Az Univerzum csoda. Azért, mert még nem ismerjük. Minden csoda addig, amíg meg nem értünk, és meg nem ismerünk valamit vagy valakit. Ilyen a párkapcsolat is. Csoda addig a kiszemelt személy, amíg meg nem ismerjük. Utána, ha nem változik, nem újul meg, akkor érdektelenné válik számunkra, még ha a legnagyobb csodából indulunk is ki. Az Univerzum pont ilyen. Egy állandóan változó csoda. Ahol nincs csillag ma, ott lehet, hogy jövő héten már van, és ahol mindig volt csillag, ott lehet, hogy holnap már nem lesz. Miért? Hogy jelenlétével és eltűnésével figyelmeztessen minket a változás örömére. Ezt sugallja. Ha eltűnik egy csillag, az Univerzum nem lesz szomorúbb. Ha megjelenik egy új csillag, az Univerzum szintén nem lesz boldogabb – csak úgy, mint eddig, LESZ. Csoda érdekes dolog írni a változásról úgy, hogy közben az Univerzum állandó. Az energiaszintje állandó. Az állandó ebben az esetben azt jelenti, hogy a meglévő csillagok mellett van eltűnés, meghalás és felbukkanás, újjászületés is. Ez a jó az Univerzumban, hogy úgy változik, hogy közben minden, amit sugároz, az mozdulatlan. Ilyen az a törvény, ami paradoxonra épül. Az állandóság alapja a változás. Változás nélkül sosem értjük meg az állandót. Az állandó viszont közöny. A közönyt úgy tudjuk változtatni, hogy a benne lévő lelkek számát ugyan szabályozzuk, de a lelkek minőségét változtathatjuk. A közöny jó akkor, amikor bizonyos intenzitás után pihenésre van szükségünk; de rossz akkor, amikor már tennénk valamit. Ez a mozgás, amely embertől függ itt a Földünkön.

Az emberek mások, sokfélék. Van, akinek erre; van, akinek éppen arra van szüksége. Ez az Univerzum – és benne Földünk is – iszonyú sokféle. Sokféle tudást, energiát, hitet tárol. Mindenki megtalálja benne azt, amitől Ő fejlődik, vagy amiben éppen lassítani, vagy állni szeretne. A megismerésen van a hangsúly. Testünket is úgy tudjuk megismerni, hogy az egésszel gondolkozunk. Ha csak az izmainkkal gondolkozunk, akkor állandóan edzünk és tönkretesszük testünket. Ha a szemünkkel gondolkozunk, akkor állandóan szemlélődünk, gyönyörködünk, de nem teszünk effektív semmit. Ha csak a szívünkkel gondolkozunk, akkor állandóan adunk, segítünk másoknak. Mindenre szükségünk van. Az izmainkra, a szemünkre és a szívünkre is, de ettől is vagyunk különlegesek mások számára. Különleges az az ember, aki izmos, jobban mint mások. Különleges az az ember, aki jobban lát mást, mint ahogy én látok, és valóban különlegesek azok az emberek, akik nagyon tudnak adni, bár ők mindig önfeláldozóak lesznek. Az egész különlegessége az, amikor minden érdekel, de mindent a maga idejében tanulsz meg. A kisgyerek, aki megszületik, csak szemlélődik. Akkor itt az ideje a szemlélődésnek. Akkor, amikor feláll, izmot épít. Mindennek megvan az ideje, csak mi ezt elrontottuk. Nem tudjuk, hogy mit, mikor kell fejlesztenünk, ezért ítéljük meg egymást. A megítélés az egy pillanatkép. Pillanatkép arról, hogy hol tartasz most. Okos vagy, vagy buta. Szép vagy, vagy csúnya, gazdag vagy, vagy szegény stb. Ezek a pillanatképek változnak, úgy ahogy az Univerzumban a csillagok színe, mérete, helye. Így változunk mi is, de a Földön az energia és hit mértéke nem fog változni, csak a színház szereplői változnak, mi magunk. Az emberek azért jönnek ide, hogy tanuljanak. Mit? Amit itt lehet a Földön. A Föld nem változik, csak ha elkezdjük lebontani. Mi elkezdtük. Nem tudtuk, hogy mit teszünk, mert tudatlanul cselekedtünk, ezért az Univerzum ad engedélyt arra, hogy még fejlődjünk. Fejlődjünk és állítsuk vissza a Föld tudatosságát. Állítsuk vissza azt, amit mi emberek elrontottunk. Földünk most nem éli tudásának csúcsát. Nem tud jó minőségű élelmeket adni számunkra, mert nem tápláltuk jól. Elrontottuk. Földünk nem tud úgy tanítani minket ezáltal, mint régen. A Föld az Univerzum egyik iskolája, egyik osztálya. Ha a Föld a harmadik osztály, akkor tudását fel kell fejleszteni oda, hogy a harmadikos tananyagot le tudja adni számunkra. Mi visszaminősítettük Földünket elsőssé. Az elsős tudást viszont Univerzumunkban nem a Földnek kellene megtanítani számunkra, tehát az elsőbe nem mennek lelkek, nem születnek oda, a negyedikbe pedig nem jutnak el miattunk, hiszen a Föld addig tartja itt tanítványait, amíg a harmadikat el nem végzik. Ezért megállítjuk az Univerzumot. Tanuljuk meg megérteni, hogy egy iskola úgy működik, hogy első után jön a második, ami más tanítótól, más helyszínen való tudás; azután a harmadik, ami megint új tanárt és új helyszínt jelent, és így tovább! Bolygónk is egy ilyen osztály, amely szeretné tudni, hogy mit tanítson számunkra. A bolygó, azaz a Föld bolygó tudása, hogy megtanuljunk szeretni. Látjuk, hogy ebben gyerekcipőben járunk, de nézzünk az orrunkon túl. Jézus azt mondta, hogy vár egy új világ ránk, amelyet mennyországként írt le, ahol újabb tudások elsajátítása vár ránk. Akkor ott mindenki szereti a másikat. Mindenki mindenkit szeret. Ez az alap ott. Így tudsz bejutni a negyedikbe. Így, hogy addig tökéletesen elsajátítottad azt a tudást. Hol? Itt a Földön. Képzeljétek el, ha most eljutnátok egy olyan helyre, ahol mindenki szereti a másikat. Olyan nyálasnak tűnne, olyan undorítónak tartanátok, hogy könyörögnétek, hogy kerüljetek vissza régi osztályotokba, ahol még lehet kicsit gyűlölni, utálkozni, vagy szidni valakinek az anyukáját. Ezekkel a tudásokkal nem bírtok megmaradni a következő osztályban, ami a „mennyország” vagy „nirvána”stb. Azok az osztályok, amelyek a negyedik után jönnek, teljesen indifferensek addig számunkra, ameddig a harmadik osztályt nem abszolváltuk. De mi kutatunk! Állandóan keresünk valamit, ami majd boldoggá tesz bennünket. Ezek a spirituális tudások. Előre bekukucskálni a nyolcadikba. Mit tudsz akkor a nyolcadikos tudásból, ha részt veszel egy órán? Semmit. Ezeket a semmiket áruljuk spirituálisan immár évtizedek óta. Ezért nincs respektje a spiritualitásnak. Ezért nem értik az iskolában sorban haladók, hogy minek nekünk a nyolcadik idő előtt, és ezért nem értitek kedves spirituális olvasóim, hogy miért nem tudjátok meggyógyítani magatokat, miért nem történik az meg veletek, ami a tanító mesteretekkel már megtörtént. Azért mert tudások maradnak ki, amelyek nélkül nem tudunk továbblépni. Ha nem tudok összeadni, akkor ne akarjak deriválni. Nem megy. Ezt pedig nekünk kell megértenünk!

Az Univerzumban rend van, itt viszont Földünkön nincs. Vissza kell minősíteni magunkat harmadikosnak, hogy az itteni diákok tovább tudjanak lépni! A három tudás, amit itt meg kell tanulnunk az a test, lélek, szellem kapcsolata. Ezekről írok megint legközelebb.