Mindenki tud teremteni és mindenki teremt is. Kérdés, hogy ha tudnánk: miket teremtünk, akkor vállalnánk-e érte a felelősséget. A felelősség pedig segít megérteni azt, hogy miért kell, hogy a teremtményeinknek következménye legyen. A következmény dönti el, hogy a teremtésünk valakinek jó vagy sem. Miért teremtünk? Azért, mert aki él, az életet hoz létre. Mi az élet? Mozgás, keringés, hang, indulatok, érzelmek, stb. Minden teremt, minden: ami él. Nem csak gyermekeket tudunk teremteni. Agyunknak is, szívünknek is és egész testünknek van egy rezgése, hulláma, amely bekapcsolódik a hullám alakú univerzumunkba. A gyermek egyértelmű, hogy a mi gondolataink, tetteink és érzelmeink következménye. Miért nem egyértelmű számunkra, hogy vagy csak gondolat általi teremtés, vagy csak érzelem általi teremtés és csak testi teremtés is. A test a mozgásával teremt, mint ahogy minden. Amikor testi teremtésben vagyunk, akkor vagy az izmaink kapnak több vért, ezért azokat teremtjük újjá vagy a vesénk, gyomrunk, stb. kapja a legtöbb vért a testünkben. Bármi több vért kap, mint amennyi kellene, egyensúlytalanná válunk. A teremtéseink pedig megnyilvánulnak az egyensúlytalanságunkból. Aki egyensúlytalanná válik, az nem tud békét teremteni, csak valaki vagy valami oldalára állni. A béke kizárólag az egyensúlyban lévő ember teremtménye lesz. A béke pedig fontos része a teremtésnek. A gondolatokkal és az érzelmeinkkel is teremtünk. Minél több gonosz gondolatunk van, annál bántóbb emberré válunk. Aki bántó, az vissza fogja kapni a bántásokat. Nem azért, hogy fájjon, hanem azért, mert tanulnia kell. Isten nem bántani akar, mint ahogy szüleid sem bántásból büntetnek, hanem tanítási  szándékból. A gondolat nem csak felnőttként jelenik meg bennünk, hanem már gyermekként is csakúgy, ahogy érzelmeink is. A gyermeki gondolatokért és az abból származó teremtésért mi szülők vagyunk felelősek. Aki viszont felnőttként teremt bántó dolgokat gondolatai által, annak saját magának kell vállalni a felelősséget értük. Érzelmeink hasonlóan működnek. Gyermekeid érzelmeit felülírod, kijavítod, ha szomorú, megvígasztalod, ha dühös, megbékíted, ha izgatott, lenyugtatod, stb.: azért, hogy amikor felnő, amit az érzelmei által is teremteni fog, az számodra is boldogság és öröm legyen. Teremteni jó. Minden teremtés visszajelzése annak, hogy hol tartunk, mire vagyunk képesek. Minden teremtésünket meg kell vizsgálnunk, hogy kinek lett jó. Ki az, aki örül annak, amit teremtünk és ki az, akit bánt. A bántás pedig azonnal visszajön onnan, ahol van. Nem szándékosan is teremthetünk bántást, rosszindulatot. Hogyan? Például gyereket vállaltunk. Számunkra megszületik az a csoda, amit annyira vártunk. Nem számoltunk azonban azzal, hogy valakinek esetleg a családból nem lehetett gyermeke. Ilyenkor segítünk neki is megélni általunk az örömöt és megoszthatjuk gyermekünk szépségét, növekedését, kedvességét vele, viszont ha elzárkózik tőlünk a rokonunk, akkor nem tud örülni nekünk. Aki nem tud örülni, az (miután nincs fény árnyék nélkül) megéli a saját érzéseit, ami öröm nélkül: boldogtalanság, önsajnálat, hiány, illetve bántás, szomorúság, féltékenység, irigység is lehet. Ha te adsz a számára az örömödből, nézd meg, hogy mit kapsz érte. Akiben nincs más, csak bántás, irigység, azt ne gondold, hogy el kell fogadnod, kivéve akkor, ha te is adtál valamit neki. Adtál az örömödből, akkor kapni fogsz érte: azt ad, amije van. Ha már megértetted az adok kapok törvényét, akkor rájössz, hogy nem kell olyan emberrel együtt lenned, aki számodra csak negatívat tud adni. Engedd el és találd meg azokat az embereket, akik hozzád hasonlóak, akik veled tudnak örülni örömödben, de tanuld meg, hogy minden gondolat, minden érzés is teremt. Amikor pedig te magad is indulatos vagy, akkor abból harcot, háborút teremtesz. Azokat a harcokat, amelyeket elindítottál, azért felelősséget kell vállalnod és minden harcot ki kell békítened. Amikor megérkezik a béke benned, akkor sikerült kiegyenlíteni valamit és békét teremtettél. A béke ilyenkor mint információ, mint érzés, mint energia áramlik és hat. A béke ugyanúgy hat mindenkire, mint a harag, a düh, az indulat. Vizsgáld meg magadat és lásd saját teremtéseidet. Lásd, hogy sokan érzik jól magukat veled vagy kevesen. Lásd, hogy beszélgetéseitek inkább mások szidalmazásáról vagy mások értékeinek felfedezéséről szólnak. Lásd, hogy gyógyítanak-e szavaid, energiáid vagy megbetegítenek másokat. Lásd, hogy a szeretet, öröm áramlik-e benned és ebből hozol létre életet vagy a hiányok láthatóak benned, mint a boldog-talanság, elégedett-lenség, erőt-lenség, stb. Miden negatív valaminek a hiánya. Te magad döntsd el, hogy fel akarod-e tölteni a hiányaidat és abból fogsz teremteni, ami boldogság, elégedettség, erő vagy ragaszkodsz ahhoz, amid van és ragaszkodsz az abból való teremtéshez.  Akkor viszont tudnod kell, hogy aki hiányból teremt, annak a teremtésében, teremtményében boldogtalanság, örömtelenség, áldatlanság fog megjelenni. A gyermekünk is önmagunk tükre lesz. A gondolatunk, érzelmeink teremtményei is minket fognak visszatükrözni: az pedig a mi felelősségünk lesz. Gondolkozz azon, hogy “mit szabadítasz a világra” önmagad érzéseiből, gondolataiból és saját testedből. Gondolkozz ezen és kontrolláld. Erről írok legközelebb.