A kiinduló pont megint az önismeret. Ahhoz, hogy tudjam, miben kell változnom, tudnom kell, hogy ki is vagyok éppen. Sokan itt meg is szoktunk állni. Mi az, hogy önismeret? Mi az, hogy valaki nem ismeri magát? Hogy gondolhat bárki olyat, hogy egy ember nem ismeri magát? Sajnos muszáj elgondolkozni akkor, ha én valamilyennek gondolom vagy akár ismerem magam, de a környezetem mást jelez számomra. El kell gondolkoznom azon, hogy vajon miért látnak valamilyennek, ha én mást gondolok magamról. Ha viszont nem ismerem magam, nem akarok vagy nem tudok változtatni magamon, és akkor nincs negatív változás, de nincs lehetősége sem a pozitív változásnak.

Ha én szeretnék boldogabban élni, mint eddig, akkor nem kérdés, hogy valamiben változnom vagy változtatnom kell. Sokszor gondoljuk azt, hogy ha a körülményeink megváltoznak, akkor mi magunk boldogabbak lehetünk. A körülményeink is tőlünk fognak változni. Jó esetben egy körülmény akkor változik, ha egy gazdag családba bekerülök. Ezeket a körülményeket, ha nem tudtam magam számára önálló munkával megteremteni, akkor szükségem van valakire, aki megadja ezt számomra. Ahhoz, hogy egy gazdag ember engem akarjon, szükségem van valamilyen tudásra: szépségre, okosságra, ravaszságra vagy akár manipulációs készségre. Ha ezeket tudom, akkor jó esélyem van egy gazdag családba való bekerülésre, ahol valamit el fognak várni tőlem, valamit, ami eltér attól, hogy milyen vagyok. Nem úszom meg a változást, csak eltolom egy kicsit. Amikor valaki egy életen keresztül mutatja párjának azt, amit a párja szeretne, az nem változik semmit. A párja elfogadja azt, akit mutat, és később azt el is várja. Annak, aki valamilyennek mutatta magát egy ember felé és ezzel célt ért, elvették feleségül, nincs más lehetősége, csak egy életen át játszani. Az élet pedig arról szól, hogy éljük. Az életben pedig ha éljük, akkor ha haladunk életutunkon, akkor újabb és újabb próbák, kihívások, lehetőségek érkeznek, amelyek megoldásával többek leszünk. Ha játszunk és nem élünk, akkor elvesszük magunktól a haladás lehetőségét, tehát a fejlődés lehetőségét is el kell engednünk. Ha nem fejlődünk és mindenki más több lesz körülöttünk, akkor megtanulunk kompenzálni. Te okosabb lettél és gazdagabb, te bölcsebb lettél, én pedig szebb maradtam, mert semmi mással nem kellett foglalkoznom az életben, mint hogy őrizzem meg a fiatalságomat és a szépségemet. Ilyenkor azonban nem tettem hozzá az életemhez, nem lettem több, csak ragaszkodva régi fiatalságomhoz, tudásomhoz, minden energiámmal szinten próbáltam tartani magam: ezért mondják, hogy a pénz nem boldogít. Valóban, önmagában a pénz nem boldogít, viszont ha megtanulsz valamit és azért pénzt kapsz, a tudásért, akkor kihúzod magad és boldog leszel. Ha valaki mindent megad számodra, akkor egy ideig örülsz ennek, mert egy rövid időre előrébb kerültél kortársaidnál. Gazdagabb lettél korábban, mint munka által, de közben nem lesz miért haladni, tanulni, fejlődni. Nem lesz miért, mert azt érzed, hogy mindened meglesz. Mi az, ami motivál? Semmi. Később azonban, amikor a többiek elhúznak melletted, akkor sem akarsz lemaradni. Miután megszoktad, hogy te vagy elől, így nem tudod elfogadni, ha valaki előrébb jár, ezért többet fogsz mutatni annál, ahol tartasz. Ez nem vezet változáshoz, csak illúzió. Minél tovább változnak körülötted a többiek, annál inkább mutatsz még többet magadról és egyszer csak rájössz, hogy ők boldogok, mert valóban ott tartanak, ahol tartanak, te viszont boldogtalan maradtál, mert semmit nem tettél hozzá az életedhez, csak sodródtál és vetítettél. Sajnálni fognak, ami nem pozitív energia. Mindenki, aki nem pozitív energiát közvetít feléd, kellemetlen érzést kelt benned. Nem akarsz velük találkozni, viszont így egy idő után el fogod zárni magad mindenkitől. Aki szeret, attól is, mert féltékeny leszel rá és aki nem szeret, attól is, mert nem jó neked vele lenni. Aki elzárja magát másoktól, az nem fog fejlődni. Nem lesznek minták, amelyeket ha látunk, eldönthetjük, hogy hasonlóan akarunk-e élni vagy teljesen máshogy. Nem lesznek tükrök előtted, akik jelzik, ha netán nem úgy viselkedsz, működsz, ahogy mi együttműködünk. Antiszociális vagy akár szociopata leszel. Minden, ami tény, megváltoztatható. A tény egy pillanatkép: szociopata vagy. Ezt a képet csak úgy lehet megváltoztatni valakiben, ha elkezd visszaintegrálódni az életbe. Ha visszaintegrálódsz, látni fogod, hogy a többiek hol tartanak. Látni fogod, hogy lemaradtál valamiben. Amiben le vagyunk maradva, azt kell pótolni. Ehhez kellenek a segítők. Segítők, akik látják, hogy hol és miben maradtál le. Ahhoz, hogy a segítők segíteni tudjanak, neked kell látnod, hogy elcsúsztál, eltolódtál a többiektől. Ez nehéz, mert kiderül számodra, hogy eddig csak egy illúziót kergettél, hogy jól vagy, jól érzed magad vagy boldog vagy. Amikor kiderül, hogy nem vagy jól és nem vagy boldog, akkor tudsz elkezdeni dolgozni azért, hogy boldogabb és jobb életet élj. Kőkemény munka, de ez legalább megéri. Megéri, mert minden változás, amelyért te megdolgoztál, téged emel, téged tölt. A te hitelességed javul ezáltal és boldogabb leszel: ekkor haladni fogsz az úton, ekkor boldog lehetsz. Minden, ami áll: az élettelen lesz, minden ami mozog, rezeg: az él.

Vannak pozitív és negatív változások. Eddig a pozitívról írtam és legközelebb a negatív változásokat fogom megértetni veletek. Jó gondolkozást kívánok ezen.