Mindenki, aki a hierarchia tetején foglal helyet, ismerkedni akar magával és a többi létformával. Mindenkinek fontos ismerni azt, hogy kik élnek alattunk, mi a feladatuk, szerepkörük és ezért ismerkedünk velük. Megvizsgáljuk, hogy miért fotoszintetizál egy növény, hogy milyen szerepet tölt be, ha a szarvasmarha trágyája hozzákeveredik a földhöz és így tovább. Megvizsgáljuk magunkat, hogy mi milyen szerepet töltünk be földünk egyensúlyában és mégsem értjük, hogy ha bármit változtatunk azon, akkor az a mi felelősségünk is lesz. Lehet kísérletezni – mert szabad akaratunk van - azzal, hogy ha más táplálékot adok a szarvasmarhának, akkor a széklete is más lesz. Van, amikor hasznos a széklete a földnek és trágyaként dúsítja azt és van, amikor a széklete inkább hígítja földünket, tehát nem hozzáad, hanem elvesz. Ugyanez zajlik a mi táplálkozásunk és székletünkkel is. A földet segíthetnénk vele, hogy zsírosabb, egészségesebb legyen földünk, még árthatunk is vele, ha székletünk olyan anyagokat tárol, amelyek mérgezik földünket.

Képzeljétek el, hogy kis egereinket - amelyeken kísérletezünk - bezárjuk egy labirintusba, amelyet mi alkottunk, mi hoztunk létre számukra. Ez a labirintus lesz otthonuk addig, amíg élnek. Ebben a labirintusban taníthatjuk őket és etethetjük őket a mi elképzelésünk szerint. Mi lenne vagy mi van akkor, ha nem mi vagyunk mégsem a legmagasabb létforma, hanem fölöttünk van egy magasabb rendű, amely velünk kísérletezik. Mi van, ha a földet - a mi „kis” labirintusunkat, amelyben a mi kis mozgásterünk van - látják fentről ők - akik mások, mint mi -, hogy mikor miben fejlődtünk és hogy melyik élelem jó a számunkra, melyik pedig nem jó? Képzeljétek el, hogy így zajlik a mi „szabad” életünk. Minden relatív. A relatívnak az a lényege, hogy valamihez képest.

Ugyanúgy, ahogy a mi egereink sem szaporodhatnak túl a labirintusukban, mert nem férnek el, ugyanúgy lehet, hogy mi is szabályozva vagyunk egy másik vezető által, ha nem férünk a mi kis „labirintusunkban” el. Ha vezetőink úgy ítélik meg, hogy a populáció beteg, akkor ugyanúgy - ahogy mi - vagy tovább kísérletezünk rajzuk, hogy miért lettek betegek vagy egyszerűen elpusztítjuk őket. Ők is megtehetik ezt, hiszen aki fölöttünk van, az felelős mindazért, amit alkotott, teremtett. A mi teremtéseink teljesen egyértelműek számunkra, hogy világunk javát szolgálják. Azért teremtünk még egereket, hogy megismerjük természetüket, hasznukat, élethez való hozzáállásukat, stb., hogy ezt később felhasználhassuk saját érdekünkben. Ez bűn? Nem: tanulás. Ha így látod ezt, akkor próbáld így látni a másik oldalról, szemszögből is. Bármikor mondhatja a mi „teremtőnk” is, hogy vége van a játéknak, ha úgy ítéli meg, hogy a teremtett populáció nem életképes és nem hozzátesz saját fajához, világához, hanem elvesz belőle. Mi azokkal kísérletezünk, akik vannak. A felsőbb valóságok már értik a lényeget és olyan populációt szeretnének létrehozni, amely fajunk legjobbika lehet. A fajfenntartás lényege, hogy kiválasztódás jön létre. Az állatok kiválasztják a domináns bikát és vele történik a megtermékenyítés. Egyre egészségesebb állomány születik ekkor. Az emberi kísérleteknek sajnos még nem ez a lényege, hogy a leg jobb „bikát” reprodukálja, hanem az, hogy ha egy faj készül kihalni, akkor ne hagyjuk.

Pusztán azért, hogy legyenek még aligátorok, nem biztos, hogy érdemes fajuk leggyengébb példányait reprodukálni.

Pusztán azért, hogy legyenek még emberek, szintén nem biztos, hogy érdemes a faj leggyengébb példányait reprodukálni. Egy ideig beleszólhatunk és kísérletezhetünk mi is önmagunkkal, de ha valami nem halad jó irányba, akkor a fölöttünk lévő létforma leállíthatja kísérleteinket és dönthet úgy, hogy tabularázát hajt végre vagy úgy is, hogy megtizedel minket. Milliószor megtörtént már, hogy megtizedeltek minket. Voltak már betegségek, amik a populáció leggyengébbeit bántották, kiirtották és voltak különböző természeti csapások, amelyek szintén létszám helyreállítást jelentettek. A fenti világnak mindig az a lényege, hogy ésszel, értelemmel döntsön. Soha nem az egészségesebb, okosabb emberek kiirtása a cél, hanem a faj további fejlődése.

Ha ezt megérted, és félsz, akkor legyél egészségesebb, okosabb, bölcsebb, szebb és nincs mitől tartanod. Legyél a populációd legjava, amelyből még egészségesebb, még okosabb, intelligensebb emberek születnek.

A természetes kiválasztódásnak is az a lényege, hogy a nem tökéletes, beteg állomány hullik el. A jó vadász is ezt tizedeli: a beteget, a gyengét. Az orvvadász, aki nem ért és csak a maga pillanatnyi hasznát nézi, az kilövi a legegészségesebb példányt és a feketepiacon megveszi tőle valaki, aki szintén csak önmagával foglalkozik és a maga hasznát nézi. Ezek az emberek nem felfelé viszik társadalmunkat, hanem lefelé. Ezeket általában a felsőbb hatalmak lecke elé állítják. Mindig megadják a lehetőséget a tanulásra, a változásra, de ha nem megy, nem akaródzik, akkor elindítják a „befejező hadműveletet”. Ilyenkor a lélek elkezd kilépni a testből és betegebb lesz az illető, mint hinnétek. Annyira beteg lesz, hogy ha nem tanul közben, akkor a betegség által meghal. A halál is egy természetes folyamat. Tizedeli az embert, sőt mindent, ami nem alkalmas arra, hogy egyensúlyban éljen a többi egészségesebb fajjal.

Ha a halál beáll, akkor kevesebb a fénytelen ember, állat, növény és a helyükre újak születnek, születhetnek. Ha nem lenne minden létforma fölött is egy, aki vezet és irányít, akkor káosz lenne. Túl sokan élnénk földünkön és nagyon egészségtelenül.

Tanuljuk meg feladatunkat és éljünk aszerint, ami az embernek sajátja. Tanuljunk meg együtt élni a többi létformával, akár alattunk vannak, akár felettünk és engedjük át az irányítást annak, aki fölöttünk van és vállaljuk végre fel a felelősségét annak, hogy mi is irányítunk. Irányítani viszont csak akkor tudunk, ha okosak, bölcsek vagyunk vagy akkor, ha hitelesek lettünk. Ezeken kell elgondolkoznunk és megtalálnunk a helyes utat magunk és gyermekeink számára, világunkban.

Természetesen ezt, amit írtam felfoghatjátok fikciónak is és valóságnak is. Ha valóságnak fogjátok fel, akkor gyorsabban akartok majd változni, de fikcióként is hat. Gondolkodjatok és érezzetek. Vajon mit éreznek azok az állatok, akiken kísérletezünk, ha már kiderül ez számukra? Erről írok legközelebb.