Legutóbb arról írtam, hogy ha nincs mit adnunk, akkor nem vagyunk készek párkapcsolatra sem: ilyenkor ha nincs adás a párkapcsolatban, akkor egyre kevesebbek leszünk benne, egyre kevésbé érezzük jól magunkat benne és kiszállunk. Ez a jobb döntés, de sajnos sokszor mielőtt kiszállnánk, megszületik egy-két gyermek: „mert az talán segít nekünk”. Mitől segíthet egy gyermek egy kiüresedett házasságban? Mitől lesz jobb, ha megszületik egy gyermek? Sokan azt gondoljátok, hogy azért, mert megszületik hozzánk a „szeretet”, a gyermek maga. A gyermek nem a szeretet. A gyermek egy üres tér, te fogod feltölteni tartalommal, te fogsz neki adni. Mit? Azt, amid van: hiányból hiányt, félelmet. Sok szeretetből, tudásból pedig sok szeretetet, tudást. Üresen nem tudunk mit adni. A gyerek nem oldja meg a mi hiányainkat. Nem ő kell, hogy adjon számunkra, hanem nekünk kell adni az ő számára. A gyereknek csak adunk és nő. Adunk és felnő. Aki még nem tud adni (önző), az még nem kell, hogy gyermeket vállaljon. Aki még annyit sem tud adni, hogy a párjának ad, annak nem kell párkapcsolatban élni. A párkapcsolat segíthet a felnőtté válásban, ahol megtanulunk adni és kapni. Ott ha adsz, fogsz érte kapni valamit. Vélhetőleg azt adod, amit én nem tudok és azt kapod cserébe, amiben pedig te vagy rossz. Így fejlődhetünk, de csak akkor, ha legalább félig felnőttünk. Aki félig felnőtt, az kész a fele-ség szerepre, illetve a férj (másik fél) szerepre. A két félember egymás nevelésével, egymás szeretésével elérheti a teljességet. Igen ám, de közben gyermekeket vállalunk. Gyermekeket, akiknek adni kell úgy, hogy ők nem fognak visszaadni, csak elfogadnak. Elfogadnak, amiből felnőnek. Nekik csak adunk. Aki ad, az felnőtt. Aki nem tud adni, annak szembesülnie kell azzal, hogy még nem nőtt fel vagy ahogy szoktam mondani: „visszaminősítette magát gyermekké”. Miért történik ez? mert a gyermeknek nem kell felelősséget vállalni. Ha nem kell felelősséget vállalni, akkor úgy gondoljuk, hogy nekik könnyebb: ha nekik könnyebb, akkor én miért „szenvedjek”. Ez a motiváció, amiért visszafordulunk gyermekké. Amikor viszont visszaminősülök gyermekké, akkor a környezet is így fog kezelni engem. Nem vesznek komolyan. Ne lesz munkám vagy csak hobbiként, részmunkaidőben fogok dolgozni. Elveszítem a pénzkereséshez való jogomat. Függő leszek valakitől, aki eltart engem. Függő leszek és a függőség is gyermeki tulajdonság. Bármitől is függsz, akkor részben gyermek vagy. A függőség korunk legnehezebben megoldható problémája. Azért, mert a „felnőtteket” érinti: azokat a felnőtteket, akik nem nőttek fel. Azokat, akik viszont elhiszik, hogy felnőttek. Akik függők - legyen az alkohol, drog, szexfüggés, játék vagy vásárlásfüggés, stb. -, azok gyermekek. Hogy mondod el egy jól menő ügyvédnek, hogy gyermek? Sehogy, hacsak ő nem akar változni, fejlődni. Ha nem akar, akkor saját gyermekén keresztül fog szembesülni azzal, hogy azt tudta továbbadni, ahol ő tart. Annyit, amennyit tudott. Lehet, hogy az ő gyermeke is jól menő ügyvéd lesz, de függő. Lehet, hogy ő már nem csak egy dologtól fog függeni, és az is lehet, hogy ő már félni is fog a párkapcsolattól. Lehet, hogy soha nem keres párt, mert az túl nagy felelősség. Hogyan legyünk jó szülők? Először is szembesüljünk azzal, hogy szüleink meddig neveltek fel minket és fejezzük be, folytassuk önmagunk nevelését. Amikor eljutunk odáig, hogy már szeretnénk adni, akkor próbáljuk ki magunkat egy párkapcsolatban. Amikor a párkapcsolattól mindketten még többek leszünk, akkor megjön az érzés együtt, hogy még valakinek szeretnénk adni. Motiváljon bennünket az adás a további fejlődésre és akkor bármilyen lélek boldogan fog leszületni hozzánk. Ekkor már csak annak a felelősségét kell megértenünk, hogy a gyermekünk felnövekedése után is tanulhatunk, fejlődhetünk. Ott is van élet, sőt legalább annyira izgalmas élet vár, - immár más tanulnivalókkal -, mint előtte. Mindig az aktuális korunkhoz jönnek a tanulnivalók. Élvezzétek és ha élvezzük a tanulást, akkor jó szeretők, jó szülők, és a maga idejében jó nagyszülők vagy akár dédszülők is lehetünk. Élvezzük a tanulást, mert ezt követően élvezni fogjuk az adást. Miért? Mert lesz miből. Legközelebb arról írok, hogy miket fogunk tudni adni, ha felnőttünk.