Halmi Móni

Halmi Móni

A jó vezetőről

2022. január 09. - Halmi Móni

A föld egy iskola. Tanulunk rajta. Azt is tanuljuk, hogy hogyan legyünk jó vezetők. Hogyan? Az életünk készít fel rá. Megtanuljuk elfogadni magunkat. Önmagunk megismerésével tudjuk, hogy mikre vagyunk képesek. Ha megértjük, hogy kicsiny képességek birtokában vagyunk, akkor fejlesszük magunkat, hogy több dologra legyünk képesek. A jó vezetőnek sok mindenben kell jónak lenni, hiszen ő utána megyünk. Ha vezetőink nem jók valamiben, akkor is megyünk utánuk, hiszen azért választottuk vezetőknek őket, mert bízunk bennük. Ha a bizalom megszűnik egy kapcsolatban, akkor van, hogy elválunk. Leváltjuk vezetőnket, akivel addig haladtunk. A vezetőket mindig leválthatjuk, ha felnőttként élünk. A felnőtt embereknek jogaik vannak. A jogainkat pedig akkor érvényesítjük, ha tisztában vagyunk vele, hogy jár nekünk. A gyermek nincs tisztában azzal, hogy bármi is járna neki, míg a felnőtt megtanulja ezt. Amikor egy felnőtt nem akar felnőttként élni, akkor elengedi a felelősséget. Aki nem akar felelősséget vállalni, az nem lehet felnőtt. Aki viszont nem felnőtt, az nem vezethet.

Képzeljétek el, ha a gyerekek irányítanának minket: felnőtteket. Hova jutna világunk? Mit tud egy gyerek ahhoz képest, amit egy felnőtt az élete során - ha tanult - tudhat? A felnőtt abból vezeti a családját, amit tud. A gyermek sem tudja másból vezetni a családját, csak abból, amit tud. Ha egy gyermek többet tud, mint egy felnőtt, akkor baj van. A felnőttség lehetőséget ad számunkra sok éven keresztül a tanulásra. Minél többet tanulunk, annál többet tudunk és minél több úton indulunk el, annál több útra tehetjük ki a behajtani tilos táblát, hiszen ha mi már kipróbáltuk és nem volt jó, akkor tudjuk figyelmeztetni a többieket, hogy ne menjenek arra. Sokszor azért lesz jó vezető abból, aki rosszul, rossz úton indult el, mert kipróbálta és kijött belőle. Ha csak kipróbálta, az nem fejlődés, de ha kijött belőle és talált egy jobb utat, akkor az már fejlődés és egészen biztos, hogy nem vezeti bele újra a családját, a cégét vagy akár az országot. Attól függ, hogy meddig jutott a felnőttségben. Minél feljebb növünk, annál inkább látjuk az embereket, az emberi sorsokat. Aki gyermek, csak a szüleit látja „magasabbnak”, felette lévő vezetőnek. Aki feljebb nőtt, lát maga előtt más vezetőket, tanítókat, spirituális vagy materiális vezetőket, hogy tanulhasson tőlük. Azért tanul az ember, hogy még feljebb nőjjön és magasabbról lássa akár az ország elakadásait vagy az ország nehézségeit. Amikor ezt kezdjük látni, akkor abban tudnánk segíteni. Amikor nem is látjuk az ország problémáit, akkor nem is akarnánk és nem is tudnánk segíteni abban. Ha valaki látja a problémát, akkor minimum érdeklődése lesz a probléma iránt. Ahhoz, hogy megoldja, keresni kell olyan embereket, országokat, akik már valamikor megoldották a mi jelenkori problémánkat. Aki megoldotta, az tudja, hogyan. Segítséget kérni jó. Ahhoz viszont, hogy segítséget kérjünk, fel kell vállalni, hogy valamiben nem vagyunk jók, ne adj isten, nem vagyunk tökéletesek. Ehhez pedig le kell számolni a gőggel, amitől mindenki azt képzeli rólunk, hogy tökéletesek vagyunk. A gőg, ami a legtöbb vezetőt megállítja. A gőg a társadalmunk számára a legnehezebben leküzdhető fogalom. Azért, mert aki gőgős, úgy gondolja, hogy attól elismerik és ha kiderül valamiről, hogy nem jó benne, akkor talán elmarasztalják. A tudás van. A tudáshoz bárki hozzáférhet és bárki tanulhat belőle. A gőgös ember nem tanulni akar, csak villogtatni akarja a tudását. Ez az ember soha sem lesz jó vezető. Az az ember, aki nem meri megmutatni a tökéletlenségeit, soha sem lesz őszinte, sem magával, sem másokkal. Az az ember, aki nem őszinte, szintén alkalmatlan a vezetésre.

Amikor vezetőket keresünk, akkor az első, amit észreveszünk, karizmának hívjuk. Mi a karizma? Egy információmennyiség, ami kisugárzik belőlünk. Ez a tudásunk, ami lehet testi, lelki vagy szellemi tudás egyben. A testi tudás a sportolók sajátja, a lelki a vallásos, érző emberek sajátja, míg a szellemi tudás a tanult és akár megvilágosodásban elindult emberek sajátja. A megvilágosodástól ne ijedjetek meg. Sok világos, értő pillanat alkotja a megvilágosodást. Minél többet értesz, annál világosabban kommunikálsz és adod át a tudásodat.

A vezetőkkel szemben Magyarországon sajnos azért nincsenek követelmények, mert a vezetőink nem a tudás által, hanem puccs által vannak a hatalmon. Ha szépen folyamatában éri el valaki a hatalmat, akkor előbb megerősödik a test, amelyben megerősödik a lélek és érző ember lesz belőle, aki érzi a mások fájdalmát, nehézségeit és megerősödik az értelem tanulás által benne, amitől értelmesen tudja vezetni családját, cégeit vagy akár az országát. Új vezetőre lesz szükségünk és annak az új vezetőnek, aki szeretné Magyarországot vezetni, bizonyítania kell: vagy azt, hogy családját tökéletesen vezeti, vagy azt, hogy cégeit tökéletesen működteti, de valamiben jónak kell lennie. Világítsátok át jelöltjeinket és a saját józan eszetek alapján hozzatok döntést arról, hogy ki vezesse az országunkat. Kit tegyünk meg a vezetőnknek? Kit fogadunk el többségként? Minél többen szavazunk valakire, annál több energiát kap a jelölt.

Régen a természeti népek úgy választottak vezetőt, hogy kiválasztották maguk közül a legerősebbet, akik utána élelmeik legjobbjával etették és  mindannyian áldották őt. Az áldás pusztán jó kívánság, jó szándék a másik ember felé. Az átok pedig ennek ellenkezője, bántás, bántó szándék. Amikor valaki folyamatos szeretetben, áldásban van, akkor jobb ember lesz. Amikor valakit szidnak, bántanak, rossz ember válik belőle. A vezetőnek ezzel is tisztában kell lennie és azzal is, hogy okkal, szándékkal választják meg őt. A természeti népek vezetőinek azért is kellett megerősödnie, mert a törzs információkat várt tőle. Információkat, azaz vezetést. Ahhoz, hogy különböző főzeteket kipróbálhasson, ami feljebb emeli őt és onnan magasabbról láthat, erősnek kellett lennie. Nem csak testben, hanem lélekben és akár szellemben is. Ahhoz viszont a törzsnek fel kellett őt emelnie. Azért, hogy utána a törzs megkaphassa az információt. Az információ sokszor az volt, hogy lásson rá a törzsfőnök, hogy a következő harcban nyernek vagy veszítenek. Ha a válasz a vesztés volt, akkor nem indítottak harcot, ha viszont győzelmet látott a vezető, akkor boldogan mentek a harcba, akár meghalni is a törzsért, mert a végső győzelemhez bizony áldozatok is kellenek mindig. A harcnak az a lényege, hogy egy jobbat tudjunk elkezdeni utána.

Most is egy „harc” előtt állunk. A harc a választások, hogy vajon jól döntünk-e idén, vajon lesz e alkalmas vezetőjelölt idén és vajon össze tud-e állni ez a maroknyi ország az egységben azért, hogy új vezetőt válasszon és kiálljon az új vezető mellett, támogatással, hittel, erővel és rá merje bízni magát egy új vezetőre az ország? Vajon készen állunk-e erre? Vajon képesek vagyunk-e váltani? Képesek vagyunk új valakit támogatni vagy még mindig a szálkát akarjuk keresni? Képesek vagyunk-e objektíven látni, hogy ki vezeti jól a családját vagy a cégeit? Képesek vagyunk-e tárgyilagosan dönteni vagy ragaszkodunk ahhoz, hogy nem vállalunk szerepet abban, ami történik? Ha nem vállalunk szerepet, akkor nem vállalunk felelősséget. Ha nem vállalunk felelősséget, akkor saját magunkat minősítettük vissza gyermekké. A gyermekeket soha sem veszik komolyan a törvényhozásban, sem máshol. A törvényhozásban felnőtt emberekre van szükségünk: a törvényhozásban, az egészségügyben és a gazdaságunkban is. Ilyen szakemberek kellenek számunkra. Olyanok, akik felkészültek saját pozícióik betöltésére. Olyanokra, akik felelősséget vállalnak saját munkájukért, munkakörükért és olyanokra, akik felnőttként képviselik az országot. Szavazz jól, dönts jól, mert megnyílt az esély a változásra. Legközelebb a korrupcióról és annak spirituális hátteréről írok.

süti beállítások módosítása