Mit jelent a nevelés? Először tisztáznám a fogalmat. A nevelés az, amikor saját tudásom szerint igazítom vagy kiigazítom gyermekemet, ha szerintem mást gondol valamiről vagy másképp lát valamit vagy másképpen cselekszik, mint ahogyan én tenném. A nevelés akkor jó, ha van valami, amiben jobb vagyok, mint gyermekem. A nevelésnek akkor már semmi értelme sincs, amikor már nem tudok, hiszek, érzek többet gyermekemnél, tehát ilyenkor az ő tudása fölém emelkedik. Ilyenkor értelmét veszti a nevelés és értelmét veszti az irányítás.

A nevelés nem azt jelenti, hogy azért, mert apám azt mondja, akkor azt kell tennem… A nevelés nem azt jelenti, hogy apám szerint ez van. Nem uralni kell gyermekeinket, hanem saját tudásunk szerint - amit mi életünk során megszereztünk – nevelni kell őket, vezetni  kell az alapján őket. Mindannyian azt az utat tudjuk megmutatni gyermekeinknek, amelyen járunk vagy jártunk. Sok szülő járt fiatalon „tilosban” és sok szülő javította ki az irányt. Amikor egy ember elindul egy úton, az rögzül a genetikán belül. Ugyanazt fogja gyermekének is mutatni. Ha a rossz utat szülőként később kijavítottuk, akkor át kell beszélnünk gyermekünkkel, hogy jártunk mi is tilosban, de már megbántuk és rájöttünk, hogy az nem volt jó. Ha rájössz valamire, ami nem jó, akkor ki tudod javítani. Ha gyermeked nem hallgat rád (és ez fontos), akkor hiába akarod elmagyarázni, hogy miért ne járjon azon az úton, amelyet te már megbántál, nem tudsz hatni rá. Ha hallgat rád, akkor megérti, hogy neki sem lesz jobb az az út, így kikerüli. Megspóroltál neki egy kanyart és ezáltal korábban nő fel. Korábban lesz tekintélye és korábban fogja élvezni az életét. Ez a te felelősséged, mint szülő.

Ha a gyermeked nem hallgat rád, akkor nem tudod nevelni, vezetni. Hogyan jussunk el oda, hogy gyermekünk hallgasson ránk?  Őszinteséggel. Az őszinteség azt is jelenti ebben az esetben, hogy elmondom neki, hogy nem mindig voltam olyan, mint most. Elmondom, hogy milyen úton jutottam el ide, hogy tekintélyem és hitelességem van. Elmondom, hogy senki sem tökéletes, és én sem voltam, sőt: MOST SEM VAGYOK. Ez egy gyereknek azért fontos, mert néha annyira nagynak, okosnak, bölcsnek hisznek minket gyermekeink, hogy elérhetetlennek gondolnak minket. Az elérhetetlenség nem jó. Az elérhetetlenség nem építi őket, csak távolságot tart köztünk és megfelelési kényszer alakul ki gyermekünkben felénk. Nem tudunk ekkor nevelni, mert túl jók leszünk a szemében. Ha túl jónak, okosnak, szépnek lát minket, akkor hozzuk le magunkat hozzá és mondjuk el neki, hogy milyen út vezetett ahhoz, hogy azzá váljunk, akik jelen pillanatban vagyunk. Abban lesz csodálatos és lesz sokkal rosszabb is, mint hinné a gyermek. Mutassuk meg önmagunk tökéletlen indulását és bizonyítsuk fejlődésünket azzal, ahogy élünk. Minden gyermek a szülei után megy. Azok a gyermekek - akik elkezdenek lázadni - mindig azt látják, hogy áll a szülő előttük vagy nagyon lassan halad és nem biztos, hogy abba az irányba, amelybe a gyermek szeretne menni. Ilyenkor fellázadnak. Fellázadnak a vezetés ellen, a rossz irányítás vagy akár a nem haladás ellen. Apró példákkal kezdődik, pl. A Piroskának van Barbie babája, én is szeretnék. Erre bizony komolyan kell válaszolni. Őneki ilyenkor ez a legfontosabb. Az a szülő, aki fel van töltve és nem fáradt, leül gyermekével és elmondja, hogy neki is volt Barbie babája és valóban szeretett vele játszani, majd később elkezdte megérteni, hogy milyen képet sugallt ez annak idején számára a testről és nem akart tovább játszani vele. Ha a gyermek kap egy információt és megérti, akkor ezt a tudást használja. Akkor legközelebb Piroskának elmondja ezt és a gyerekek megértik, hogy miért nem ideális a Barbie külső. Egymásnak segítettek. Ha viszont fáradt vagyok szülőként és Barbie babát szeretne gyermekem, csak annyit lesz erőm mondani, hogy nem. Miért? A fáradt ember csak annyit mond, hogy nem. Ez nem nevelés. Nem segítettél neki, hogy értsen, így állandóan vágyakozni fog a Barbie babára és még csak nem is tud bekapcsolódni Piroskával a játékba, mert neki nincs Barbie babája. Ha gyereket nevelsz, nem lehetsz fáradt. Ha fáradt vagy, töltsd fel magad. Az az ember, aki fáradt, az nem gondolkozik és bánt. Durva leszel, amitől gyermeked is ezt fogja megtanulni. Durva leszel és azt, hogy magyarázat, nem fogod megadni számára. Így ugyanolyan lesz, mint te és amikor elkezd ez ellen lázadni, két út lesz előttetek. Vagy leszabályozod, és akkor is azt kell tennie, amit te mondasz, ha sem értelme, sem eredménye nem lesz ezáltal vagy föléd fog emelkedni és ő fog minden magyarázat nélkül döntéseket hozni. Ezt tanítottad, erre nevelted őt. Mindkettő típusú felnőtt, alkalmatlan a szocializált életre. A szocializált élet azt jelenti, hogy értem a másikat és magamat is meg tudom értetni velük. Értem a közösség lényegét, amelyben együtt tanulunk és fejlődünk és értem, hogy együtt jó. Ez a szocializáció. Az antiszociális ember sem nem élvezi a közösséget, sem nem tud vele/velük mit kezdeni és általában az esetek többségében embergyűlölő lesz. Azért lesz valaki embergyűlölő, mert nem tud kontaktálni. Nem ért azon a nyelven, ahogy a többi beszél. Nem ért úgy, hogy ezáltal jól tudja érezni magát. Csak az lesz antiszociális, akit úgy nevelünk, hogy nem kap információkat, ezáltal nem ért. Ezt általábban a fáradsággal és a nemtörődömséggel érjük el.

Sokkal nagyobb felelősség a gyermeknevelés, mint hinnénk. Először ehhez ismerjük meg magunkat, és döntsük, el, hogy ha ugyanolyanná nevelek egy gyermeket, mint önmagam,  akkor az élvezni fogja az életet vagy végig szenvedni. Ha élvezni, akkor én is élvezem valószínűleg. Ha szenvedni fog, akkor én sem élveztem azt. Mi a kulcs? A megoldás? VÁLTOZNI. Változni abban az irányban, amitől jól érzem magam a bőrömben. Változni úgy, hogy élvezzem az életem. Akkor van értelme szülni és egy olyan irányt mutatni gyermekeinknek, amitől élvezni fogják az életet. Túl sok gyermek született azért, mert „szülni kell”. Túl sok gyermek nem élvezte az életét, mert a szülők sem élvezték. Próbáljunk meg változtatni azon, hogy elkezdjük élvezni az életünket, hogy gyermekeink ezt a mintát lássák és élvezzék ők is az utat.

A nevelés a saját életünk folytatása, amelyet bejártunk. A nevelés, hogy megmutatom az utat, amin jártam. Ha jó az út, akkor jönnek utánam. Ha nem jó az út, akkor ne hívd magad után gyermekedet, de ha nem tudsz jobb utat mutatni, akkor nem fogja tovább elfogadni a gyermek a vezetésedet. Ha a gyermek nem fogadja el a vezetésedet, akkor keres valakit, aki szerinte okosabb, bölcsebb, vagy szebb. Legyél ott kontrollként, hogy kitől mit tanulhat és ha okos vagy, te is tanulj. Neveljünk olyan gyermekeket, akik élvezik az életet. Ha ilyen gyermekek népesítik be a földet, akkor megszűnik minden háború. Aki jól van, nem háborúzik. Aki jól van, az élvezi az életét. Mi neveltük azokat, akik hiányt szenvednek és nekünk, embereknek kell olyan gyermekeket is nevelni, akik jól vannak. Ők ezt fogják tovább adni. Azt, hogy hogyan legyünk jól. Jó tanulást és jó tanítást ebben. Legközelebb a felelősség átvállalásáról és annak tanító vagy ártó szerepéről írok.