Arról írtam legutóbb, hogy kezdjük el megváltoztatni magunkat:. ezt több féle úton tehetjük meg. Az első, amiről írtam, hogy vegyük igénybe mások tükrét, kritikáját, hogy meglássuk önmagunkat és ha nem tetszik az, amit látunk, - mert nem szeretnek, nem érdeklődnek felőlünk - akkor változzunk. A másik ilyen változáshoz vezető út a vallás. A vallásokon keresztül nem magunkkal szembesülünk, hanem látunk egy olyan mintát, amilyen bármelyik ember lehet. Hogy működik ez? Úgy, hogy megismerünk valakit, aki példa értékű minta lesz számunkra. Minél inkább példa valaki számunkra, annál inkább akarunk olyanná válni. Ez először nem igazi változás, csak jelmez, de van olyan, amikor a jelmez összeolvad személyiségünkkel, vagy akár önmagunkkal: ezek a pozitív változások. Mi van akkor, ha egy vallás vezetője vagy egy csoport vezetője akkora hatással van ránk, hogy mindent, amiben eddig hittünk vagy mindent, amit eddig tanultunk, elengedünk. Semmi jó nem származik belőle. Azért, mert találkoztam valakivel, aki valamiben jobb nálam, az egyáltalán nem biztos, hogy mindenben jobb. Ha találkozunk valakivel, akinek az élete minta számunkra, akkor vizsgáljuk meg az Ő életét minden területen, mielőtt átveszünk mindent tőle. Nincsenek tökéletes emberek. A vallási vezetőink, a tanítóink sem tökéletesek, csak esetleg valamiben jobbak nálunk vagy szüleinknél. Az még rendkívül fontos, hogy mindenkinek nem szabad vallási vezetővé válnia, hiszen minden „szakma” egy idő után telítődik. Ha én mindent megtanulok az én vallási vezetőmtől, akkor biztos, hogy én is vallási vezetővé válok. Ugyanaz lesz a tudásom, hitem és mindenben olyanná válok: akkor ez a tudás predesztinálni fog arra, hogy én is vallási vezető legyek. Mi van akkor, ha egy idő után már nem lesz szükség annyi vallási vezetőre? Akkor bizony mérges leszek rá. Mérges, hogy miért tanította meg számomra azt, amit tanított, hiszen én azzal már nem tudok mit kezdeni.

Ha tanulni szeretnél valakitől, előbb láss rá világunkra és tanuld meg, hogy hol vannak rések. Mindig a rések fognak kitöltődni addig, amíg el nem tűnnek. Ha a rések eltűntek, akkor újabb rések, tudáshiányok jelennek meg, amelyek megint képesek lesznek kitöltődni. Ne pusztán érzelmeid vezessenek, mert érzelmeid által nem fogod látni racionálisan világunkat, hogy mit kezdj azzal a tudással ma, amit szüleid boldogságként, akár hiányszakmaként éltek meg.

A felnőtté válás azzal kezdődik, hogy látom magam, látom a világom és megpróbálom elhelyezni magam benne úgy, mint vezető: ahhoz pedig tanulnom kell. Megpróbálom elhelyezni magam benne, mint beosztott, ahhoz szintén tanulnom kell vagy megpróbálom elhelyezni magam benne, mint „here”, de ehhez is értenem kell ahhoz, hogy hol táplálják a heréket. Ha here életet választok, akkor valakinek táplálnia kell, egyedül nem tudom életben tartani magam: akkor biztos, hogy nem egy vezető típusú párom lesz, mert mellette biztos, hogy tanulnom kellene.

Világunk nem úgy működik, hogy én kiválasztom, amit szeretnék és a többiek alkalmazkodnak hozzám, hanem úgy működik, hogy megnézem, hol tart világom és én keresek benne egy pontot, ahová bekapcsolódhatok. Ha a világunk jól működik, akkor mindenki megtalálja benne a helyét. Ha a világunk nem jól működik, akkor segíteni kell, hogy megtalálják benne a helyüket az emberek.

A világunk jól működik, csak mi nem nőttünk fel, ezért olyan helyeket szeretnénk birtokolni, amihez nem vagyunk készen. Nem tanultuk meg a szakmát, nem tudjuk azt, amit kell. Boldoggá fog ez vajon tenni minket? Boldoggá tesz egy embert az, hogy még nem tud műteni, de számon kérik rajta? Nem. Legyünk azok, akikké váltunk és éljük azt a szakmát, tudást, amit megtanultunk. Ha nem tesz minket boldoggá, akkor tanuljunk mást. Felnőttekre más szabály vonatkozik a tanulás terén, mint gyermekeinkre. Ha én felnőttem, gondoskodnom kell magamról, sőt ha már felelősséget vállaltam társam vagy gyermekeimért, akkor róluk is gondoskodnom kell. Ha gondoskodom róluk, akkor nem tudok tanulni, mert nincs időm. Szakítsunk időt arra, hogy megvalósítsuk tervünket. Hogy tudjuk ezt megtenni? Úgy, hogy akikért felelősséggel tartozunk, azoknak mindent megadunk: etetjük őket, tehát keresünk pénzt. Szeretjük őket, tehát van érzelem bennünk és élvezzük azt, amit megteremtettünk számukra és számunkra. Ezek kellenek ahhoz, hogy valaki új szakmában gondolkozzon. Ha ez mind megvan, akkor gyermekeink megkapnak mindent, nem elégedetlenek és nekünk felszabadul résnyi időnk, amelybe beintegrálhatjuk a fejlődésünket: tanulhatunk. Ha tanulunk, akkor többek leszünk. Csak úgy tanulhatunk ilyenkor már, hogy gyermekeink ne érezzék hiányként, hogy anya vagy apa eltűnt. Ez a mi felelősségünk. Utána, ha végeztünk, megélhetjük, amit szeretnénk. Azt, hogy óvónők lettünk, hogy ügyvédek, kazánkovácsok, stb. Bármi, amire vágytunk és bármi, ami előre vitt minket. Miért fontos, hogy előre vigyen minket? Mert különben csak pillanatnyi örömet okoz. Fontos a kozmetika, de ne akkor tanuljunk kozmetikusnak, ha már egyszer ügyvédek lettünk. Az hátrafelé visz minket. Ne akkor tanuljunk kazánkovácsnak, ha már orvosok lettünk. Tanuljunk meg mozogni társadalmunkban és tanuljuk meg elhelyezni magunkat tudásunk által oda, ahová valók vagyunk. Ha többet tudsz, akkor magasabb pozíciót kell ellátnod. Ha kevesebbet tudsz, akkor meg kell elégedned az alacsonyabb pozícióval vagy tovább kell tanulnod, hogy magasabb pozícióba léphess. Így működik a világunk, de így működik a testünk is. Ott is minden sejtnek a helyén kell lennie. Ha a májsejtjeid a szívben akarnak elhelyezkedni, akkor baj lesz, mert ott ők idegen anyagok. Nem tudja befogadni a szívsejt a szívben a májsejtet, de a májsejt is alakulhat, változhat. Egy sejt teljesen képes átalakulni, mint ahogy egy férfi is teljesen képes nővé, míg egy nő is teljesen képes férfivá válni. Nem is olyan nehéz ez. Ha egy sejt - aki átalakult - elkezd osztódni, akkor azt az információt -  amivé vált - már egyre több sejt továbbítja a testben. Ha több sejt továbbít egy információt, akkor ebből változás jön létre. A férfias energiákból férfi test alakul ki, még ha kislányként kezdte is.

Ugyanígy működik világunk. Ha változtatni akarunk, akkor először nézzük meg, hogy hol tartunk, majd nézzük meg, hogy milyen változásokat eredményezne egy egy „sejt” átalakítása és várjunk. Most a kormányunk átalakítása zajlik. A világunk változik, mi viszont azért, mert nem látunk rá, mert nem tudunk várni.

Amikor egy magot elültetsz és holnapra nem nő ki a növény, akkor újra elültetsz egy magot vagy vársz? Javaslom, hogy várj, mert ha egy magot minden nap ugyanoda elültetsz, akkor abból soha sem nő ki semmi. Várjunk egy kicsit, hogy mi is lett elültetve. Várjunk és gyönyörködjünk benne, hogy hátha szép dolog fog kinőni belőle. Attól függ, hogy mi nő ki a magból, hogy hiszünk e benne. A magot már elültették és a mi hitünk a tápanyag a mag számára. Ha nem tudunk hinni abban, hogy jobb lesz az új kormány, akkor teljesen fölösleges volt újat létrehozni, mert a mi hitünk, illetve hitetlenségünk azonnal lerombolja azt. Ezért fontos, hogy olyanban higgyünk, ami lehetséges, amit el tudunk fogadni. Erről írok legközelebb.