Több oldalról is szeretném megvilágítani azt, amiből tanulunk. Mi emberek nagyon kevés információval rendelkezünk önmagunk ismeretéről. Azon kevesek ismerhetik az emberi testet valamennyire, akik orvosként végeztek. Saját testünkről is alig tudunk valamit. Van, akinek fogalma sincs, hogy hol van a mája; van, aki nem is tudja, hogy testünkben több mirigy található, mint szerv; van, aki nem tudja, hogy hormonrendszerünk folyamatosan alakul, változik, amelyet nagyban befolyásol táplálkozásunk.

Ha megtudunk valamit azokról az állatokról, amelyekkel KÍSÉRLETEZÜNK, akkor fellázadunk. Miért? Mert nem tudjuk, hogy miért történik. Persze kísérletezhetnénk saját fajunkon is, de akkor még nagyobb lenne felháborodásunk. Egyébként pedig mindig volt és mindig lesz saját fajunkon történő kísérlet is, hiszen ebből tanulunk, tanultunk.

Amikor a Hitleri Németország fajtisztítást hajtott végre, akkor mindenkin - aki az „alacsonyabb fajhoz” tartozott - kísérleteket folytattak. Mindig vannak orvosok, akik a szó jó értelmében, a mindenki által menthetetlennek titulált beteget bevállalja műtét szempontjából, amely számára is kísérlet, de lehet, hogy sikerül és akkor még több embert tud majd megmenteni. A kísérletek fontosak. A tudatlanság viszont gátat szab nekik. Amikor azok az emberek, akik nem értenek, „csak” éreznek, kiállnak az állatok kísérletei ellen, akkor az ész és a szív fog összecsapni. Az ész és a szív összecsapásában senki sem győzhet, csak akkor: ha az érző szívű ember érveit meghallja az ész embere, és az észember érveit megérti az érző szívű ember is. Csak együtt hozhatunk jó döntéseket, szívvel és ésszel, külön- külön már nem. Nem elég a szív, mert akkor: ha mindenkit szeretünk, akkor csak fenn akarjuk tartani a populációkat és nem ésszel ritkítjuk azt. Amikor csak szív dobog egy testben, az a DAWN kór. Nincs agy, ami működjön. Az emberek nem betegek, csak értővé és érzővé kell tenni őket: ha egy ember csak értő, akkor nem veszi figyelembe azt, hogy akin kísérletezik, az talán szenved. Nem alkalmas egy ilyen ember az állatkísérletekre, ha nem tud belegondolni az állat érzéseibe. Próbálja ki akkor magán a magasfeszültséget vagy a mérgeket: akkor viszont meghal. Ha meghal, akkor ki fog kísérletezni, ki viszi előre tudásunkat? A tudósok általában nem érző emberek, néha az orvosaink sem. Ez valószínűleg egy önvédelmi mechanizmus, hiszen ha minden halálesetet annyira érezne és átérezne, mint mások, akkor nem tudná folytatni a szakmát. Valószínűleg ezért vannak a tudósoknak az érzékelő receptoraik meggyengítve. Valószínűleg az érző embereknek pedig a tanulást elősegítő receptoraik gyengék. Ha mindannyian megpróbáljuk megerősíteni önmagunk gyengébb oldalát, csodákra leszünk képesek. Érzékelésből értővé, míg értőből érzővé válhatunk úgy, hogy eredeti készségeinket megtartjuk. Nem veszítünk el semmit, viszont nyerünk valamit pluszban.

Minden embernek megvan a maga hiányossága. Amikor egy hiányosságot bepótoltál, jöhet egy újabb hiány felfedezése önmagunkban. Ezeket próbáljuk kitölteni, hogy tejesebbek, egészebbek és ezáltal egészségesebbek legyünk. A kísérleteink erre irányulnak. Hogyan legyünk egészségesebbek? Ehhez használjuk állatainkat, növényeinket, és önmagunkat. Ahogy előző írásomban is említettem, minden létforma irányíthatja az alattuk lévőt. De mi már megpróbáljuk irányítani a fölöttünk lévő létformákat is. Az alattunk lévőkkel való kísérletek megengedettek, de a fölöttünk lévőkkel nem. Ez Univerzális szabály. Ha egy alattunk lévő létforma akar kísérletezni velünk, akkor nekünk ki kell írtani őket. Ha a kutyák szeretnének minket vezetni, akkor mi lecsúsznánk vezetői székünkből és nem lennénk tovább irányítók. Mi - az emberi nem - kísérletezünk különböző földönkívüli lényekkel. Nagyon sok lezuhant csészealj, űrhajó hagyott itt földünkön mintát arról, hogy milyen más létezők élnek körülöttünk vagy akár fölöttünk. Megnézhettük őket, gyönyörködhettünk bennük, de mi kísérletezünk is velük. Kivesszük a szívüket és beültetjük állatokba. Kivesszük a májukat és részeit beültetjük állatainkba vagy néha embertársainkba is. Ebből különböző mutációk jönnek létre, a mutációk tudásaival együtt.

Minden szerv hordozza azokat a tudásokat, amelyek az egyén valamely tudásai. Amikor egy emberbe beültetnek egy másik szervet, akkor a régi szerv gazdája tulajdonságai, tudásai is vele együtt átültetődnek a páciensbe. A páciens egyfajta mutáción megy keresztül. Ugyanez történik állatainkkal, növényeinkkel, amikor mutációt hajtunk végre náluk. Izgalmasak ezek a kísérletek, hogy miket hozunk létre, mint ember, viszont minden kísérletnek van felelőssége is. Amikor kiderül, hogy nem jó irányba haladunk, akkor irányt kell váltanunk. Van aki nem képes belátni, ha nem jó az irány. Frank Einstein erről volt híres. Elhitte, hogy jó, amit „teremtett”. Sokan a tudósaink közül is elhiszik, hogy jó, amit teremtettek, mert megrészegítette őket a teremtés, hogy mi magunk alkotunk valamit.

Ha mi magunk alkotunk valamit, akkor azt belőlünk tesszük. Az ember embert tud alkotni. A macska macskát és így tovább. Világunkban azonban már oroszlántól a gólyáig mindent alkottunk és elkezdtünk unatkozni. Amikor új létformát találtunk, újra indult játékunk. Hozzuk össze az UFÓkat az emberrel. Vajon mi lesz belőlük ? Most ezt éljük. Olyan tudások vannak az UFÓkban, amelyek nem ide valók, ezért is földönkívüli lények ők. Olyan tudások vannak az emberben, amelyeket itt tudunk hasznosítani a földön. Ennek a kettőnek a keverékéből alakul ki a folytonos elvágyódás és a folytonos „mentsük meg a földet” érzés.

Kik vagyunk mi? Vajon már jóval mostani világunk előtt kísérleteztek velünk is? Valaki végrehajtott valamilyen kísérletet velünk, amely arról szólt, hogy átalakítsuk magunkat?

Világunk nem épül ilyen összeesküvés elméletre. Tele vagyunk félelmekkel, mert tele vagyunk ismerethiánnyal. Akarjunk tanulni, akarjunk fejlődni, hogy ne féljünk. Félelmünket csak tudásunk fogja legyőzni. Tudásunkat pedig egymástól nyerjük. Ez is egy tudás, amelyet megosztok. Nektek is van tudásotok. Osszátok meg másokkal, barátaitokkal, ismerőseitekkel és ne gúnyoljátok egymást félelmeitek miatt, hanem építsétek egymást tudásaitokból. Ha az ember tudása összegződik, hatalmassá válunk. Azt monda Jézus: Gyertek utánam, és nagyobb dolgokat fogtok tenni nálamnál. Várjuk szeretettel azokat az embereket, akik képesek fejlődni, haladni és tanulni és örömmel vesszük tudásukat közösen.

Legközelebb az emberi tudat mostani fokáról és a lehetőségeiről írok, ahová fejleszthetjük azt. Jó gondolkozást kívánok.