. Azért nem könnyű, mert mindent, ami eddig működött, vagy jól működött, ki kell mozdítani. Át kell alakítani! Azért, hogy más legyen. Miért legyen más? Mert eluntuk a játékot. Ha eluntuk a játékot, akkor újabb játékra lesz szükségünk. Az újabb játék, újabb játékszabállyal működik. Először nehéz. El kell olvasni az új szabályokat, meg kell érteni és el kell kezdeni játszani úgy, hogy még nem értjük teljesen a lényeget. Amikor viszont megértettük, akkor már élvezzük. Amíg élvezzük, addig mindig azt szeretnénk játszani. Az élet ilyen. Játszottunk már eleget háborúsat. Játszottunk már eleget kizsákmányolósat, és játszottunk már sokszor egyedül és párban is. Most egy olyan játékot készít számunkra elő az univerzum, amilyet még nem játszottunk. Sokan megijedtek ettől, hogy talán túl bonyolult lesz a játékszabály. Ők kiszálltak időközben, meghaltak. Sokan megpróbálják a játékot, és menet közben döntenek, hogy itt maradnak-e játszani vagy kiszállnak ők is, és sokan élvezik az új játékot. A játékot főleg azok élvezik, akik pozícióba kerülnek. Azok, akik eddig voltak pozícióba most a gyári munkást, a takarítót, vagy más alsóbbrendű munkákat kell, hogy vállaljanak. Ha nem szeretnék ezeket már elvállalni, akkor nekünk, akik még vezető pozícióban vagyunk, meg kell tanulni gondoskodni arról, hogy ezek a munkák, játékterek is ki legyenek töltve. Ilyenkor jön a munkák gépesítése. Ha mindannyian játszunk, akkor nem kell gép. Ha viszont kevesebben, vagy jóval kevesebben játszunk, akkor sok gép kell, ami helyettesít minket. Ezeket a gépeket fel kell találnunk. Erre is születnek játszópajtások. Ha feltalálják új gépeinket, akkor megint sokan nem játszhatnak. Hogy értsd: Ugyanazok a lelkek születnek le feltalálóként, akik előtte gyári munkások voltak. A feltalálók magasabb kategóriába tartoznak, mint a gyári munkások. Minden leszületésnek van egy kifordulása saját magából. Utolsókból lesznek az elsők, de ez nem biztos, hogy egy adott életen keresztül zajlik.

Ha leszületünk, akkor játszunk. Ha játsszunk, akkor kezdjük el élvezni, mert ha nem tudjuk élvezni, akkor mindenki kedvét elrontjuk és megszűnik a játék. Ha megszűnik a játék, akkor véget ér a Földön egy ideig az élet. Ha beavatkozunk a játékba, és fenn akarjuk tartani a régi játék menetét, úgy hogy már nem mindenki szeretné azt, akkor harc lesz belőle. Ugyanúgy, ahogy gyerekként még mindig ugyanazt a játékot akartad: „anyu, csak még egyet, csak még egyet”… Ugyanígy vagyunk itt a Földön sokan. Lehoztuk az új társasjátékot. Élveznétek, de ti még ott tartotok, hogy csak még egyet, csak még egyet... Sokan unják már a harcos játékokat. Sokan akarnak újra olyan játékot játszani, ahol megint nők, és megint férfiak lehetünk, természetesen egy másik kosztümben. Mindenkinek lesz újra szerepe, de a játék vége most nem az lesz, hogy ki győz, azaz ki nevet a végén, hanem az, hogy hogyan váljunk felnőtté.

Lehet, hogy sokatoknak félelmetes, de izgalmas, új játék előtt állunk. Ha ezt a játékot játsszuk, akkor több erőre, több szeretetre, és több örömre lesz szükségünk. Ezeket a játékokat az univerzum úgy „utalja” ki számunkra, hogy miben is kéne fejlődnünk. Nem jól állunk az erővel, a szeretettel és az örömmel. Sok mindennel nem állunk jól, de ez egy lehetőség, amit játszhatnánk. Ha sokan mást szeretnénk játszani, akkor mással is kiválthatjuk ezt a játékot, mert sok mindenben kell fejlődnünk. Az Univerzum, az Istenünk várja, hogy kérjünk. Könyörögjünk, fohászkodjunk. Találjunk ki újabb játékokat, amellyel fejlődhetünk, mert most már nagyon hosszú ideje állunk. Aki áll, az pedig előbb-utóbb elmegy. Ha nincs új input, akkor unalmas lesz minden, és feladjuk. Így működik világunk. Akarva-akaratlanul mi működtetjük. Ha már tudjuk, hogy mi működtetjük, akkor csináljuk jól. Új vezetőkre lesz szükségünk, akik a játékmester szerepét felvállalják. Nem könnyű szerep. Ha csal valaki, akkor nekik kell kitalálni, hogy ki büntesse meg a csalókat. Új feladatköröket kell szülni. Új foglalkozások lesznek, amelyben játszhatunk, de célunk mindig az emberiség, a tudat fejlődése.

Akkor fejlődik egy ember, amikor tudja, hogy milyen hiányosságait kell bepótolnia. Akkor, ha önismerete fejlett. Lássunk rá egymásra, és segítsünk egymásnak fejlődni! Ne legyen tabutéma azt mondani, hogy szerintem nem vagy jó, vagy tökéletes ebben és ebben! Miért ne lehetne kiigazítani valakit, aki fejlődni jött ide! Erre a szintre, ami a Föld, csupa olyan lélek fog most már születni, aki képes elfogadni a pozitív kritikát. Javítsuk ki egymást, és helyreáll a rend! Ha én nem vagyok mégsem olyan okos, mint hiszem, akkor segítsetek nekem, segítsünk egymásnak kijavítani a hiányosságainkat, és ez által helyezkedjünk el az új rendben, az új világunkban. Azok csak a kiindulási pontok lesznek, amelyek mozoghatnak. Lehetek katona, majd ha úgy szeretném, tanulhatok orvosnak is. Játszhatok bejárónőt, és később felfejleszthetem magam üzletasszonnyá. Bármik lehetünk akár egy életen belül is. A világ felgyorsult. Nemcsak egy szakmánk, tudásunk lehet, hanem akár három vagy négy is, de csak akkor, ha használjuk, kipróbáljuk azt. Ha nem jön be, akkor tanulj mást. Legyél más, de a legfontosabb, hogy élvezd! Ne vedd el a kedvünket a játéktól, mert akkor saját lelked úgy dönt, hogy kilép a testedből, ami a mi fizikai halálunkat jelenti. Ne féljünk a haláltól, mert a jelmezünket – ami a fizikai testünk – csak levetjük! Később pedig újra felvesszük egy újabb leszületésünkben, ha szeretnénk. Az új jelmezünk mindig csinosabb, fiatalosabb lesz. Egy rossz jelmezt, ami már nagyon megkopott és csak hátráltat mindenkit, le kell vetni. Erről írok legközelebb.