Az embert sokféle test lengi körül. Energiatestek ezek. Ezek a testek abból az energiából születnek, amelyeket felveszünk egy nap. Minél több, számunka jó energiát rögzítünk, annál jobb energiatestek vesznek körül. Ezek részeink. Részei a kisugárzásunknak. Részei annak, aminek mondjuk magunkat. Az igazság azonban belül helyezkedik el. Az igazságot pedig meg kell érteni és élni. Ha én igazként akarom megmutatni magam, akkor körülöttem mindenkinek alkalmasnak kell lennie az igazság befogadására. Rossz hírem van! Nem vagyunk alkalmasak erre. Nem tudjuk befogadni az igazságot. Megsértődünk, ha valami olyan információt kapunk, ami ránk nézve nem túl hízelgő. Még akkor is megsértődünk, ha az igaz. Az igazság sokkal több annál, minthogy valamely információt másképp értelmezünk.

Amikor a Föld fordul, akkor föntről egy más szemszögből látszódnak a dolgok. A Föld pedig fordul. Sokszor. Ha mi azt hisszük, hogy amit most látunk, az minden szögből ugyanaz, akkor tévedünk. A Földnek pont az a lényege, hogy minden oldalról más. Ezt mi nem értjük. Ragaszkodunk a mi álláspontunkhoz, a mi meglátásunkhoz. Ha kívülről szemlélünk– például lelkünk kimegy, és fentről néz–, akkor viccesnek tűnik számára olyan dolgon vitatkozni, ami innen ezt jelenti, onnan pedig azt. Részigazságokat látunk, és ragaszkodunk saját töredék igazságunkhoz. A Föld mozgása segít ebben számunkra, hogy el kell mozdulnunk a részigazságunktól, és el kell fogadnunk, hogy újabb részigazságot értelmezhetünk megint egy ideig. Addig, amíg megint fordul a Föld.

Ha valaki leragad a tudásánál, és tovább tanítja a közegének azt, amiben hisz vagy amit érzékelt, az nem baj; de ha fordul a Föld, akkor tovább kell menni. Újra kell gondolni az igazságokat. Újra, mert a régi már elavult és aktualitását vesztette. Menjünk tovább! Mi van ott? Új dolgok tárulnak fel, új ismeretek és új lehetőségek.

A Földet úgy is megismerheted, hogy te haladsz rajta, és minden új helyen új kultúrát, új ismeretet nyerhetsz. És úgy is megismerheted, hogy haladsz rajta, de nem mozdulsz. A Föld forgásával együtt ismered meg azt, hogy valami mediterrán lesz vagy forró égövi és így tovább. Minden pontját a Földünknek meg kell ismernünk. Utazhatunk vagy utazhatunk Földünk mozgásával együtt. A Földön az utazók, a felfedezők előremennek, hogy elmondják, hogy mire számíthatunk. Beharangozzák változásainkat, és addig be tudjuk fogadni azt.

A Föld most is éppen fordul. A rezgésváltás ezt is jelenti. Mindannyian haladunk rajta – mint Noé bárkáján –,de láthatóan nem érzékeljük a haladást. Azért nem érzékeljük, mert mi magunk ragaszkodunk ahhoz, hogy állunk. Ez a mi biztonságunk. De haladás mindig van. Nincs állás, tehát hamis biztonsághoz ragaszkodunk. A Föld fordul, és ahol eddig nyár volt, ott most tél lesz; ahol ősz volt, ott tavasz lesz. Ez az állandóság változása. Fordul a Föld. Nem katasztrófa előtt állunk. Nem felmelegszik a Föld és túlnépesedik; csak fordul.

Mindig is nehezen fogadta el az ember a változást, de fölülről látva – ez vicces. Sírunk, hogy szeretnénk mediterrán ország lenni, és amikor elindul egy folyamat – felmelegszik élőhelyünk, akkor összeesküvés-elméleteket gyártunk. Félünk, hogy kimozdulunk a komfortzónánkból. Félünk, hogy ahogy változik a Föld, vele együtt nekünk is változnunk kell. Igen, változnunk kell. Igen, azért kell változnunk, mert mást szeretnénk. A változás nemcsak külső körülményeinket kell hogy érintse, hanem bennünket is. Ettől félünk. Miért? Mert még mindig azt hisszük, hogy az ismeretlen mögött „sárkányok laknak”. Még mindig félünk attól, hogy olyanná kell válnunk, mint azok az emberek, akik mediterrán helyen laknak – lustává. Igen. A tested jelez. Nagy mennyiségű fényt csak pihenéssel tudsz befogadni. Nagy meleget csak úgy tudsz elfogadni, ha még bizonyos időközönként hűtöd magad. Miért baj ez? Mert azt gondoltuk, hogy mi nem változunk. Rossz hírem van. Ha te nem változol, akkor nem fogsz tudni alkalmazkodni az új körülményekhez. Minden bajod lesz. Nem bírod a „frontot”. Nem bírod a változást. Minél merevebb egy ember, annál nehezebben akklimatizálódik. És ha annyira merev valaki, hogy nem megy neki a változás befogadása, akkor elmegy. Mi meg itt tartjuk. Itt tartjuk a szeretteinket annak ellenére, hogy már rég nem tudja befogadni a változást. Rosszul van a „frontoktól”. Szenved, ha valami változás történik, mert szerencsétlennek érzi magát az új világunkban. Mi pedig itt tartjuk. Gyógyszereket adunk számára, hogy meghosszabbítsuk az életét. Azt az életet, amelyet ő már valójában nem él. Hiszen az élet mozgás, változás; ő pedig már nem mozdul. A haladás csodálatos. Az emberek pedig nem mernek mozdulni, nem mernek kimozdulni a komfortzónájukból, de gyermekeiktől elvárják, hogy haladjanak. Ha a gyermekek eleget tesznek a szülők kérésének, és haladnak, akkor izgalmas életük lesz. Viszont miután látják, hogy a szülők –tisztelet a kivételnek – állnak, ezért visszafogják magukat, és bevárják szüleiket. De senki sem halad így. A szülők állnak, ezáltal a gyerekek is állnak, és így nem történik semmi. Lassan már csak könyvekből vagy elbeszélésekből hallunk arról, hogy milyen is az, amikor haladunk. De már annyira régen történt, hogy már félünk tőle.

Haladjunk! Engedjük, hogy forduljon a Föld, és vegyük fel a ritmust vele! Akkor élünk. Minden, ami történik – mi értünk történik. Hogy fejlődjünk, hogy éljünk. Ha megállítjuk a fejlődést, akkor állunk és szenvedünk. Ha sokáig járunk ugyanabba az osztályba, akkor először új, izgalmas; aztán könnyű, megszokott és végül unalmas, dühítő. Odajutottunk, hogy unjuk az életünket, és dühösek vagyunk, hogy úgy kell élnünk, hogy nem haladunk. Álljunk meg egy kicsit és szemléljük kívülről a dolgokat.

Ha kilépsz a testedből – ez a meditáció – akkor kívülről szemlélsz. A meditációban nézhetsz magadra viszonylag alacsonyról, és nézhetsz magadra, magunkra magasabbról. Minél magasabbról nézel, annál inkább tűnik viccesnek – hogy azt, amit kértek föntről, mindig megkapjátok, de megijedtek tőle. Ha kérünk, akkor miért nem tudjuk elfogadni? Mert nem sorban haladtunk. Nem értjük, hogy ott még nem tartunk. Meg akarjuk gyógyítani magunkat, mint Jézus, de nem ismerjük az előzményeket, hogy pl. Jézus úgy született, hogy Mária és József megtisztították magukat. Teljesen. Nem volt bennük rosszindulat, harag, gőg stb. Ez a tisztulás, hogy nem tudsz senkinek rosszat kívánni, nem tudsz rosszul gondolni senkire, mert megtisztultál. Ez a megvilágosodás. A megvilágosodás folyamatában pedig ráébredünk, hogy van még bennünk harag, düh, indulat. Nem az a baj, hogy van bennünk, hanem az, hogy el akarjuk rejteni. Ha elrejtjük, akkor hazudunk. Azt mutatjuk, hogy már tiszták vagyunk. Ha tiszták vagyunk, akkor jézusi tudású gyermekeket szülünk. Nem ott tartunk. Azért rejtjük el magunkat, mert elhittük, hogy mások jobbak. De ők sem szültek jézusokat. Senki nem tart ott. Mindenki azért mutat magából többet, mert a többiek sem merik megmutatni az igazságukat.

Nehéz történet az, amikor valaki elhitte magáról, hogy szent. Ez a teljes megtisztulás, de közben születik egy olyan gyermeke, aki nagyon nem szent. Ilyenkor szoktunk haragudni a párunkra. „Biztos, hogy minden miattad van”. De a párunk nem akar részt venni a játékban. Ahhoz, hogy egy jézusi gyermek szülessen, két ember kell. Két olyan ember, aki hajlandó megtisztulni. Hajlandó változtatni magán úgy, hogy felismeri a hiányosságait.

Ha a lelked a helyén van, akkor nem lesz jófej. Nem fog azzal törődni, hogy szociálisan mennyire vagy érzékeny; hogy elmondhatja-e, hogy nem igaz az, amit magadról hiszel. Hanem egyszerűen rá fog világítani arra, ami benned van. Rávilágít arra, hogy van benned hazugság, hogy sértődős vagy, hogy áruló vagy, hogy dühös vagy, vagy gőgös. Ha nem vagy hajlandó elfogadni magadtól, akkor segítséget kér a környezetedtől, a szellemből, hogy mutassák meg mások azokat a tulajdonságaidat, amelyek nem alkalmasak arra, hogy továbbhaladj. Ha megsértődsz mások kritikájától, amelyet lelked kért segítségül tőlük, akkor hogy akarsz továbbhaladni a szellemi fejlődésedben? Hogy akarsz továbblépni az Isteni szintekre, ahol megint tanítani fognak. Megint tükröt fognak tartani eléd, és megint megvilágítják azt, amivel dolgoznod kell. Miért? Hogy fejlődj. Miért? Hogy tudjon továbbhaladni gyermeked. Miért? Hogy újra le akarjanak születni a lelkek ide, akik azért jönnek, hogy megtapasztalják az újat. Ha nincs új, mert nem fejlődik a Föld, akkor miért jönnének le ide tanulni. Ezért állt meg a születés, és ezért kellett beavatkozni „föntről”, hogy mozduljunk tovább.

Igen, a Föld mozdul. Ha te is mozdulsz vele, akkor új élményekben lesz részed. Ha viszont te már nem akarsz mozdulni, mert annyira bemerevedtél, akkor saját lelked fog úgy dönteni, hogy kihátrál innen. Ez a halál. Ha felméred, hogy már nem tudsz játszani, akkor dönthetsz úgy, hogy elmész, de már nem állíthatod meg a többieket a játékban. Ezek a gondolatok újra fogják formálni a halálhoz való viszonyotokat. Nem jó ragaszkodni mindenhez és mindenkihez, mert lemerevedsz és megállsz. Viszont jó az új dolgokat elfogadni, és meg kell engedni azoknak az embereknek a halált, akik már kihátráltak az életből.

Az indiánok régen tudták ezt. Ha úgy ítélték meg, hogy már nem tudnak hozzátenni ahhoz, ami az új, akkor elmentek meghalni. Nem akadályozták meg a törzset a fejlődésben. Az elefántok is tudják ezt. Félrevonulnak meghalni.

Minden életformától tanulnunk kell. Azt, amiben jobbak nálunk. Ha azt mondják, hogy a bálnák nagyobb tudást hordoznánk, mint mi, azzal még nem segítünk. Ez túl spirituális. Fejtsük meg, hogy miben jobbak, és azt tanuljuk meg tőlük. Egy állat, egy ember, egy növény nem hordoz minden tudást, hisz mindegyikük, „csak” része az egésznek. De az egész itt van körülöttünk. Mindenben. Ha ismerni akarod az egészet, akkor ismerd meg azt, ami körülvesz. Ismerd meg az embereket, a növényeket, az állatokat, a tárgyakat, hogy mit tudnak, amit te nem! Így jutsz el a teljes tudatossághoz innen, és úgy jutsz el a teljes tudatossághoz föntről, hogy onnan indultál el, mint minden egy része.

A fény a mindennek „csak” egy része. De még azt sem értettük meg. Nem tudjuk, hogy testünk bizonyos fényeket be tud fogadni, és bizonyos fényeket nem tud befogadni. A felfelé haladás azt jelenti, hogy olyan fényeket tárolunk egy idő után, mint amilyet Jézus vagy a fáraók. Jézusnak röntgenfénye és radioaktív fénye egyaránt volt. A halotti lepel bizonyítja ezt. Az azóta is sugárzik. Mi még nem tudjuk azt befogadni, de megmutatta számunkra, hogy lehet. Lehetséges egy testben befogadni olyan fényeket, amelyek magasabb rezgésűek, mint a most bennünk lévők. A fáraók olyan fényeket hordoztak testükben, amelyek számunkra veszélyesek voltak. Volt egy eszközük, amellyel letranszformálták saját fényüket. Haláluk után azért balzsamozták be, és azért vették körül piramissal őket, mert olyan fényeket bocsátottak ki magukból, amelyre az akkori ember még nem volt kész. Most sem, de nem véletlenül történnek „ébredések” a piramisok körül. Azok a fények, amelyek alkalmasak arra, hogy befogadd, hívnak téged, de érteni addig még nem fogod, ameddig testedet fel nem emeled arra a rezgésre, ahol gond nélkül fogadsz be újabb fényeket, újabb tudásokat.

Az univerzum jól segít nekünk, de elhittük, hogy már egyetemisták vagyunk. Sajnos vannak, akik csak elsősök, és vannak, akik már egyetemisták. Nem az egyetemistának kell tanítani az elsőst, de az egyetemistának és mindenkinek tovább kell adnia tudását, hogy együtt tudjunk továbbhaladni. Ilyen tudások átadására készüljetek legközelebb is. Legyen szép napotok addig is!