Ha boldog, kiegyensúlyozott életet szeretnénk élni, akkor szexelnünk, szeretkeznünk kell. Miért? Több dologra használja az ember a szexet. A szex képes elengedni belőlünk feszültségeket. Minden feszültséget kiold a testből. A szex képes örömet okozni nekünk. Örömet okozni azzal, hogy gyönyörködünk egymás testében. Örömet okozni azzal, hogy simogatjuk, érintjük egymás testét, és örömet okoz azzal, hogy büszkék vagyunk egymás szépségére. Sokféleképpen tudunk örömet okozni egymásnak, de ahhoz, hogy azt érjük el a másikkal, ami a mi szándékunk, egészségesebb testek kellenek. Ha én örömet akarok okozni a másiknak, de nem sikerül, akkor azt érzem, hogy értéktelen vagyok. Ha értéktelen vagyok, akkor nem vagyok méltó hozzá, így elkezdem elválasztani magam tőle. A szexualitás közös örömszerzés. Mi ott tartunk, hogy ha az egyik örül, akkor már jó nekünk. Meddig leszel szerinted boldog attól, hogy kielégíted a párodat, és te nem élvezel? Nem sokáig. Ha kielégíted a párodat és te nem elégülsz ki, akkor állandóan azt fogod érezni, hogy tartozik neked. Vedd kezedbe a sorsod, és tanulj meg szexelni. Hogyan? Tanuld meg, hogy mi okoz örömet neked. Jó esetben ezt már hároméves korban megtanuljuk. Háromévesen már simogatjuk magunkat. Amikor egy hároméves gyerek elkezdi simogatni magát, azonnal rászólnak. Miért? Azért, mert nem értjük, hogy ez a fejlődési folyamatunk része. Az állatok is először korán szexelnek. Van, hogy egy macska már hat hónaposan szexel vagy korábban. Nem biztos, hogy kiscicák lesznek belőle, mert nem biztos, hogy a macska tudja, hogy kivel akar még szexelni. Próbálkozik, hogy ki az, aki olyan, mint Ő. Aki hozzáillő.

A szex tanít minket. Arra is, hogy egy hullámhosszon legyünk, és arra is, hogy élvezzünk. Minél tovább kaptuk a „programot”, hogy ne simogasd magad, annál nehezebben fogjuk megengedni magunk számára a szexualitás örömeit. A jó szex két ember sajátja. Akkor kezdünk bevonni másokat is, ha már nem elég örömet okoz nekünk, de a szex egy út, amin ha már elértünk a tetejére, jön egy másik lehetőség, ami az érzelmeinket nyitja ki. Ha érzelmileg is kinyílunk, nem csak testként, akkor jobb, még jobb a szex. A végén pedig, amikor már elérkezünk oda, hogy érzelmileg és testileg csúcson vagyunk, akkor jön a „matek”. Akkor kezdünk gondolkozni, hogy hogyan is lehetne még jobb. Ezek az utak, amelyek testünk, lelkünk és gondolataink, azaz agyunk fejlődéséről szólnak.

Mi ezt elrontottuk. Először szexelünk csak testként, eddig jó, majd megpróbáljuk a „matekot”, azaz rákényszerítjük magunkat a különböző pózokra. Ettől még érzelem nélkül nem lesz jobb. Ki akartuk hagyni az érzelmeket, ezért a pózok kiüresedése után újabb embereket próbálunk bevenni a „buliba”. Hátha jobb lesz attól, hogy többen vagyunk. Ideig-óráig jobb lesz, aztán rájövünk, hogy ez sem okoz örömet már. Akkor újabb különleges élményre van szükségünk. Valaki ilyenkor már állatokkal vagy szado-mazóval, vagy erőszakkal szexel. Ilyen elfordulások jönnek létre akkor, amikor ki akarjuk hagyni az érzelmeket. Minél tovább szexelünk elfordult szexualitással, annál inkább jutunk messze az önmagunk és másvalaki számára való örömokozástól. Az ember kétfelé osztódott. Az emberből nő és férfi lett. Ha a nőt és a férfit összegyúrjuk, megkapjuk a teljes embert. Nem lesz több attól az ember, hogy 97 másik neművel szexel. Attól sem lesz teljes, hogy önmaga nemével szexel, De ideig-óráig tanulásképpen rengetegen teszik. A homoszexualitás nem bűn, nem betegség, hanem hiány. Önmagam teljességét keresve én is rájöttem erre. Azok a nők, akik nem teljesek nőiségükben, kiegészítésre szorulnak csakúgy, ahogy azok a férfiak is, akik férfiasságukban nem érték el a teljességet. Ha férfiként nőies lettem, akkor keresek egy olyan férfit mintaként, aki férfiasabb nálam. Akkor, amikor megtanultam a férfiasság teljességét biztos, hogy már „csak” egy nő fog tudni kiegészíteni. A homoszexualitás addig tart, míg egészséges férfiak, és egészséges nők leszünk. Ez pedig minták alapján történik. A mintákat szüleink, környezetünk, barátaink mutatják nekünk. Mindent szabad, mint az iskolásoknál is. Amikor elsős, akkor mindent szabad, de csak azokon a kereteken belül, ami egy elsőshöz passzol. A világ így működik. Mindent szabad, bizonyos életéveken belül, de a cél továbbra is az, hogy felnőtt NŐK, és felnőtt FÉRFIAK legyünk, akik egészséges gondolkozásukkal benépesítik Földünket. Minél egészségesebb gondolkozásunk van, annál inkább szeretnénk jót tenni. Minél egészségesebben gondolkozunk, annál szebb lesz világunk. Nem tiltani kell gyermekeinket a „rossz” úttól, hanem elmondani nekik a miérteket! Ha mi már átestünk valamely eltévelyedésen, akkor segítsünk nekik, hogy nekik már ne kelljen átesniük ugyanazon, mint nekünk. Nehéz beszélnünk arról, hogy nem tökéletesen éltük az életünket, de még nehezebb lesz számunkra végignézni gyermekünk életét, aki általunk indult el a „lejtőn”, mert nem voltunk képesek bevallani neki, hogy az az út, amelyen elindult, hová is vezet. Sajnos azon, ha végigmész, rájössz, hogy nem jó. Ugyanígy kell végiggondolnunk mindent, amin jártunk, hiszen gyermekeinknek ez az, amit örökségként adhatunk, hogy mely úton érdemes járni, és melyiken már nem érdemes. Csak akkor fogadnak el tőlünk bármit gyermekeink, ha őszintén megmutatjuk, hogy életutunkon min, miken mentünk keresztül. Lehet, hogy nehéz lesz, mert megtörik a tökéletesség látszata, de legalább nem kell végigjárnia ugyanazt a gyermekeinknek.

Vannak más utak is. Olyanok, ahol azt tanuljuk, hogy hogyan legyünk jó testvérek, jó barátok, jó házastársak, és mindezeken azért kell még járnunk, mert nem vagyunk még jó testvérek, jó barátok és jó házastársak. Az élet csupa „futrinka” utca. Mint kint a világban. Eljuthatunk a Váci utcába, ahol megtanulhatunk valamit, vagy elmehetünk a Lehel térre, ahol egy teljesen más tanulás nyílik meg előttünk, és minden egyes tanulásunkat összegeznünk kell. A tanulás összegzése által leszünk többek. Ha nem összegzünk, akkor naponta elmehetünk a Váci utcába, és naponta elmehetünk a Lehel térre, nem lettünk többek, jobbak, tökéletesebbek. Ha ezt értjük, akkor rájövünk, hogy gyorsan is tudunk haladni, és lehet, hogy egy tanulás miatt elég egyszer abban az utcában megjelennünk. Figyeljünk és tanuljunk! Sohasem véletlenül megyünk egy utcába, de unalmassá is válhat az életünk, ha nem akarunk megtanulni semmit. Monoton lesz életünk, ami ugyan egy „biztonságot” ad, de ez hamis biztonság. Erről írok legközelebb.