Mindenkinek álma, vágya, hogy láthasson csodákat. Megélhessen olyan dolgokat, amiről azt mondjuk, hogy csoda. Gondolj arra, hogy ha a 300 évvel ezelőtt élő embernek azt mondják, hogy bármikor beszélhet a hozzátartozóival 1000 km-es távolságból egy kis eszközzel, amit a füléhez tart, akkor vajon ezt elhiszi e? Ha akkor ez az eszköz megjelenik ott, akkor vajon nem csodaként éli meg? Vélhetően igen, csodaként fogja megélni, de lesznek, akik ördögöt látnak benne. Ördögöt, amit nem tudnak elfogadni. A csodákat csak azok élhetik meg, akik már elfogadták, hogy lehet több: akik képesek megugrani a következő szintet. Akik képesek kimozdulni azon korlátaik közül, hogy az ember mire képes. Ha visszanézel, akkor jóval kevesebb dologra volt képes az ember 100, 200 vagy akár 500 vagy 1000 évvel ezelőtt. Azoknak az embereknek is volt, van fejlődése. Most is fejlődünk, de vannak, akik mindig megállítanak vagy akár visszahúznak minket saját emberi evolúciónkban. Miért? Mert ők lassabban haladnak. Miért? Mert félnek. Miért? Mert nem stabilak és hiányaik vannak. Akár a testük nem egészséges vagy az érzelmeikben vannak hiányosságok vagy akár az értelmüket nem fejlesztették. Minden hiány félelemként jelenik meg. A fél-elemet, azaz a hiányt csak be kell tölteni. A gyermek is azért fél, mert még nem elég erős vagy edzett vagy nem elég az érzelme és nem tudja felfogni azokat az érzéseket, amelyek a barátságok kialakulásához kellenek; vagy attól fél, hogy nem elég okos. Mindannyian így vagyunk ezzel, de felnőttként saját hiányosságainkkal szembesülve képesek lehetünk azok betöltésére. Ha betöltötted a testi, lelki és szellemi hiányosságaidat, megjelenik egy újabb vágy az Isteni csodák megismerésére. Ezeket a csodákat megélhetjük félelemként és ekkor még nagyon nagyok a hiányaink ez ügyben vagy megélhetjük valós vágyként, hogy kíváncsian várjuk a csodák létrejöttét életünkben. Aki fél, az “ördögöt” fog látni benne. Ez volt az eretnekség régen. Minden, ami eltért a megszokottól, az számunkra bizonytalanságot, félelmet vagy izgalmat és kihívást jelent. Különböző emberek vannak, akik továbbra is egy oktávban tudnak együttműködni. Ezek az oktávok a 12 hangot egyesítik. Azért kellett az országokat is elválasztani egymástól, mert nem volt egységes gondolkozásunk bizonyos dolgokról. Mindig vitatkoznak azok az emberek, akik nagyon más hangban léteznek. Aki az első hangba ragadt, az előbb utóbb eltűnik a világból azért, hogy a többiek tovább tudjanak haladni: tovább élhessenek és fejlődhessenek. Ez az öregedés és megmerevedés, ami miatt leálltunk, ami miatt nem haladunk tovább. Tegyél róla, hogy ne merevedj meg. Tegyél róla, hogy ne állj meg és tegyél róla, hogy miattad a világnak ne kelljen megállnia. Ha megáll a világunk, a fiatalok nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nem tudják behozni az új tudásukat és ezért pusztítják magukat. Nincs értelme bekapcsolódniuk egy olyan világba, ami áll. Amihez nem tehetik hozzá gondolataikat, érzéseiket vagy bármilyen tudásukat. A világunk nagyon régóta áll. Ideje elmozdulni a holtpontról. Ideje hozzá tenni valami újat, ami újra izgalommal tölt el minket: ezek a csodák. A csodák lehetnek fizikai teljesítmények, amik fölé emelkednek az eddigi emberi teljesítménynek: erre találták ki az olimpiai játékokat, amely nem a test fejlődésének a dicsérete volt a lényeg. Ma már sajnos a testek megcsúfolása és az emberi testek feláldozása a lényege a dopping oltárán. Fejlődhetünk érzelmileg is, ahol egy olyan társadalomban, ahol az érzések nem voltak fontosak és elkezdtek azok lenni, csodálatos átalakulásokon fogunk keresztülmenni. Az érzelmek megtanítanak minket szeretni, tisztelni és hinni. Azok az emberek, akik tudnak szeretni, már nem képesek ölni. Megszűnnének a harcok, a háborúk. Azért születnek gombamódra újabb és újabb egyházak, mert az emberek akarnak érezni. Fejlődhetünk természetesen szellemileg is és ennek oltárán fel is áldozhatjuk gyermekeinket a túlzott elvárások miatt. Mindenkinek egyetemet kellett végeznie az elmúlt időkben és mindenki el is végezte, de vajon van-e mögötte valós tudás vagy csak papírgyűjtést játszunk? A tanulás fontos, pont úgy, mint az érzelmek és pont úgy, mint a test. Egyensúly: ez a kulcs a csodákhoz vezető úthoz. A csodák pedig belőlünk fakadnak. Meg tudjuk teremteni azokat a csodákat, amelyek régen elképzelhetetlenek voltak. Felkészültünk nagyobb csodák megélésére, amelyek természetesen megint valamilyen módon elválasztódást fognak jelenteni ember és ember között. Ne ragadj le ott, hogy mit tudunk, hol tartunk, hanem keresd a lehetőségeket az új felé. Keresd azt, hogy mivé válhatunk még. Izgalmas utazás előtt áll az ember és izgalmas élet várhat ránk, ha ezt szeretnénk. Aki viszont csak fél, csak szorong, az elválasztja magát a fénytől. A szorongás és a félelem az árnyékot jeleníti meg, míg a csodavárás a fény. A csoda a fényből jön: fentről születik, onnan, ahonnan a nap süt le ránk. Élvezd a napot és higgy a csodákban. Aki hisz, az meg fogja tapasztalni azokat. A csoda mi magunk vagyunk. Bennünk van minden, ami fokról fokra nyílik. Olyan az agyunk, mint egy rózsa, ami szépen nyiladozik. Akinek az agya kinyílt annyira, hogy képes volt megtanulni azon tudásokat, amelyek itt a földön már élnek, azoknak tovább fog nyílni az agya és képesek lesznek újabb csodákat megélni, újabb csodákat befogadni vagy akár ő maguk lesznek valamely újabb csodák szerzői. Erről írok legközelebb, hogy hogyan jutunk el a csodák teremtéséig.