A régi tudások mindig elavulnak. Mindig jön jobb és újabb, ha beengedjük az újat.

Amikor külföldre utazunk, láthatjuk, hogy nagyon másképp élnek hozzánk képest. Az is egy új tudás: nem csak a spirituális tudás lehet új. Az új tudások mindig eltérnek a régitől, mindig alakulnak a mindenkori élethelyzetünkhöz: ha az új tudás már felülírta a régit, akkor egy darabig működik, élvezzük, majd elmúlik az öröm benne és újabb tudások, hitek, információk felé haladunk. Az újabb tudások mindig másmilyenek, mint az előző tudás: ezért hívjuk újnak. Innen tudjuk, hogy megálltunk és nem haladunk tovább, hogy nem vagyunk kíváncsiak az újra. Mindig az új visz minket előre, de ehhez már a régit meg kellett élni és el kellett veszíteni felé a lelkesedést. A fiatalok és az idősek között ott alakul ki a probléma, hogy az idősek már nem akarnak újat, míg a fiatalok még nem ismerték meg a régit, ezért nincs közös nevező köztünk. Olyan közös nevező kellene köztünk, amit mindannyian értünk. Nekünk, akik még értjük a régit, meg kell tanítanunk gyermekeinknek és nekünk, akiket még érdekel az új, meg kell tanítanunk szüleinknek. A  középkorosztálynak mediálnia kell az új, és a régi korosztályok között. Ez a régi és az új problémája. Az, hogy a középkorú emberek már nem tanulták meg és nem fogadták el a régit, ezért nem tudják átadni gyermekeiknek. Ha a régi tudást nem adjuk át a gyermekeinknek, akkor nem tudnak miről, és hogyan beszélni a nagyszülőkkel. Nem értik őket, és ezért nem alakult ki tisztelet a nagyszülők felé. Felnőtt egy olyan generáció, ez az 50-es korosztály, akik nem tisztelik az időseket, mert sajnos az ő fölöttük lévő korosztály eléggé elszúrta. Ez volt a Kádár korszak. Ha megtanuljuk megérteni őket és meglátjuk azt bennük – tudásukban - ami jó, akkor át tudjuk adni gyermekeinknek, hogy miért volt jó az a kor, vagy korosztály. Mit tanultunk tőlük: és akkor rávilágíthatunk számukra, gyermekeink számára, hogy a korosztályoknak nem harcolniuk kell, hanem megérteni azt bennük, ami jó és hozzátenni azt, amit az új gondol majd jónak. A jót mindig próbára teszik. Elkezdünk úgy működni, hogy a régiből elfogadtuk azt, ami jó volt, az újból pedig kitalálunk valamit, amiben változtatunk. Ez mindig próba. Előre - az új dolgok felé - nincs recept. Lehet, hogy jó lesz és lehet, hogy a következő generáció leszavazza. Azért fontos akkor is megújulnunk, mert az új dolgokban van a siker, a tökéletesség lehetősége.

Az idősek megálltak. Ők már értik azt, amit tanultak és akkor lesz valaki „öreg”, ha már nem képes újat befogadni. Az öregség a merevséget is jelenti. Aki képes megújulni, az képes hosszan élni. Aki pedig hosszan tud élni, az képes az új dolgok által felállított új igazságokat élvezni. Minél többet élsz, annál többet tanulsz. Ezt felejtettük el. Ezért nincs értéke az idős kornak, holott bármelyik vallást vagy bármelyik hitet értelmezed, mindegyik a vénekre, a bölcsekre, az idősekre épül.

Izgalmas tanulni a múltról. Olyan tudásokat tanulhatunk meg szüleinktől, nagyszüleinktől, amelyek számunkra újak, hiszen nem éltünk akkor, amikor ők és sajnos nem is tanultunk igazat a korról, amelyben éltek. Kincsek az idős emberek és bocsánat a kifejezésért, de sajnos nem kincsek az öreg emberek. Az öreg emberek már kimozdíthatatlanok régi tudásukból. Azt írtam, hogy idősnek és öregnek lenni, nagy különbség. Én az idősek tiszteletét preferálom, míg az öregek tudását elfogadom, de már nem változtatom meg. Öregek sajnos vannak már 20 éves kortól. Vannak, akik annyira makacsok, merevek, hogy sajnos öregként kell rájuk gondolni és vannak olyan idős emberek, akik 80, 90 évesen is frissek az új igazságokra. Fogékonyak a változásra, ezért tovább élnek. Az öregeknek viszont nem izgalmas sokáig az élet. Megtanulnak valamit, ami akkor még új a számukra, majd ezt az új tudást ideig óráig élik és egy idő után már sematikusan működnek benne. Az új dolgok már nem fogannak meg bennük és az új tudás nélkül mindannyian elöregszünk, elunjuk magunkat és egy idő után nem akarunk élni. Tanulj meg elköszönni az „öreg” emberektől. Akkor is ha 20 éves, mert nem fog változni. Engedd el a makacs embereket, akik leragadtak egy bizonyos tudásnál és állnak. Ne determináljon téged akkor sem, ha ők  a szüleid. Engedd el őket, a tudásukat és tanulj, fejlődj tovább. Minél újabb tudások érkeznek a régi alapokra, annál inkább változik univerzumunk. A változás bennünk van. Bennünk, a mi vágyainkban, hogy mit szeretnénk megváltoztatni és hogyan. Nem szabad ezeket a vágyakat lefolytani. Nem szabad visszabontani a tudást akkor, ha az előre vinne minket, ezért szokták az „öregeket” lecserélni. Nem az időseket, hanem az „öregeket”. Azokat, akik nem haladnak és nem változnak. Ezt kell megértenünk, hogy mindig legyen izgalmas új munkánk, hogy mindig tanulhassunk, hiszen célunk a tökéletesedés. Ti már azt látjátok, hogy tökéletesedtünk, mint ember? Ha igen: akkor meg fogtok állni, ha nem: akkor pedig akartok változtatni, tökéletesedni. Még Jézus is azt mondta, hogy „gyertek utánam és én az atyához megyek”. Mutatta, hogy az ő tudásánál van több. Nem állította, hogy tökéletes lett, de hívott minket a tökéletesedés útján. Mindannyian ezen az úton haladunk vagy állunk. Azok, akik megkövültek és elöregedtek, ők állnak rajta. Azok, akik képesek az új tudásokat meghallani, azok elindultak rajta és akik képesek abszolválni azt, azok átmentek a gyorsító sávba. Ott lehet előzni: kortól, nemtől függetlenül. Aki viszont előrébb van, az után mennek a többiek. Az új tudás tud csak vezetni, a régi mindig megállít minket. Ha már elavult a tudás, akkor elindulnak az új emberek, akik változtatni szeretnének rajta. Te döntsd el, hogy hova akarsz tartozni. Öreg leszel és merev már fiatalon vagy rugalmas és fitt idős korodban is. Ez az út, amin haladni lehet. Ha sokan megyünk a haladó sávban, akkor a kritikus tömeg magával fogja húzni a leálló savban rekedteket. Segítsünk nekik együtt. Ehhez azonban látnod kell, hogy hol jársz, melyik sávban. Jó gondolkozást kívánok ezen.

Legközelebb a haladásról, előzésről és a lehetséges „karambolokról” fogok írni.