Mit jelent az, hogy magyar? A magyarság egy szimbólum. Szimbóluma annak, hogy egykor mit tudtunk. Létezik Cseh, Román, Gót és egy csomó féle népcsoport. Mi a magyarok körében vagyunk. Magyarnak lenni nem annyi, hogy ide születünk, hanem annyi, hogy mit tudhatunk. Mit őrzünk. Miben hittünk. Mi volt a vezetőnk. Min keresztül haladtunk ide, ami a Föld. Mindenki valahonnan születik ide, a Földre. Mi magyarok nagyon régóta haladunk erre és nagyon kevesen születtünk le teljesen. Ez mit jelent? A lélek, egy fény. Egy fény, amely leszületik ide. Ha a Földre születik, akkor a Föld anyagával kapcsolódik össze a fény, amelyből ember születik. A Föld anyaga nem más, mint az itt lévő elemek. Ezeket az elemeket a Földből, táplálék formájában rögzítjük. Ha leszületik egy fény, azaz megfogan egy test, akkor enni, inni, belélegezni kell azokat az elemeket, amelyek itt vannak. Ez az ember. Ezt hívják úgy, hogy anyagba húzódás. A fény megszületik. Ez egy folyamat. A folyamat akkor kezdődik el, amikor kitalálod, hogy gyermeket hozol le. Hogy szülsz. Akkor elindul a fény. A fény, két testet, egy DNS szálon kapcsol össze. Ez a kód, amelyet hordozol. Ebben van a magyar is, mint kód. Ha valahonnan jössz, azaz egy olyan tartományból, ahol a tudás több mint a magyar, akkor azt is hordozod. Hordozhatod. Ha pedig olyan helyről jössz, ahol a fény még nem érte el a magyarság tudását, akkor előbb születsz meg és nem rendelkezhetsz akkora tudással. Ezek utak, amelyeket a fény tesz meg. Ha messziről jön, lassan érkezik meg. Ha közelről, akkor gyorsabban.

De minden terhesség kilenc hónap az embernél? Akkor hogy lehet, hogy az egyikből magyar születik, a másikból lengyel? Úgy hogy a fénynek útja attól is függ, hogy mi lassítja, illetve mi gyorsítja. Ez mit jelent? Mindannyiunk körül testek vannak. Az aura. A fénytestek. Ezeket mérni lehet. Ha ezek mérhetőek, akkor az ember általában már elhiszi. Bár nem látja. Ha látja, akkor már nem kell benne hinni. Tény lesz. Tehát, az emberek körül különböző fénytestek, különböző formájú fénytestek vannak. Ezek a testek predesztinálnak arra, hogy ki leszel. Egy magyar ember fényteste viszonylag nagy. Vannak olyan fénytestek, amelyek jóval kisebbek. Ezek azért vannak, hogy lassítsák a fényt. Ha lassítják, akkor amit kértél - akár imában -, lassabban érkezik meg. Azért kell ez, mert ahhoz, hogy megérkezzen a fény, az emberiség fénye, a testeknek fel kell készülni. Minél messzebbről jön a fény, annál magasabb rezgéssel bír. Minél nagyobb a rezgés, annál nehezebben fogadja be az emberi test. Minél egészségesebb az emberi test, annál több fény befogadására kész. A magyar, viszonylag sok fényt képes befogadni. Ezek tudások is. Hisz az ember nem más, mint fény - azaz tudat -, és anyag - azaz Föld -. Mindkettő tudat. Ha a Föld tudat alacsonyan rezeg, akkor magas fényeket még nem képes magába fogadni. Ha az ember a Föld tudatából, azaz az anyagból van, akkor rendelkezik ezzel, mint tudás. Például a Földön maximum erre és erre vagyunk képesek… Hogy ez megdőljön, újabb tudást - azaz újabb fényt - kell befogadnia az ember által a Földnek. Hogyan zajlik ez? Úgy, hogy a Föld rendelkezik bizonyos tudással. Ezt szétosztja, a rajta élő emberek, azaz minden létforma között. Az emberen kívül sok létforma él itt, mint például az állatok, növények, ásványok, kövek, stb. Ezek a létformák tárolnak valamely információt arról, hogy hol születtek és kik ők a Földből. Ez a magyarság alapja csakúgy, mint a románság, a szerbség, alapja is. Mindenki valamit hordoz a Földből. Aztán ehhez hozzákapcsolódik a fény, amelyet lehozunk ide. Ez az ember születése. Az ember még nem született meg, mert teljes fényét még nem egyesítette a földtestével, azaz maga első kiindulási pontjával. Ha a fény megszületik végleg benned, akkor magasabb rezgésre emel először téged, majd általad a Földet is. A Föld is rezeg, él és mozog. Sokszor érezheted. A napkitörések, azaz a fény beáramlása, mozgásra készteti a testét, azaz a bolygót. Ha mozog a Föld, akkor hánykolódik. Vannak fények, amelyek befogadása könnyebb neki és vannak fények, amelyeket egyszerűen nem kész még befogadni. Ilyen a magyar is. A mi fényünk jelentősen több, mint ami a Föld fénye most még. Ezért a magyar - mint fény - még nem érkezett teljesen meg. Csak részként. Ez is felháborodást okoz. Azért, mert sok.

A legtöbb feltaláló magyar, vagy legalább egy magyar őssel rendelkezik. A feltalálok, az új fény lehozói vagyunk. De ahhoz, hogy ezt átadjuk, el kell fogadtatnunk magunkat. Na abban nem vagyunk jók. Ahhoz, hogy kérjenek tőlünk, először meg kell mutatni, hogy mit tudunk. De mi nem tudjuk megmutatni, csak emlékeket őrzünk abból az időből, amikor a magyar nagy volt. De most nem az. Nem is ismernek el minket. Miért? Mert gőgössé váltunk, régi tudásunktól. Abból akarunk élni, ami a múlt. A múlt nem jön vissza, hacsak nem megmutatjuk tudásunkat a jelenben. Ez a magyar leszületése, ha időben és térben végre elhelyezi magát.

Amikor az ember elkezd felébredni, elkezdi látni hiányosságait. Nem esik jól. De ha nem látom hiányosságaimat, nem tudom, hogy miben kell alakulnom, hogy azt, aki valójában vagyok, végre megmutathassam. Kevélyek és gőgösek lettünk. Nem fogadtuk el, hogy mások is vannak itt. A Földön. Azt hittük, hogy csak mi tudunk. Hogy mi tudunk mindent. Nem így volt. Mindenkinek van egy olyan tudása, amely csak népére jellemző. Azt őrzi a DNS-ében. Benne a kódban, hogy ki Ő. ALAPKÉNT. Ez is „csak” egy alap. Az alapnak az a lényege, hogy építsünk rá. Mit? Mondjuk házat. De ha nincs meg az alap, akkor eldől a ház. Összeomlik. Ez történt velünk. Mikor elhittük, hogy mi alapként többek lehetünk, mint más ország szülöttei. Vagy elhittük, hogy azért, mert ide születtünk a Kárpát-medencébe, bármit megtehetünk.

Nem úgy van a történelemben minden, ahogy tanultuk. A magyar rengeteget ártott. Csak úgy, ahogy a többi nép is, hiszen nem ismerték az egység fogalmát. Amikor a Földből megszületik egy nép fia, akkor ahhoz a tudáshoz kapcsolódik, onnan indul. De nem kell, hogy ott le is álljon. Mindig van több. Ahhoz hogy egységként értsd a Földet, először azzal kell megismerkednünk, hogy miért nem akarunk vegyülni. Miért gondoljuk, hogy többek vagyunk másoknál? Miért állítjuk, hogy minden tudás nálunk van?

Mert feljebb emelkedtünk. Azaz több fényt hoztunk le. Az már valami. Az már látható. Ha lehozol fényt, okosabb, bölcsebb, szebb, fényesebb, egészségesebb leszel a többinél. Ha nem, akkor megmaradtál az, aki a kezdő, azaz az alap. Ha nem raksz hozzá fényt, akkor ne legyél büszke magadra, még ha magyar is vagy. Az csak egy alap. A leszületés lényege, hogy hozd le a fényt, amelyet tudsz. Amelyet le tudsz hozni. És mutasd meg nekünk. Akkor büszkék lehetünk arra, hogy magyarok, vagy románok, vagy gótok vagyunk. Vagy akárkik. A saját lehozott fényünk minősít minket. Azzá, amit megmutatunk magunkból. De ha elhisszük, hogy mi már leszülettünk, tehát nincs több fény, amelyet megvilágíthatunk, unalmassá válik az életünk. Nem történik semmi. Így élnek a diákok az iskolában. Így élik meg, hogy tanulniuk kell. Nem azért mert nem jó tanulni, hanem azért mert évtizedek, vagy akár évezredek óta, ugyanazt élik. Nem tanulnak újat. Ne a tudás azon részét értsétek ezen, amely technikai újítás, - az legalább halad – hanem azt, amely effektív az, hogy mit lehet itt elérni. Mit élhet meg egy ember. Mit tanulhat itt. Például szeretetet, szexualitást, örömet, hitet. Ezeket nem fejlesztettük tovább. Azt mondtuk, hogy ez a vége. Nincs tovább. Megéltél minden szeretetet itt? Ennyi lenne? Nem lehet többet érezni? Dehogynem. Ha a fényedet oda hozod, ahol a hiány van. De az egyház azt mondja, hogy ettől többet, amit Jézus, vagy amit más egyházak tanítói sugároztak, nem lehet érezni. Oké. De mi annyit sem érzünk. Nem sugárzunk olyat, mint Jézus vagy Buddha vagy valaki, aki olyan egyház képviselője, akit talán nem is ismersz. Mi nem. Nem vagyunk ott. Akkor az alap sincs meg. Ebből, hogy szeretet, még nincs meg. Akkor töltsük fel az alapot részenként. A magyarságot pedig akkor vegyük elő, amikor már ott tartunk, hogy el tudjuk fogadni, hogy rajtunk kívül mások, más nemzetek is vannak. Akkor tanítsunk, ha már tudjuk, hogy miben vagyunk jobbak. De ha nem tudjuk, akkor abból is tanítunk, amelyből lehet, hogy az Oroszok vagy a Norvégok jobbak. Mérjük fel a képességeinket, és csak azt akarjuk tovább sugározni, amelyben tényleg jobbak vagyunk. Az valós segítség lesz. De akkor rá fogunk jönni, hogy valamiben pedig mások jobbak. Ha rájövünk, akkor mi is képesek leszünk tanulni másoktól. Attól függően, hogy miben jobbak. Mindenkinek vagy egy specialitása. Amelyben ő a jobb. Ettől nem kiváltságos, hanem valós alapja kerül felismerésre.

Képzeld el azt a világot, amelyben emberek tudják saját erényeiket és elfogadják mástól azt, amelyben ők - azaz a mások - jobbak. Akkor az ember végre képes lesz tanulni. Attól, aki hozzá képest jobb. Tehát segít magán ezzel, hogy több legyen, és többet tudjon gyermekének akár már alapként átadni. Segíteni kell. De ahhoz fel kell mérnem, hogy miben vagyok jó, jobb, vagy akár legjobb. Fel kell mérnem, hogy miben vagy te jó, jobb, vagy akár legjobb. És akkor elindul az egyesítés. Elindul a tanulás. Minél többet értesz, annál inkább rájössz, hogy még sok hiányod van. És akkor nem válsz gőgössé. Nem válsz felfuvalkodottá, mint ahogy mi váltunk egykor. A magyarok. A románok. A Csehek. És minden állam, amely különbnek értelmezte magát a többitől.

Attól, hogy különb vagy, még nem lettél több. De attól, hogy megismersz, hogy megértesz, hogy segítesz magadat megérteni, attól igen. Így leszünk többek. A magyarságról később írok még többet, de addig értsd meg, hogy legalább annyira fontos a többi benne, hogy egy tökéletes alapról indulj el. Arra lehet építeni. Gyönyörű házakat. Olyanokat, amelyben az ember OTTHON van. Addig pedig alapozz. Sok sikert hozzá.