A tízparancsolat is megfogalmazza ezt a kérést. Mi lehet ennek a mélyebb tartalma?

Az irigység úgy alakul ki, hogy valami hiány van az életünkben és valaki másnak viszont a mi hiányunk van meg. Neki miért lehet? Nekem pedig miért nincs? Amíg nem értjük meg, hogy minden valaminek a következménye, addig irigyek vagyunk és szenvedünk. Ha jól éljük az életünket, akkor jó tett helyében jót várj. Miért halnak meg mégis jó emberek? Miért nem lehet tökéletes a világunk? Mert a jelenünk az valamilyen múltnak a következménye. Valamilyen életünknek a folyománya. Ahogy élsz, az valami miatt alakul ki. Az előző életekről majd később írok, de gondolkozz el azon, hogy tettél-e valamit, ami miatt ma úgy élsz, ahogy. Ahogy élünk, ahhoz energia kell. Képzeljétek: a másoktól való elvonáshoz, lopáshoz több energiát használunk el, mintha saját jogon termelnénk energiát. A test is megmutatja, hogy ha mosolygunk, ahhoz kevesebb arcizom használódik, mintha szomorúak vagyunk. Az izmaink is energiát vonnak el ilyenkor: mindenhez energia kell. A z eszközeink is energiát kérnek. A telefonunk, a televíziónk, a háztartási gépeink, az autónk, stb. Mi is energiát fogyasztunk. Az energia korlátlan, de a test képes korlátként megjelenni előtte. Miért? Mert az egészséges test bármennyi energiát képes elégetni, felhasználni, a beteg test viszont képtelen befogadni a sokat, ezért lassan vagy sehogy sem gyógyul. Az energia korlátlan, de mégis limitáltan jutunk hozzá. Az energiára azért van szükség, hogy haladjunk. Ha nem haladunk, akkor ugyanazt fogjuk megélni, mint a szüleink. Ez nem minősítés volt, csak a szüleink generációjának is más volt a célja az életben, míg nekünk generációsan megint más lett a célunk és már most elmondom, hogy a gyermekeink generációjának is teljesen más lesz a célja. Ha ugyanazokat tanítjuk gyermekeinknek, amiket mi tanultunk, abból csak ugyanolyanok lesznek, mint mi: akkor nem tudják megvalósítani az új generáció elképzelését, célját. Ilyenkor feszültség alakul ki bennünk. A feszültséget pedig egymáson vezetjük le. Egymáson, azok között, akiket szeretünk. A szeretet kimutatásához is energia kell. Ha nincs, akkor lopni fogunk. Kitől tudunk lopni? Egymástól. Az egymástól való lopás társadalmi különbözőségeket hoz létre. Így borult fel a világban az egyensúly. Ha elengedjük a lopást és fejlesztünk magunknak energiát, nem akarunk elvenni, akkor megint valós kiválasztódás jön létre társadalmunkban. A valós kiválasztódás az érdemeink szerint történik. Amikor régen a törzsek főnököt választottak magukból, akkor a teljesítményre tették a legnagyobb hangsúlyt. Aki a legügyesebb vagy legerősebb vagy leggyorsabb volt, azt választották ki maguk közül. Miért? Mert Ő már bizonyított, hogy képes sok energiával jól bánni. Aki jól sáfárkodik, az még többet kap. Aki viszont nem jól sáfárkodik, attól az is elvétetik, amilye van. A lopás bűn, de nem azért, amiért gondolnánk, hanem azért, mert a lopás által olyannak mutatjuk magunkat, amilyenek még nem is vagyunk: többnek, okosabbnak, bölcsebbnek. Bármit el lehet lopni. A plágium is lopás. Amikor lopunk és megmutatjuk ezen magunkat, akkor a visszajelzés, ami dicséret vagy csodálat, az jó. Megrészegít. Amikor rájövünk, hogy így nekünk könnyebb, akkor újra lopunk. Újra elvesszük azt, ami nem a miénk, amiért nem küzdöttünk meg. Ha nem küzdünk meg valamiért, akkor nincs értéke számunkra a munkának. A munkának viszont akkor sincs értéke, ha nem fizetik meg. A társadalmi egyensúlytalanságokat helyre kell tenni. Az orvoslásnál már elindult a helyreállítás, de rengeteg szakma várja még mindig a méltó elismerését. Amikor lopunk, akkor - ahogy említettem - nincs értéke annak, ha valaki önmagát fejleszti. Miért? Mert az lassúbb, mint ellopni valamit. Ha lopunk, azonnal valami látványos történik. Ha tanulunk, fejlődünk, akkor egy úton haladunk, ahol menet közben még kicsik, kevesek vagyunk, később pedig folyamatosan növünk, mint egy egészséges gyermek. Aki hirtelen nő, az megszenvedi a növekedést és megszédül tőle. Hirtelen gazdagság megbolondítja az embereket és ha nem tudunk bánni azzal, amink van, akkor elvétetik. De ha elveszik valakitől azt, amije lopással lett, akkor valószínűleg ugyanazt az utat fogja választani, mert az gyors. Ami gyors, az soha sem tartós. Abból előbb utóbb nagy zuhanás várható. Magyarországon is a nagy zuhanás várható volt, hiszen mindenkinek hitelből volt mindene. A hitel az még nem a sajátunk. Hiába élünk úgy az otthonunkban, hogy a miénknek mondjuk, a Bank is annak mondja. Amikor valamink lesz, nagyon boldogok vagyunk. Élvezzük, örülünk neki, majd újra szeretnénk valamit. Amikor úgy lesz valamink, hogy egy életre eladósodtunk, akkor sajnos nincs újabb örömforrás, nem tudunk újra élvezni, mert még mindig nem jutottunk el a valós élvezetig, hogy a házunk vagy az autónk a miénk. Az ember folyton haladni akar. Ez az út jó, de nem mindegy, hogy hogyan haladunk. Ha látjuk, hogy Pistikének van, akkor mi is szeretnénk azt, ami neki van. Pistike viszont ha előrébb van, el tudja mondani, hogy hogyan jutott el oda és azt az utat mi is követhetjük. Ha viszont Pistike hirtelen jutott oda, ahol tart, akkor valószínűleg a lopás ott van az életében, valahogy elvett vagy tartozik még valakinek: ezért jutottunk ide társadalmilag, mert amikor felvettünk hiteleket, akkor elhittük, hogy ott tartunk, ahol valójában soha sem tartottunk volna. Az egész ország többet mutatott magából, mint ami a realitás volt, ezért senki nem akart szép lassan haladni. Mindenki olyan gyorsan akart, mint a többiek: ezzel jutottunk el odáig, hogy fiataljaink már nem akarnak tanulni, hiszen egy OKJ-s képzéssel azonnal sokat lehet keresni hat hónap minimális tanulással, míg egy egyetem elvégzése után a jogászok, a tanárok, stb. minimálbéren tengődnek. Miért? Mert ha okosabb vagy, mint a vezetőd, akkor erre rálátsz és lázadsz. Az emberi természet azonban kíváncsi, nem lehet megállítani. Ami a sötétben zajlik, az előbb utóbb kikerül a fényre. Készüljünk fel együtt arra, amikor újra minden megvilágítódik és kiderülnek a hamisságok. Készüljünk együtt a változásra. Erről írok legközelebb.