A hiányállapot, mint betegség

Egy testben kétféle probléma létezik. Az egyik a hiányból felálló betegségek, a másik pedig a többletből fellépő problémák. A hiányról fogok beszélni most. Mindannyiunkban vannak hiányok. A testünkben sok sejtünk hiányzik. Lyukak, rések vannak bennünk. Ezek a hiánybetegségek. A hiánybetegségnek az a lényege, hogy be kell tölteni a hiányokat, és így egyensúlyba kerül a testünk. Testünk folyamatosan törekszik az egyensúlyra. Ha egy hiány keletkezik benne, akkor megnyílik, és bárkitől képes energia befogadására azért, hogy gyógyuljunk. A hiányállapot csak úgy tud megszűnni, ha betöltődik a hiány. Hogyan töltjük be? Úgy, hogy megnyitjuk magunkat és tanulunk, fejlődünk, hiszünk.

Mindenki hordoz valamilyen energiákat. Azok az energiák tudnak másoknak segíteni vagy ártani. Mi sajnos nem mindig tudjuk magunkról, hogy milyen energiákat hordozunk. Van, amikor segíteni akarunk mindenkinek úgy, hogy hozzájuk képest kisebb energiaszinten vagyunk. Ha abból adunk nekik, akkor lehúzzuk magunkhoz őket, és nemhogy többek lennének általunk, hanem kevesebbek. Ilyenkor bántottuk őket. Hogyan kapcsolódik ez a testhez? Úgy, hogy az energiákat a test fogadja be. Ha bántunk valakit, és az a valaki nyitva van felénk, akkor bemegy számára, a testébe az energia. Ez a kimondott szó ereje. Ha bántunk, akkor mi magunk is megnyitjuk magunkat a másik ember számára, hogy kiegyenlítse a számlát. Ha te nem bántottad őt, de ő bántó feléd, akkor te lezárhatod „tudatosan” magad felé. Ha viszont te is és ő is bántjátok folyamatosan egymást, akkor nem tudtok tudatosan lezárni egymás felé. Nem kell ahhoz találkozni, hogy az az energia hasson, ami bántó. Elég, ha rólad rosszakat beszél, és máris beteg leszel. Elég, ha te is megkapod ezt az energiát, és hiába próbálod védeni magad tőle, nem fog menni, mert te is rosszakat beszélsz róla. Az energia visszaüt.

Ha egy ember rosszindulatú, akkor beteg. Biztos, hogy van a testében olyan sejt, szövet, szövetszaporulat, amely ebből az energiából született. Mindig abból, ami körülvesz téged. Abból szülsz új sejteket. Ha rendkívül sok jó energia vesz körül, akkor jobb indulatú leszel. Minél jobb indulatú vagy, annál szívesebben lesznek veled azok az emberek, akikkel nap mint nap találkozol. De ha rengeteg rosszindulatú energiát hallgatsz, akkor olyanná válsz te is. Nem fognak szeretni, és nem akarnak veled lenni. Amikor ezzel szembesülsz, akkor ne a többieket kezd szidni, hanem változz. Ha szembesültél magaddal, akkor ismerd fel, hogy képes voltál bántani, és akarj megváltozni. Ha az emberek jók lesznek, akkor olyan világot tudunk teremteni magunk – tehát az emberiség számára –, amelyben öröm létezni. Most nem ilyen a világunk. Miért? Mert tele vagyunk rossz energiákkal, rosszindulattal, hiányokkal és fölösleges többletekkel.

Ha többlet van egy ember testében, akkor vagy ízületi megnagyobbodásai vannak vagy daganatai, vagy fölösleges energiákból született sejtjei vannak. Ha hiány van egy emberben, akkor például nem közlekedik az információ a testben, mert egy idegpályán szakadás van. Hiába akarjuk az információt eljuttatni az agyból a lábig, nem sikerül. Ha nem sikerül, akkor ingerület átviteli hiányosság van bennünk. Ilyenkor lebénul a láb. Lebénul bármi, ha nem képes az információ áramolni a testben.

Nagyon érdekes az emberi test. Kár hogy nem annak az izgalmával tanítják, amikor az ember elkezd érteni. Csodálatos, de egyedül a hiányokat és a pluszokat kell felmérnünk ahhoz, hogy gyógyítani tudjunk. Ha nem tudjuk diagnosztizálni a hiányt vagy a többletet, akkor mit kezelünk? Idáig kell visszanyúlnunk, és odáig, hogy miért nem tudja sokszor az orvos észrevenni a problémát a testben. Az orvos nem látó. Neki eszközökre van szüksége, hogy lásson. Röntgenre, CT-re, különböző diagramokra, amelyből értelmez valamit. A hiányt vagy a többletet. Ha értelmezi, akkor tanult tudása által felállítja a diagnózist, és kezeli. Betölti a hiányt, vagy elveszi a többletet és gyógyít. Ez a gyógyítás, amikor valami, ami egyensúlytalan, kiegyensúlyozódik. De ehhez bíznunk kell bennük. Nehéz bízni abban, aki az életünkkel „játszik”. Nehéz bízni abban, akire semmilyen rálátásunk nincs. Nehéz bízni abban, aki azt mondja, hogy megoldhatatlan problémával állunk szemben, és nagyon nehéz bízni abban, aki még csak nem is tudta diagnosztizálni a problémát.

Vannak jó orvosok. Sokan. És vannak valóban csapnivalóak. Mindenki szeretne a jó orvosokhoz kerülni. Mi lenne, ha úgy lenne mindenki jó orvos, hogy megszüntetnék az egyetemen az „éppen átment” kategóriát, és köteleznék őket arra, hogy csak bizonyos átlaggal lehet orvos. Ma túl nagy lazaság van ebben. Mindenki, aki tudja, hogy kettessel végzett valaki, futva menekül tőle. Hosszabbítsák meg a rezidens képzését annak, akinek nem tökéletes az átlaga –hiszen azt, amit kihagyott az egyetemen, azt valahol be kell pótolnia!  A hierarchia sajnos nem így működik, de már sokáig nem lehet ezt leplezni, mert olyan gyerekek születtek – ők már mind felnőttek –, akiknek saját lelke látja, hogy kiben nem lehet megbízni. Ez azt jelenti, hogy nem fogja megmutatni a problémát az orvosok számára, tehát a dokik azt fogják mondani, hogy hipochonder, mert minden lelete negatív. Nincs baja. Ő pedig beteg. Egyre betegebb. És amikor meghal és felboncolják, látszik, hogy mennyi problémája volt. De akkor már késő. Oda kell eljutni, hogy újra tudjunk bízni az orvosokban. Újra tudjunk bízni az orvostudományban. Ahhoz viszont tökéletesnek kell, kellene lenni. Ugyanígy minden szakmát fel kellene javítani. Nem lehetne kettessel átmenni, és szép fokozatosan kellene eljutni a kitűnőhöz. Mindenkinek magának kell végiggondolnia, hogy mit jelent számára a gyógyítás. Segítséget, vagy presztízst. Egyik sem baj, csak tudnod kell magadról, hogy megértsd, miben kell fejlődnöd.

Azért nem fizetik meg jól az orvosokat, mert nem eleget tudnak. Azért nem fizetik meg jól a tanárokat, mert nem eléggé akarnak fejlődni. Ez a két szakma lenne a legfontosabb felemelkedésünk számára. Azért, hogy megértsük, hogyha tanítunk, akkor nem mindegy, hogy mit. Ha gyógyítunk, akkor nem mindegy, hogy milyen tudásból. Ennek felelősségét fel kell vállalni. Ha továbbtanulsz, akkor legyél tökéletes. Olyan, aki a társadalom javát szolgálja. Olyan, akire lehet építeni. Olyan, aki tökéletesen biztos tudásában, és nem rendelkezik hiányokkal. Ha nem rendelkezel hiányokkal, akkor a test egyensúlyba kerül. Egy olyan testtel találkozni, amely egyensúlyban van ­­– az csoda. Minta kell, hogy változzunk. Ezek a minták, ezek a testek csak akkor tudnak megszületni, ha hajlandó vagy magadra figyelni, hogy milyen hiányosságaid vannak. Hogy mikkel kell foglalkozni ahhoz, hogy befoltozd hiányaid, és mivel kell foglalkozni ahhoz, hogy lebontsd a többletet magadból. Minél több a többlet bennünk, annál inkább akarunk meggyőzni mindenkit a saját „igazunkról”. Ehhez kapcsolódik majd következő Írásom.