A karma nem más, mint ennek az univerzumnak a játékszabálya. Amit adsz, azt kapsz. A karmát sokan félre értik. Azt gondolják, hogy majd csak következő életünkben lesz annak következménye, amit elkövetünk. A mi következő életünk, gyermekeinkben van. Mit szólsz ahhoz, hogy ha Te bántasz, azt lehet, hogy Ő „szívja” meg. Szeretnéd, hogy gyermeked boldogtalan életet éljen? Szeretnéd, hogy olyanért szenvedjen, amit el sem követett? Ha nem szeretnéd, akkor változz.
Az emberek általában akkor nőnek fel, amikor gyermekük születik. Nem biztos, hogy azért mert tisztában vannak vele, hogy karmát teremtenek gyermekeik számára. Nem biztos, hogy azért, mert gyermekeiket szeretik, de az biztos, hogy amikor gyermek születik valakinek, akkor kinyílik a szív. Ha kinyílik, akkor onnan az jön, amit az ősök hordoznak. Szeretet, bántás, félelem, igazság, hit, bármi, ami valamely ősöd által megélt, és fel nem dolgozott terület. Az igazságot szeretnéd? Akkor oda el kell jutnod. Hiú ábránd lenne azt hinni, hogy a földön egy élet alatt minden igazság megismerhető, viszont vannak őseink, akinek az igazságát megismerve tovább haladhatunk egy újabb, majd megint egy újabb igazság felé. Az ősök igazsága fontos, de mint minden igazság az aktuális korhoz szól. Ahhoz a korhoz, amelyben élünk, ahhoz mindig aktualizálni kell az igazságokat. Az igazság ezáltal flexibilis, nem merev: ha nem merev az igazság, akkor nem lehet törvény.
A karma segít ennek megértésében. Ha adsz, akkor valamit biztos, hogy fogsz kapni érte. Ha ezt tudod, akkor próbálj olyat adni, ami ajándék, öröm, hogy Te is olyat kapj vissza, ami számodra ajándék és öröm. Amikor valaki megérti a karmát, akkor felnő. A felnőttség ismérve, hogy nem akarok bántani. Mi gyermekeinket próbáljuk tanítani erre. Nem gondoljuk, hogy a karma törvényeire tanítjuk őket, amikor azt mondjuk, hogy adjál kedvességet, szeretetet, jóindulatot másoknak, de mégis azt tesszük. Nem gondoljuk, hogy ha gyermekünk mindenkihez kedves, akkor előbb-utóbb ugyanazt kapja Ő vagy majd az Ő gyermeke vissza. Azért fontos, hogy a karma saját életünkben körbe érjen, mert akkor tudunk tanulni belőle. Akinek nem volt tapasztalata azzal, hogy ha adsz valami jót, akkor ugyanazt kapod vissza, az nem tudja megtanítani a karmát gyermeke számára. Akkor Ő azt fogja tanítani, hogy kapard ki magadnak a gesztenyét, vegyél el mindent, amit csak lehet, hiszen egyszer élünk.
A genetikánk egy hélix spirálon keresztül halad. Ez a helix spirál a DNS-ünk. Ennek a DNS-nek sem eleje, sem vége nincsen. A testünkben azonban sok generációnyi spirál él. Előre mehetsz benne a születendő gyermekeid, unokáid felé. Hátra mehetsz benne a már meghalt családtagjaid felé. Addig él egy DNS szál benned, amíg meg nincs oldva benne a karma. Ha senki sem oldotta meg a családodból a karmát, akkor nagyon sok személyiség él benned. Ezt hívják skizofréniának. Ha megoldják a karmát a benned lévő „családod tagjai”, akkor megszűnik a karma szál benned velük kapcsolatban. Ha egyre kevesebb karma, illetve tartozás áll fenn benned, akkor önálló személyiség lettél, aki úgy éli az életét, hogy nem tartozik már senkinek. Ha úgy éled az életed, hogy nem tartozol senkinek, akkor ezt fogod tanítani gyermekeidnek is. Amikor ezt megtanítod gyermekeidnek, akkor szebb lesz a világunk.
Ha valaki tartozik, akkor a tartozásért cserébe adnia kell valamit. Ha szeretetet kapott, akkor adjon érte törődést, kedvességet, hálát. Ha bántást kapott, akkor adjon érte fényt. A fény rávilágít arra a másik számára, hogy a bántás fájt. Ne bántást adjon érte, csak annak megértését, hogy mit jelentett számára a bántás. Ezért sír a kisgyermek, hogy rálássunk arra, hogy valami neki fáj. Ez egy jelzés. A jelzés még nem bántás. Van, aki csak bántani tud, hiszen ezt hozta a genetikáján, azaz a DNS-én keresztül. Aki csak bántást kapott, az nem tud mást tovább adni gyermekeinek, mint hatalmas bántásokat.
A párkapcsolat született arra, hogy megtisztítsuk magunkat bántásainktól. Tanuljunk egymástól, hiszen a párkapcsolat kinyit bennünket, és ezáltal szembesülünk azzal, hogy kik is vagyunk valójában. Ha szembesülünk azzal, hogy kik vagyunk, azt nem kell feltétlenül elfogadnunk. Ha kicsik vagyunk, akkor keresünk egy olyan párt, aki nagy. Abból a genetikánk számára létrehozunk egy újabb lehetőséget a fejlődésünkre. A genetikánkba ez is bekapcsolódik. Így haladunk a tökéletesedés felé. A tökéletesedés az evolúció lényege. Nem tud tökéletesedni az az egyén, aki nem érti a karma törvényét. Nem érti, hogy amit ad, azt fogja visszakapni. Ha megérti, akkor már nem akar bántani.
Az állatvilágban is, és nálunk is működik a kiválasztódás. mindannyian fajunk legjobbját szeretnénk felnevelni. Ezért az állatvilágban is és az ember világában is a domináns hím, illetve a domináns nőstény kerül kiválasztásra, a tökéletesedés miatt. Azok az emberek, akik nem tudnak szülni, megtermékenyülni, vagy nem tudnak nemzeni, meg kell, hogy értsék, fejlődniük kell. A fejlődésnek egyetlen egy útja van: rálátni arra, hogy hol tartunk, és fejlesszük magunkat benne. Legyünk jobbak, okosabbak, szebbek, tökéletesebbek. A tökéletesedés testünkben zajlik. A testnek kell befogadnia azokat a nyomelemeket, ásványi anyagokat és vitaminokat, amelyből tökéletesedünk, de annak mértékében tud befogadni, hogy hol tartunk. Ha nagyon bántók vagyunk, akkor sok nyomelem kell, amely által új sejtekben kevésbé bántók leszünk. Ha kedvetlenek, depressziósak vagyunk, akkor sok ásványi anyag kell, amelyből új sejteket, sejtkomplexumokat szülünk, ahol boldogságot, örömet tárolunk. Ha egész életünkben hiányokat élünk meg a szeretetből, az igazságból, bármiből, akkor vitaminokat vigyünk be testünkbe, amely ellensúlyozza a hiányt. Amikor ezt megtettük, akkor újabb módon állunk fel. Készek vagyunk az újra programozásra. Az újra programozás már a mi felelősségünk lesz. Találkozni olyan emberekkel, akik kedvesek, jóindulatúak, okosak, bölcsek, stb. Ez a mi feladatunk, ezzel javítjuk genetikánkat, azáltal javítjuk gyermekeink életkörülményét, javítjuk emberként a földhöz való viszonyunkat, és akkor talán megérthetjük, mi is az ember szerepe itt. Miért vagyunk a Földön? Erről írok legközelebb.
