Sok tudás van bennünk, de nem minden. Ahhoz, hogy minden tudásunk bennünk legyen – már említettem, hogy – új sejtekre lesz szükségünk. Olyan sejtekre, amelyek képesek tárolni és továbbengedni a tudást. Ha egy osztályban van egy okos gyerek, akkor ő is csak akkor tud továbblépni, okosabbá válni, ha megérti, hogy együtt haladnak. Akkor Ő, az okos diák, elkezdi tanítani azt, aki nem elég okos a továbbhaladáshoz.

Testünkben a sejtek így működnek. Az okosnak kell tanítani a kevésbé okosat, csakhogy van olyan sejt, amely már nem tanítható. Nem tud befogadni semmit. Mint az osztályban az a diák, akit muszáj megbuktatni, mert a többiek nem tudnak haladni. Az ilyen sejteket hívjuk degeneratív sejteknek. Mitől lesz valakiből degeneratív sejt? Ugyanattól, amitől az osztályban a bukott diák – bántástól. Minél többet beszélünk valakiről rosszat, annál butább, vagy sejtként degeneratívabb lesz. Felelősség. Nagy felelősség. A tanárnak nevelni, nem bántani kell. Felelősség. Ha bántott, egész életében azt fogja visszakapni. Addig bánt egy tanár, amíg meg nem érti, hogy visszakapott tükörből megismerheti magát. Ha egy tanárt szeretnek, akkor jót ad. Ha egy tanárt gyűlölnek, akkor bántott. Visszakapja. Ugyanígy működik a test.

A testben rengeteg információ kering a sejtekben. Nemcsak az agyban van tudás, információ, hanem minden sejtben. Még a zsírsejtekben is, amelyeket előszeretettel bontunk. Sejtjeink képesek információt tárolni, ha nem betegek, lyukasak, szakadtak, repedtek. Viszont nem képesek információt tárolni, ha nem tökéletesek. A sejtek memóriaegységek. És mint egységek – egymással kommunikálnak. A kommunikációnak – mint minden kommunikációnak – vezetőik vannak. Azok a sejtek élveznek elsőbbséget, amelyek legutóbb születtek. Az új mindig elsőbbséget élvez. Az új eszmék, az új hitek – ezek írják felül a régit. Ha az új sejtek degeneratívok, rosszabb információt közvetítenek, mint az előzőek; akkor is ez a szabály érvényesül. Az új sejt vezet. Mint ahogy az új államfő is felülírhatja a régi szabályokat, még akkor is, ha rosszabb vezető, mint a régi volt. A szabályt el kell fogadni, mert ez törvény. Ha törvény, akkor jó; csak nekünk kell megérteni. A törvénynek az a lényege, hogy kipróbált. Tűzben edzett. Megedzett. A sejtek újabb programját viszont mi szabályozhatjuk. Mitől lesz egy sejt jó vagy jobb, mint az azt megelőző? Attól, hogy jobb energiát fogadunk be, és ez által jobb sejteket hozunk létre, amelyek meg tudják tartani a tudást, és hozzátesznek az előző sejtek tudásához, amitől javul, gyógyul a test. Részletezzük ezt egy kicsit! A sejtek folyamatosan elhalnak, és újak termelődnek. Ha gyermek vagy – akkor a szülő felelőssége, hogy milyen új sejtjeid lesznek. Mivel etetnek, és milyen jó szavakat kapsz hozzá tudásként. Ha már felnőttél, akkor ez innentől kezdve saját felelősséged. Saját magad szabályozod, hogy mit egyél, és saját magad döntöd el, hogy milyen emberekkel veszed körül magad, milyenné válsz általuk. Ha a gyermek megkapja a kellő tanítást szüleitől – hogy attól függ az élete, hogy mit eszik, és milyen energiákat visz be a testébe –, akkor ért, és egyre jobb energiákra lesz szüksége ahhoz, hogy elérje a célját. Ahhoz, hogy valaki elérje a célját, csak az kell, hogy célt tűzzön ki. De mi még ott sem tartunk, hogy kitűzzük céljainkat, mert nem láttunk mintát. Szüleink általában – tisztelet, nagy tisztelet a kivételnek – céltalanul bolyongnak világunkban. Nem tudnak célt kitűzni, mert nekik sem tanították meg. Nem tudnak alakulni, változni, mert azt tanították nekik, hogy nem változunk. Azt tanították, hogy alapvető tulajdonságainkban nem változunk. És ők ezt elhitték, és ragaszkodtak hozzá.

Nincs olyan, hogy nem változol. Minden nap más energiák vesznek körül. Másképp hatnak ránk különböző emberek. Másképp, ezáltal mások leszünk. Senki nem úgy hal meg, mint ahogy születik, hisz akkor semmilyen tanuláson nem mennénk keresztül. Nagyon rossz tudás az, amely azt mondja, hogy öreg fát nem lehet átültetni. Nagyon rossz tudás az, amely determinál. Ne higgy ennek, és ha valamit szeretnél, akkor találd meg a hogyant! Hogyan változzunk?

Azt hogy hogyan változzunk, viszonylag könnyen megtaláljuk, hisz látunk egy mintát valakitől, amelyet követnénk; de ehhez sejtek kellenek. Ha azt látjuk, hogy okos valaki, akkor azért is okos, mert megette azt az élelmet, amitől lett elég energiája, hogy tanuljon; majd az által, hogy jobb sejteket szült belőle, azok a sejtek magukban tudták tartani az információt, és memória született belőle. Ettől lett okos. Ha te csak azt látod, hogy okos, még nem biztos, hogy tudod, hogyan juss el hozzá. Nem biztos, hogy érted, hogyan tudod megtartani a tanult tudást. Sejtekben. Jó minőségű sejtekben. Egy test azonban nem csak agyból áll. Van benne lép, máj, szív, izom stb. Amíg meg nem érted, hogy ők is tárolnak információt, és ők is közvetítenek a testben mindent, amiben ők jobbak; addig nem tudsz egységesen jobb, okosabb, bölcsebb és szebb lenni. Addig nem fejlődsz, vagy egyensúlytalanul fejlődsz. Úgy, mint a sportolok, akik „izomagyúak”. Úgy, mint az „okoskák”, akik nem képesek felemelni egy követ, mert nem bírják el. Úgy, mint a szépségkirálynők, akik általában nem okosak, de szépek. Egyoldalúan fejlődünk. Ahhoz, hogy ne egyoldalúan fejlődjünk, harmóniára van szükségünk. A harmónia az agyban születik, mégpedig a hormonközpontban, az agyalapi mirigyből származó nyúlványban. A nyúlvány fontos „szervünk”. Azért fontos, mert információt enged be a testünkbe. Ha jól működik a nyúlvány, akkor semmi olyan információt nem enged be testünkbe, ami magunkhoz képest negatív. Ha például szép vagy, és valaki kikiált csúnyának, akkor ez a nyúlvány törli az információt, mert pozitívan tesz hozzád. Ha viszont azt mondják, hogy buta vagy és tényleg buta vagy, akkor csak annyi információt enged be a nyúlvány, amiből rájössz, hogy azt a területet fejlesztened kell. Addig fejleszted, míg elhangzanak azok a kifejezések, hogy okosabb lettél. Ezért tudunk fejlődni, haladni. Mi van akkor, amikor már magának sem hisz az ember? Nem hiszi el, hogy fejlesztenie kell valamelyik tudását. Baj. Akkor azt jelenti, hogy nem készült fel az életre, nem nőtt fel. Ha nem nőtt fel, akkor ezt a területet, amit hormonrendszernek is hívunk, a szülők fogják szabályozni. Ők kell, hogy átvegyék ezt a szerepet, nekik kell elmondaniuk, hogy nem tanultál még meg mindent. Kell, hogy tanulj még, ha okosabb szeretnél lenni. Kell hogy fejlődj még, ha bölcsebb, ügyesebb, szebb akarsz lenni. A hogyan pedig a tudás, amelyet átadtam. Feltárod magadban, hogy miben szeretnél fejlődni. Lehetőleg abban kéne, amiben a legkevésbé vagy jó. Azután, hogy feltártad pl. a matematikai hiányaidat, fejleszd. Tanulj! Minél többet tanulsz, annál több butaságot fogsz feltárni magadban, amit el kell engedned. Minél rosszabb tanítóid voltak, annál többet kell elengedned. Azután ha beépült az új, amiben otthonosan mozogsz; akkor világíts meg magadban mást, amit fejlesztened kellene, és fejlődj. Hogyan lehet ezt gyorsítani? Úgy, hogy elfogadod barátaid, ismerőseid kritikáit. Elfogadod, hogy ma nem vagy szép. Elfogadod, hogy egy bizonyos témában nem vagy otthon. Elfogadod és fejleszted. Tanulod. Legközelebb, amikor megdicsérnek benne, akkor viszont már újabb tudásokat kell fejlesztened, feltéve, ha akarsz továbbhaladni. Haladni azt jelenti, hogy kering benned a vér. Ha nem kering, akkor meghalsz. Ha meghalsz – akkor, mint fény, mint lélek – ,valóban választhatsz újabb születést, de csak onnan, ahol kiszálltál. Ha életed során elbutultál, akkor újabb születésed onnan indul megint, ahol elbutultál. Ha csúnyább lettél, akkor onnan indul. Csúnyább testben kezded újra, mert akinek van, és nem jól sáfárkodik vele, attól még az is elvétetik, amije van. Nem büntetésből, de értsd meg, hogy nem segít, ha anyukád megdicsér akkor is, ha buta vagy szemtelen voltál. Nem segít, mert más helyzetben nem fognak megdicsérni érte. Ha nem dicsérnek meg érte, akkor zokon fogod venni, hogy főnököd mindig elmarasztal. Azért marasztal el, hogy ráláss hibádra, és fejlődj. Nem az a jó szülő, aki mindent ráhagy a gyermekére, mert később rengeteg baja lesz ebből. Az a szülő, aki mindent ráhagy gyermekére, csak gyenge. Aki gyenge, annak nincs elég energiája. Akinek nincs elég energiája, az mozogjon, egyen és éljen. Abból töltődik, majd igazítsa helyre gyermekét, akinek ezáltal jól alakul ki hormonrendszere, és nem fog függeni többé szüleitől. Az a gyermek felnőtt. Mindaddig, amíg ez nem következik be, addig gyermekek rohangálnak közöttünk – felnőtt jelmezben. Erről írok legközelebb.