Az életünk egy tanulás. Mindent meg kell tanulnunk, amiért leszülettünk és mindent meg kell tanulnunk, hogy itt boldogan tudjunk élni: ehhez tanulnunk kell. Először azt, hogy milyen játékszabályok vannak itt, azután azok alkalmazását, amiket már elsajátítottunk és végül alakítanunk kell a szabályokhoz a magunk gondolatait, érzelmeit, önmagunkat. Itt már vezethetünk vagy már vezetünk is. Innen indul az út, amelyet fejlődésnek hívunk. Azok az emberek, akik nem sajátították el a játékszabályokat a földön, akiknek szülei nem tanították meg, hogy éppen akkor hol tart világunk, sohasem fognak tudni bekapcsolódni ötleteikkel, új tudásukkal, hiszen nem tudják, hogy mihez képest találjanak ki új dolgokat. Nem tudják, hogy kik vagyunk az ő tudásuk nélkül, ezért nem tudnak hozzánk kapcsolódni. A szocializációnak végig kell menni, mielőtt hozzáteszünk világunkhoz. A szocializáció gyerekkorban megy végig. Ha jól szocializálódtál, akkor megérteted mindenkivel magad, és téged is meg fognak érteni. Ilyenkor el lehet kezdeni új ötleteket, tudásokat, hiteket hozzátenni ahhoz, ami van. Ha nem jól szocializálódtál és nem találod a helyed, akkor csak még furább leszel az új gondolatoktól, még különcebb leszel a máshogy gondolkozásodtól és nem tudod beleilleszteni abba, ami már van. Renitens leszel vagy háborgó: mindegyik rossz út ahhoz, hogy jól vezess, de mindegyik út ahhoz, hogy vezető legyél. A másképp gondolkozás önmagában vezetővé tesz. A másképp viszont még nem biztos, hogy jó vagy jobb, mint a meglévő. Önmagunk ismerete rendkívül fontos abban, hogy felelősséggel tudjunk vezetővé válni. A vezető szerepe, hogy önmaga ismereteit átadva valamilyen irányt mutat a mögötte jövőknek. A jó vezető ismérve az is, ha belátja hibáját és korrigál. Bármikor korrigálhatunk, bármikor mondhatjuk, hogy ugyan a puding próbája az evés, de ez az étel nem lett jó. Kipróbáltuk, megkóstoltuk, de megfeküdte a gyomrunkat: olyankor újat kell kipróbálni. Fontos, hogy értsétek: a vezetők mindig elöl mennek: ott, ahol még nem járt senki. Új utakon, amelyek kísérleti utak, kipróbálások. Minden vezető elmozdul arról a pontról, ahol már egy ideje állunk, hogy újabb haladás történjen. Azok, akik úgy vezetik a népüket, hogy egyből láthatóan jó változások történnek, azokat jó vezetőknek hívjuk. Azokat, akik pedig láthatóan rossz irányba vezetik népüket, automatikusan rossz vezetőnek mondjuk. Értsétek meg, hogy vezetni egy kísérletet jelent. Útelágazásnál egy döntés, hogy merre menjünk. Ahhoz, hogy jól döntsünk, ismernünk kellene az utakat, de ilyenkor nem ismerjük, ezért a jó vezető előre küldi a „felderítőket”, akik felderítik, hogy mi várható az úton, ha már sokan elindulunk rajta. A felderítők azok, akik már elkezdtek mozgolódni, mert unatkoztak a régiben. Unatkoztak, ezért kipróbálnak új lehetőségeket. A lehetőségek mindig sokfélék. Minél „fejlettebbek” vagyunk, annál több lehetőség közül választhatunk: ez a mi fokmérőnk is. Amikor csak kevés iskolát végzünk, akkor kevés lehetőséget fogunk látni arra, hogy mivel foglalkozhassunk életünkben. Amikor több iskolánk van, feljebb nőttünk, magasabbról látjuk a lehetőségeket és mint egy hegyről, többet látunk, mint egy alföldről. Az alföld az egysíkúságot jelenti, a hegy pedig a nagyobb rálátás lehetőségét. A lehetőség még nem segít jobban a választásban. Akkor tudunk jobban választani, ha azt látjuk, hogy aki azon az úton jár, azzal jó dolgok történnek. Igen ám, de az életünk térképén még nem jártunk mindenhol. Ezért aki megáll, annak minden, ami új, máshová, másfelé visz: az veszélyes. „ Ott sárkányok laknak”. Innen tudod, hogy megállt valaki. Ő nem fogja preferálni a haladásodat, csak félni fog. „Járt utat a járatlanért fel ne adj!”: mondja majd. Részben igaza lesz, hiszen az már ismerős, biztonságos, részben viszont megállított téged a haladásodban. Vannak, akik pedig kamikáze módjára mindenben, ami ismeretlen, izgalmas, abban azonnal elindulnak úgy, hogy nem tudják, hová viszi őket. Ezek az emberek már régóta állhatnak, amiért mindent is ki szeretnének próbálni. Ők, ha felfedezők és még nem vezetők, akkor semmi baj nincs ezzel. Amikor viszont vezetővé válnak és az ismeretlen úton magukkal visznek embereket, akkor felelősséget kell vállalni értük. Ezek az emberek, akik kalandorok, még gyermekek. Nem tudnak felelősséget vállalni, csak az izgalom hajtja őket, valami újat megismerni, megélni. Amikor egy ilyen vezetőt választasz, aki lendületes, fiatalos, de fogalma sincs arról, hogy merre megy, akkor ezt vedd figyelembe, ha utána akarsz menni: akkor is, ha feleségként a férjünkre bízzuk magunkat. Vedd figyelembe, hogy új úton járni az ismeretlen. Lehet szerencsétek és lehet, hogy megtaláljátok a legjobb utat, de azért ez még egyelőre szerencsejáték. A szerencsejáték elsülhet jól és elsülhet rosszul is. Voltak jó királyaink, akik megfontoltan indultak el az úton és voltak királyaink, akik szerencsével jártak jó irányban. A jó vezető előre küldi a felfedezőket és az információk alapján dönt: azon információk alapján, ami a meglévő állapothoz hozzátesz majd utunkon. A jó vezető akkor, amikor kijelölte az irányt, már nem gondolkozik, csak halad előttünk, megy. Elöl menni példamutatást jelent. A jó vezető után jó dolgok történnek. Ha a vezető csal, akkor a vezetettek is csalni fognak, ha a vezető tisztességes, akkor a vezetettek is azok akarnak lenni. A vezető a példa, a vezető az „Isten”, annak lenni pedig felelősség. Nem véletlenül mondják, hogy fejétől bűzlik a hal. Nem véletlenül mondják, hogy amit adsz, azt kapod vissza.

Mi magunk is vezetünk. Minden helyzetben vezetnünk kell, vagy önmagunkat vezetjük felnőttként, vagy már másokat is. Akik már másokat is vezetnek, azoknak nagyobb a felelőssége. Minél nagyobb a felelősséged, annál jobban díjazzák: a munkában fizetéssel, előrelépéssel vagy elismeréssel, az élet más területein pedig újabb „mandátummal”, tehát újabb vezetési felkérésekkel. Ha jól vezeted családodat, újra és újra „megválasztanak”. Ha rosszul vezeted őket, akkor nem kérnek a tanácsodból. Ha nem kérnek a tanácsodból, akkor ez tükör a számodra: tükör, amelybe ha szeretnéd, belenézhetsz, ha nem szeretnéd, akkor nem nézel bele. Ez már a te döntésed, viszont ha nem nézel bele és nem fogadod el a visszajelzést, akkor nem tudod kijavítani, kiigazítani (milyen beszédes, szép szó) magad. Ha nem tudod kiigazítani magad, akkor elgörbültél, csalsz. Csalsz, hogy újra figyelmet kapj. Csalsz, hogy a vezető szerepet megtarthasd. Minél tovább vezetsz csaló módon, annál nagyobb felelősséget kell vállalnod a vezetettek iránt, akiket kicsit elvittél a málnásban. Ezt is gondold át, amikor mindenáron vezetni szeretnél. Ezt is gondold át, miután tudás, ismeret nélkül elindulsz a vezetésben. Akkor még csak felfedező vagy, de ha jó utat, jó irányt találtál, akkor visszajöhetsz értünk, átadhatod a tudásodat és mi örömmel megyünk utánad. Akkor már vezethetsz, ha tudod, hogy hová és tudod, hogy miért mész arra: van célod. Addig, amíg nincs, NE VEZESS! Legközelebb a hiányok betöltését fogom boncolgatni a test, a lélek, azaz az érzelmek területén és a szellem, azaz az értelem területén is. Legyen szép napotok!