Mindannyian félünk valamitől: attól, amit nem ismerünk, attól, ami ismeretlen a számunkra. Félelmeink kiszámíthatatlanná tesznek minket és ilyenkor olyan dolgokat is teszünk, amit megbánunk: ennek viszont következményei lesznek. Minden cselekedetünknek van következménye. Amikor bántunk, akkor visszabánthatnak. Amikor sírunk, akkor kicsúfolhatnak. Ilyen és ehhez hasonló következményekből állunk. Az egész világunk az ok kiváltotta okozatra épül. Azért nem értjük ezt, mert néha nagyon elhúzódik az okozat. Néha évek telnek el, amíg valaminek a következménye megérkezik: amiatt, hogy közben hátha megértjük az okokat és hátha másképpen viselkednénk azáltal, hogy mások hasonló cselekedeteire való válaszokat értelmezzük. Ha ez nem sikerül, akkor muszáj megélnünk az okozatot, azaz a következményt. Azért érdemes nyitott szemmel járnunk és látnunk, hogy ne csak az az egy tanulási lehetőségünk legyen, amit úgy hívunk, hogy saját kárán való tanulás. Mindenki tanulhat a más kárán is. Azt mondják, hogy az okos ember a más kárán tanul. Mitől lesz okos egy ember? Attól, hogy figyel, tanul és a tanulást tudássá változtatja. Aki tud, az okos. Aki viszont nem hajlandó tanulni, annak szüksége lesz a folytonos „okoskodásra”. Az okos embert viszont tisztelik, míg az okoskodót megvetik.

Menjünk tovább. Ha szükségünk van a tanulásra, akkor ezek szerint a magunk, illetve a más kárán, más példájából tudunk tanulni, de van egy harmadik lehetőség is, amikor kívülről szemlélünk és tanulunk. Ilyenkor még a cselekedetekből és a történetben való részvételből is kivonjuk magunkat. Ez a lehetőség egy film, egy könyv és ezekből szintén összerakható az az élet, amelyből tanulunk. Minden élet izgalmas, de minden élet mástól lesz izgalmas. Valaki azt hiszi, úgy gondolja, hogy izgalmat csak akkor lehet megélni, ha verekszünk vagy valamilyen adrenalin bombát élünk meg. Neki az jelent izgalmat. Van, akinek ennek az ellenkezője, hogy elkerüli a verekedést és mindenféle adrenalint kiváltó tevékenységet, sőt valakinek pedig az jelenti az életet, ha szemlél. Ezek hárman összekapcsolódnak egy életen át. Aki bántani szeretne, az keresi azt, akit bánthat. Aki pedig áldozat, azt biztosan megtalálja a bántó. A szemlélődő leírja azt, amit lát, amiből pedig mindannyian tanulhatunk.

Mindannyian valamiért jövünk, de ne felejtsük el, hogy senki sem tudja megélni a célját a másik nélkül. Egyedül nem tudunk fejlődni. Egyedül nem tudunk tanulni. A legnehezebb része életünknek az, ha túl komolyan vesszük. Túl komolyan vesszük azt, hogy csak úgy történhet valami, ahogy elképzeltük. Túl komolyan vesszük azt, hogy ha megbánt valaki, akkor ezt egy életen át hordozzuk magunkban. Túl komolyan vesszük, hogy nem lehet másképpen, mint ahogy mi látjuk a világot. Az idős kor bölcsessége abból fakad, hogy megtanuljuk addigra mások szemén keresztül is látni a földön a lehetőségeket. Megértjük, hogy mindannyian egy cél miatt vagyunk itt és azt is megértjük, hogy ezen célok különbözhetnek. Már nem ítéljük ezért el a másikat, csak nem megyünk bele a játszmájába. Nem játsszuk az áldozatot és sajnos ettől, ha a másik még benne van a bántó szerepében, megszakadhatnak kapcsolatok. Az időskor bölcsessége ez. Kijátszottad magad? Kibántottad magad? Kisírtad magad? Stb. Minél inkább megéltük azt, amit szerettünk volna, annál tisztábban látjuk, hogy másképp is tanulhattunk volna. Ezeket az utakat vagy tanulási lehetőségeket irányváltásnak hívjuk. Ezek az irányváltások megtörténhetnek abból, hogy rájössz, nem akarsz tovább bántani vagy nem akarsz tovább áldozat lenni vagy megtörténhet kegyelemből. A kegyelem egy univerzális megbocsájtás. „ Megbocsájtunk azért, amit valamikor tettél”, mert lehetőséget adunk a változásra. A kegyelem azért megfoghatatlan, mert nem értjük, hogy mi történt velünk. Nem értjük, hogy miért kezdtünk megváltozni, csak azt tudjuk, hogy jó nekünk. Jobb, sokkal jobb, mint volt. Ilyenkor az Univerzum egy másik utat nyit számunkra. Egy másikat, amelyen szintén tanulni fogunk, csak már mást. Minél nagyobb a kegyelem, annál hirtelenebb a változás. Minél hirtelenebb a változás, annál inkább lógsz ki a környezetedből, de annál inkább tudsz másokat vezetni azon az új úton, ahová kerültél. Lehet, hogy ez az út teljesen eltér az előző utadtól. Ilyenkor megszűnnek az eredeti barátok és újakkal ismerkedsz meg. Másik úton másokkal jársz majd. Ki adhat kegyelmet számunkra? Adhatunk a megbocsájtással mi magunk is egymásnak és adhat a fölöttünk lévő magasabb létforma is: őt általában Istennek hívjuk. Ahhoz, hogy megértsd, írányváltásra van szükséged, látnod kell, hogy hol jársz, milyen az életed. Aki „rossz” úton jár, annak az élete is rossz. Kellemetlen, nehéz, barátságtalan. Ilyen úton csak akkor akarunk, szeretnénk járni, ha muszáj. Mitől lesz muszáj? Attól, hogy ez valaminek a következménye. Attól, hogy valakit valamikor bántottál és ezért téged is bántanak. Attól, hogy magadat bántottad, ezért azt is ugyanúgy további bántások fogják követni. Te magad változtass, ha látod, hogy nem azt éled, amit szeretnél. Hogyan? Tanulj másoktól. Láss rá arra, hogyan lehet máshogy is élni.

A kegyelem föntről akkor érkezik, ha egy útnak: a karmikus tartozásaid útjának végére értél. Ha már változtál annyit, hogy az eredeti utadon már nem tudsz továbbtanulni. Ilyenkor az Univerzum, Isten,  a Kegyelem elmozdít és segít, hogy egy új úton haladhass tovább. Minden út tanulás is egyben és minden út ajándék, hogy tanulásunk által okosabbak, bölcsebbek, megfontoltabbak legyünk általa. Jó tanulást kívánok az úton, utakon, amelyeken jártok, járunk és kívánom teljes szívemből, hogy ezeken az utakon haladjatok is, mert tanulni csak a haladáson keresztül tudunk. Akkor, amikor megállunk, nem tanulunk. Akkor, amikor egy zsákutcában állunk, már nem tanulunk és akkor, amikor beragadunk egy körforgalomban, akkor rengeteg energiát veszítünk azzal, hogy csak megyünk, csak megyünk, de új dolgokat nem tudunk már tanulni. Ilyen beragadásunk van a földön is. Régóta vagyunk sokan ebben a „körforgalomban”. Ahhoz, hogy innen kijussunk, kegyelemre vagy rendkívül nagy koncentrált figyelemre van szükségünk. Én a kegyelmet tudom átadni, mert én is ebben részesültem, de meg fogom tanulni az utat személyes tapasztalások által is, hogy még inkább segíthessem szeretteimet az úton. Ezt fogom boncolgatni legközelebb.