Miért lehet ez fontos, hiszen bárhogy élhetjük az életünket, akár “parancsok”, elvárások nélkül is. Miért kapunk parancsokat vajon fentről? Mi lehet az oka? Pontosan az, mint amikor szüleink - akik felelősek voltak értünk - szerettek volna vezetni bennünket. Ők már átmentek mindenen, ami gyerekként még előttünk áll. Ők már megharcolták harcaik: felelősek voltak értünk és segíteni szeretnének Nekünk, hogy a Mi harcaink már ne ugyanarról szóljanak, mint az Ő harcaik. Ha makacs vagy és nem fogadsz el segítséget, akkor ha akarod, ha nem, végig mész a szüleid útján és önállóan kell belőle megtanulnod azt, amit a szüleid már megtanultak és szívesen átadtak volna Neked. Ugyanez történik a fenttel, ahol a mi “Mennyei Atyánk” él. Az a részünk, ami felnőttebb, az a részünk, aki már előttünk jár, mint szüleink. Aki segíteni szeretne az itt hagyott részének, az még jóval több tanulásra szorul. Az Univerzum egy hasadáson ment keresztül, ami a mi lelkünkre, illetve a teljes önmagunkra is kihatott. A lelkünk csak egy részünk. A szellemünk is csak egy részünk, mint ahogy a testünk is csak egy részünk. Amit emberként értelmezünk: az a test, lélek és szellem öszvére. Mi van a többi részünkkel vajon: az Isteni tudattal és a magasabb rendű tudatainkkal? Ők a mi felfedező részünk. Ők azok, akik előre mentek és onnan tanítanak, segítenek minket. Ugyanúgy - mint szüleink - átmentek sok nehézségen és azt akarják, hogy Nekünk ne kelljen annyi nehézségen átmennünk. Azt akarják, hogy az Ő tapasztalásaikból, az Ő tudásaikból Mi gyorsabban haladjunk: mert az egész lényege az újra egyesülés. Mi tartja össze az egészet? A SZERETET. A szeretet az a kohézió, amiért nem tudunk elszakadni egymástól és amiért nem is szeretnénk elszakadni egymástól. A szeretet örök: az a fény, amely a mindent hordozza. Számunkra ez a ragasztó, amely önmagunkat is egybeszerkeszt, amitől önálló egységként működhetünk és amely másokkal is egyesít bennünket. Miért fontos ez? Aki képes önmaga részeivel egyesülni, abban van szeretet. Akiben pedig van szeretet, azt képes megtanítani másoknak is. A szeretet összeköt bennünket és amikor együtt vagyunk szeretetben, akkor nem harcolunk. Nem akarunk bántani, csak élvezzük, hogy kiteljesedtünk. Élvezzük, hogy többek vagyunk, együtt vagyunk és szeretünk. Szeretni jó, de csak akkor tudjuk a másikat szeretni, ha eljutottunk oda, hogy elfogadtuk önmagunkat és elfogadtuk önmagunk részeit. A részeink viszont szanaszét hevernek köztünk azért, mert segítünk, másoknak akarunk jót: másokat akarunk megmenteni. Amikor másoknak akarunk jót, akkor először ismerjük meg önmagunkat és utána akarjunk segíteni. Mindig csak abból tudunk segíteni, amit már ismerünk magunkban vagy amit már megoldottunk magunkban. Segíteni jó, adni jó, de ha nem tudjuk, mink van, sokszor képesek vagyunk feláldozni magunkat: odaadni magunkból azt, ami Nekünk is fontos lenne. Ha odaadjuk magunkat és nem tudunk érte kapni, elfogadni valami jobbat másoktól, akkor kevesebbek, boldogtalanabbak, gyengébbek leszünk. A szellem értelmez. A szellem vezet mindaddig, amíg eléri a határát. A szellem az agyban lakik, a határa pedig a testben van. Az Isten felette áll a szellemnek, ő magasabbról lát bennünket. Az Isten vagy Isteni tudat segít pont ugyanúgy, mint a lélek vagy a szellem. Minden részünk segít a testünknek felemelkedni, vagyis gyógyulni. A lelkünk az érzelmeken keresztül változik. A szeretet a legmagasabb rezgésű érzelem, ezt követi a tisztelet. Aki nem tud érezni még, mert lelkileg még nem teljes, tehát nagyon szétszórta magát, annak ott a lehetősége a tiszteletre. A tisztelet a szellem legmagasabb rezgése, a legnagyobb tudása, amit elérhet. Az Isteni tudat legmagasabb tudása pedig a hit. A hit hozzásegíthet ahhoz, hogy a szellem - aki az agyban lakik - ne merevedjen, ne meszesedjen meg: ha az agy megmeszesedik, semmit nem képes befogadni vagy elfogadni már. A szellem halála a megmerevedés, elmeszesedés: ilyenkor az agy butul. A lélek halála az elmeszesedés érzelmileg: az pedig a szívben zajlik. Akinek a szíve elmeszesedik, az nem tud érezni. Aki érzéketlen, az nem tud szeretni. Aki pedig nem tud szeretni, az harcban áll azokkal, akik tudnak szeretni. Miért fontos, hogy felélesszük testünket? Hogy újra tudjunk szeretni és újra tudjunk tisztelni. Ha tudunk szeretni és tisztelni egymást, akkor nem harcolunk, nem háborúzunk és nem tesszük tönkre magunkat és a földünket. A föld nem csak számunkra fontos. Sok milliárd létforma él még rajta, tőlünk függetlenül, sőt a föld egy Univerzum része úgy, ahogy a testünk is egy univerzum. Minden Univerzum részekre van osztva, mint a testünk is: van benne egy szív, egy máj, egy agy, stb. Mindegyik önmagában felelős valamiért és egy egység része is. Az egység nem működik a részei nélkül. A föld egy Univerzum része: ha mi tönkretesszük, akkor az egész Univerzum meghal. Ahol meghal a máj, ott meghal a test is. A máj legalább annyira fontos része az egésznek, mint a szív vagy a vese vagy bármi. A szívet sem tudjuk a máj nélkül életben tartani. A máj az univerzumunk legfontosabb része, hiszen az végzi a méregtelenítést. A szív az Univerzumunk legfontosabb része, hisz abban él a szeretet és így tovább. Nem tudjuk megmenteni a földünket, ha nem tanuljuk meg önmagunkat szeretni és elfogadni: nem tanuljuk meg önmagunkat valamiért tisztelni. Aki tud szeretni és tud tiszteletet érezni, megélni, az képes megmenteni a földet. A föld a mi lakóhelyünk: ha azt szeretnénk, hogy unokáink is lakható, élhető földet találjanak maguk számára, akkor most és itt Nekünk kell tennünk. Hiába akarsz a földért úgy tenni, hogy mechanikusan megteszed, ami szerinted jó a számára, nem lesz elég. Egy anyának is össze kell hangolódnia gyermekével ahhoz, hogy érezze, mire van szüksége, különben tippmix alapon cselekszik. A földdel pedig akkor tudunk összehangolódni, ha vannak érzéseink és akkor már kialakult bennünk a szeretet: ezzel tudunk megmenteni vagy akár gyógyítani. A föld ugyanúgy szét van szakadva, mint mi. Kontinensekre esett szét, ami tőlünk függ, hogy távolabb sodródnak egymástól kontinenseink vagy közelíteni fognak egymáshoz. Tőlünk függ, hogy további töredezéseken fognak keresztül menni vagy egyesülések következnek be. A meszesedés testünkben analóg a föld jegesedésével. Amikor valami jeges vagy meszes, az frigid, törik. Amikor valami lágy vagy rugalmas, az feszes. A rugalmas részek képesek nyitni egymás felé. A rugalmatlan részeink viszont nem képesek a befogadásra. Emberi kapcsolataink tükrözik merevségünket vagy lágyságunkat, de természetesen bekapcsolódik a szellem a tisztelet értelmezésével. Pusztán azért, mert értem a szeretet törvényét, nem fogok mindenkivel egyesülni még. Fontos, hogy akivel egyesülni szeretnél, hasonló érzések és érzelmek mentén éljen. Akik különböznek egymástól, taszítani fogják egymást, mint a föld két pólusa. Természetesen mindenki lágyulhat, változhat. A föld jeges pólusai is elkezdtek lágyulni, amitől az emberiség fél. Felmelegedésnek vagy üvegházhatásnak hívjuk ezt. Erről írok legközelebb.