Testünk egy térkép: irányít minket. Irányít a baj forrásához, ha hagyjuk.                                         Minden, ami tünet, az egy jel, hogy mivel kell foglalkoznunk testünkben. Ha a tüneteket komolyan vesszük és foglalkozunk vele, akkor legközelebb lehet, hogy elvezet minket egy mélyebb okhoz vagy egy még mélyebb problémához. Addig fog vezetni testünk a probléma igazi okáig, amíg meg nem oldjuk. Mi történik akkor, ha a problémát nem megoldjuk, hanem csak kezeljük vagy eltoljuk? Nem vezet tovább a testünk. Megállunk a térképen és várunk. A fájdalomcsillapító nem oldja meg a problémát. Addig fogja jelezni a test, hogy oldd meg, amíg megoldod azt és jöhet a következő probléma. Addig, amíg van probléma. Ha tünetileg csak kezeljük vagy csillapítjuk a fájdalmat, akkor muszáj addig jeleznie a testnek a bajt, amíg eléggé nem figyelünk rá. Ha túl sokáig tart a baj és túl sokáig próbáljuk csillapítani a fájdalmat, akkor nem jut energiánk másra vagy más területek feltárására, ahol szintén betegség vagy baj van. Honnan jön a betegség? Miért születünk betegen akár?

Mindannyian az eredendő bűn állapotában születünk. Az eredendő bűn az, amit örököltünk a genetikánkon keresztül. Ha májbeteg volt apád, akkor te is érintett leszel benne. Ha anyukád is rossz májjal rendelkezik, akkor felerősítve kapod, ami lehet, hogy már születésedkor megjelenik. Alapvetően abból tud válogatni lelked, amid van: Apud és anyud genetikájából, sőt az őseid genetikájából is. Ha valamelyikük rossz állapotban van és dolgozik rajta, hogy gyógyuljon, akkor te jobb helyzetbe kerülsz általa. Ha valaki felvállalja a felelősséget azért, amit tett a testével, akkor az őt követő generációnak nem kell végigcsinálnia ugyanazt a betegséget, mert tanult belőle. Most kezd mindenki számára világossá válni a dohányzás, az alkohol, néha már a drog hatása is, hosszútávon. Akinek a nagyszülei jó genetikai állománnyal születtek, de elkezdték dohányzással, alkohollal vagy akár droggal pusztítani magukat és még így is éltek 90, 95 éves korukig, akkor joggal mondhatták saját gyerekeik, hogy mitől féljenek, hiszen szüleik a dohányzás, rossz egészségtelen életmód mellett is „matuzsálemi” életet éltek. Igen ám, de azt örökítették tovább, amit ők már elrontottak. Erre születtek szüleid és ha ők is ugyanezt az önpusztító életet élték, akkor nekik már egy rosszabb genetikából kiindulva, 60-70 évük lesz csak. Ennek arányában gondold végig, hogy neked vajon mennyi időd marad, ha ugyanazt az önpusztító életet éled. Ne induljatok tehát ki abból, hogy szüleimnek sem lett semmi látható következménye a rossz életmód által, mert lehet, hogy a te gyermekedben vagy unokádban történik meg a „besokallás”, amikor a test feladja. A hetedíziglen ezt jelenti. Addig megy a genetikában a probléma, a rombolás, amíg valaki fel nem ébred és el nem kezd gondolkozni azon, hogy hogyan is éltek az „ősök” és milyen módon pusztították magukat.

Természetesen a mai világban már nem csak a dohányzásról, alkoholról és a drogokról kell beszélnünk. Sokkal fontosabb és rosszabb anyagokat juttatunk be testünkbe, amelynek a hatásait még csak most kezdjük érteni. Gondolok itt a „műanyag” élelmiszerekre. A műanyag élelmiszerek hatása sokkal rombolóbb, mint az élő növényekből kialakított ártó anyagok. A dohány egy növényből van. Az alkohol szintén növényből van, míg a drogok is növényi eredetűek. Természetesen az igazi rombolást az okozta már, hogy a dohány sem élő dohányból, az alkohol sem a növényből és a drogok is szintetikusból vannak már. Itt látható a műanyag legkárosítóbb hatása. Amikor a mi testünkbe bekerül valamely élelem, akkor az hat ránk. Vagy meg tudjuk emészteni és akkor beépül a testünkbe, amelytől felépülés, élet kerül belénk vagy nem tudjuk megemészteni és akkor nem tudjuk lebontani, amitől lerakódások kerülnek a testünkbe. A lerakodások a testünkben pont olyanok, mint földünkön a szemétlerakók. Amíg elfér, nincs akkora gond, de amikor már olyan sok a szemét bennünk, hogy elfoglalja a helyet szervektől, mirigyektől, keringő rendszerektől, akkor már nem működik úgy a testünk, ahogy régen. Ha nem működik jól a testünk és sok méreganyag van lerakódva benne, akkor elnehezülünk, fáradtak, gyengék leszünk és szeretnénk folyton aludni. Ez már azt jelzi, hogy sok a szemét bennünk. Hogy tudjuk eltávolítani testünkből a szemetet? A testünk méregtelenítésében nyirokkeringésünk, azaz a folyó bennünk vesz rész. Ez a folyó, ha túl sűrű, akkor nem is izzadunk. Ha nagyon keskeny, akkor folyton fázunk. Ha viszont elkezdtünk segítséget kérni a gyógyuláshoz, akkor immunrendszerünk elindul és azok a baktériumok vagy gombák segítenek bennünk, amelyek szimbiózisban élnek bennünk. Elkezdik lebontani a műanyagot, amelyet mi nem tudunk megemészteni. Addig kell lebontaniuk bennünk a műanyagot, amíg van. Ha újra és újra azt viszel be „élelemként”, akkor ők újra és újra lebontják és az nem neked lesz építőanyag, hanem nekik. Magadat már nem táplálod, őket viszont igen. Így sem tudsz hosszú ideig élni, hiszen ha el is távolítják belőled bacilusaid, gombáid, a testidegen anyagokat, te sajnos nem fogsz táplálékhoz jutni és tönkre fog menni a tested, ami először öröm legtöbbeteknek, mert szép soványok lesztek, de egy idő után akárhogy próbáltok már enni, nem tudja azt sem már testetek befogadni, ami számára jobb lenne, mert elszokott az emésztéstől. Nem működik a gyomor, leáll a bélrendszer és ha nincs lebontás és nincs felszívódás, akkor nincs élet sem. A kritikus pontot elérve nincs visszafordulás.

Azért írok ezekről, mert ha valaki magához képest egyre jobb minőségű élelmeket próbál bevinni a testébe és egyre inkább elkezd újra emészteni és abból felépíteni, akkor változtathatunk ezen. Ha viszont maradunk az élettelen élelmiszereknél, akkor garantáltan rövidebb életed lesz és garantálom, hogy nem kell hozzá hét generáció, hogy teljesen kipusztuljon az utánad következők sora. Jézus az akkori állapotokhoz képest mondta a hetedíziglent. Most sajnos rosszabb a helyzet. Van, hogy már olyan állapotban vannak fiataljaink, hogy nincs lehetőség már a következő generáció megszületésére sem. Mesterséges úton kell „feljavítani” minket, hogy gyerekünk legyen és őt mivel fogjuk etetni? Amit tudunk, azt adjuk tovább. Próbáljatok tanulni és változni. Amit eszel, azzá leszel. A mesterséges intelligencia azért fenyeget pusztán minket, mert annyira háttérbe szorítottuk saját emberi fejlődésünket, hogy ezáltal, „átvehetik az uralmat” a gépek. Nem a félelmet akartam elültetni bennetek, de ha a gyermeked fontosabb, mint te, akkor egy idő után ő irányít. Ha a gépek fontosabbak, mint mi, akkor egy természetes folyamat részeként egy ideig irányítani fognak. Amennyiben felébredünk és saját emberi mivoltunkat fontosnak ítéljük meg, úgy azt fogjuk látni, hogy újra átvehetjük az irányítást és az emberi evolúció folytatódhat. A mesterséges intelligenciáról és annak félelmeiről írok legközelebb.