Minden tudás valamely helyről érkezik. Mindenhol a világon vannak olyan tudások, amelyek konkrét, meghatározott helyről származnak. Így lett a magyarságnak tudása is. Így lett minden népnek saját identitása, saját tudása, és így van ez az univerzum más területein is. Ahonnan érkezünk – annak a helynek a sajátosságát őrizzük tudásunkként. Pl. ha Balassagyarmatról érkeztél, akkor annak a helynek őrzöd a hangzását, tudását, hitét. Ha Honoluluból, akkor ahhoz képest, ami itt van, ahhoz képest nagyon más leszel. És ha az univerzum tőlünk távol eső helyéről érkeztél, akkor pedig még inkább kakukktojás leszel. Mi a cél? Hogy tudásunkat megosszuk, és általa többek legyünk mindannyian. Mindegy hogy Balassagyarmat, Honolulu vagy az univerzum számunkra ismeretlen bolygója. Többek legyünk egymás által! Hogy lehet ezt elérni? Úgy, hogy nyitottak vagyunk az újra és nyitottak vagyunk egymásra, még akkor is, ha teljesen mások vagyunk. Sőt, akkor nyissunk a legjobban, ha teljesen mások vagyunk, hiszen akkor tudunk a legtöbbet tanulni egymástól.

Az univerzum rengeteg helyen fogalmazza meg tudását. Minden nézőpont kérdése. Ha egy univerzum egy pontból értelmezett, akkor csak egy irányt fogad el. Ha pedig valaki segít számára más szögből is látni őt, akkor boldog. Ezt kéne tennünk. Boldognak kellene lennünk azért, mert az emberek néha kijavítanak minket. Azt mondják, hogy ők másképp látnak minket, mint mi egy pontból saját magunkat. Ha egy kört értelmezel egy pontból, akkor egy irányból nézel. Ha egy másik pontból nézed ugyanazt a kört, akkor még kör marad, de egy másik szakaszát látod. Így látjuk mi egymást, és így látnak minket az univerzumból különböző lények másnak. Máshonnan nézve mások leszünk. Azért kell, hogy több aspektusból ismerjük meg magunkat, hogy jól lássuk magunkat kívülről.

Minden ember más, és minden ember lehetne tökéletesen egyforma. Unalmas lenne a játék, amelyben megfogalmazzuk magunkat, de tökéletes emberek élnének a Földön, amíg megértenénk, hogy nem ez a cél. Élni akkor jó, ha tanulunk valamit. Nézd meg a gyerekeket. Addig boldog, amíg fejlődik. Addig boldog, amíg van változás, és addig vagyunk mi is boldogok. Vannak olyan emberek, akik már gyerekként bezárják magukat, és nem fejlődnek. Így sajnos a gyermekkor boldogsága eltűnik. És vannak felnőttek, akik gyermeki naivsággal állnak minden új előtt, és élnek, mint a gyermekek; csodálkoznak, mint gyermekek és élvezik, hogy fejlődünk, hogy haladunk. Ez lesz a nyolcadik csakrában. Minden új. Ahhoz neked, nekünk meg kell érnünk. Meg kell érnünk ahhoz, hogy megértsük az újat, és ne féljünk tőle. Meg kell tanulni addig, hogy az újat élvezzük, és jól éljük. Aki erre nincs még kész, az még nem tudja megnyitni a nyolcadik csakráját, mert ott csak új dolgok várnak minket. Olyan új dolgok, amelyeket utána meg kell osztanunk másokkal. Mi van, ha nincsenek mások? Mi van, ha mások nem tudják élvezni az újat? Irigység. Ezért kell előbb megérteni, hogy be kell fogadni az újat, ahhoz pedig nyitottá kell válni. Ha az ember nem tud nyitni, akkor 100 Jézus sem fog meghatni minket, mert nem hiszem el azt, ami történik. Vízen járás? Jó trükk. Élelem megsokszorosítása? Jó trükk. Megtanultuk, hogy nem lehetséges, és amit megtanultunk az természetesen mindig igaz. Mi van, ha mégsem igaz? Mi van, ha már elavult az az igazság és már nem érvényes? Olyan nincs – mondják, de szerintem pedig van.

Sokáig az volt az igazság, hogy a Föld lapos. Most mindenki nevet ezen. Most azt mondjuk, hogy a Föld gömbölyű. Mi van, ha már ez sem igaz? Mi van, ha elavult ez az információ? Semmi, csak értsd meg, hogy ami egyszer szentírás, az máskor elsős tananyag; aminek lesz vagy már van is folytatása. Ne ragadj le! Higgy az új tudásokban, és ha még újabb jön, akkor fogadd el, és fogadd be! Ez segít ahhoz, hogy belépj a nyolcadik csakrába, amely az első, testen kívüli csakránk. Az a célunk, hogy testen belül tudjuk élni ezt a csakránkat is, ahhoz pedig az kell, hogy megnyissuk magunkat az új előtt, és minden, ami történik velünk vagy másokkal, az befogadható legyen. A csoda addig csoda, amíg azt nem tudjuk. Ha más tesz valamit, ami számunkra lehetetlen, akkor csodának hívjuk vagy éljük meg. Menni pl. nem csoda, de egy kicsi gyermek elindulásánál mi magunk is átéljük gyermekünk érzését, hogy ez számára, és kicsit számunkra is csoda. A csoda onnantól, hogy mindenki tudja, már nem csoda. De a karácsony nem múlik el. Újabb és újabb csodák születnek, amit be kell hoznunk a hétköznapokba. Ha már azt is tudja mindenki, akkor megint újabb csodák születnek. Ez a lényege a nyolcadik csakra lehozatalának a testbe. Amikor mindent tudunk, amit Jézus tudott, akkor megszületett mindenkiben testként is a nyolcadik csakra. Hogy messze vagyunk-e? Igen. Ma még igen. És hogy miért? Az egyházak miatt. Azért, mert azt mondják, hogy Jézus nincs többé. Jézus valóban nincs többé, de amit tanított, amit átélt, amit megmutatott nekünk, az él. Élni is fog addig, amíg elérünk oda, és azt mondjuk, hogy minden igaz volt ott. Ott a nyolcadik csakrában. Ott, ahonnan ezt a tudást hozta. Ott ahol ő élt, mielőtt ide született volna, és ott ahol ma is élnek azok a tudások. Ez egy bolygó, ahol Jézus élt, ugyanúgy ahogy mi a Föld nevű bolygón élünk. A Föld nevű bolygón élni azt jelenti, hogy ebből a szemszögből látunk. Innen nézzük az univerzumot, a világegyetemet, és innen nézzük önmagunkat is. Azt mondjuk, hogy a Föld szabályai. Más meg azt mondja, hogy a Szíriusz, a Mars vagy bármely másik bolygó szabályai. A nézőpont kérdése azt jelenti, hogy honnan szemlélünk. Onnan ahol lakunk.

És mi van akkor, ha más bolygókon is laknak? Más típusú életformák, lények? Mi van akkor, ha ők másképp látják az univerzumot és más szabályok szerint élnek? Káosz. Káosz addig, amíg meg nem értjük. Hogyha egymással megértetjük, amit tudunk, akkor még többet fogunk érteni.

Lehet hinni és nem hinni. Ha én látok valamit, amit te lehet, hogy nem, attól azt még én láttam. Az emberek között is van olyan, aki bizonyos dolgokat képes észlelni, és bizonyos dolgokat nem képes észlelni. Ha észlelsz valamit és nem tudják megerősíteni, attól még az létezik.

Amikor gyermekeim kicsik voltak, láttak. Mindig elmondták, hogy miket látnak, én pedig a magam „nemlátásából” próbáltam „lehozni őket a földre”, hogy ott nincs semmi. Volt olyan, amikor legkisebb lányom azt kérte, hogy a „csúnyákat” – akik a szobájában voltak – kergessem el. Én nem láttam őket, de gondoltam, hogy megkérdezem a nagyobbik lányomat „tesztként”, hogy ő vajon lát-e valamit. Megkértem a kicsit, hogy mutassa meg a szobában, hogy hol vannak, és hányan vannak, és rajzolja le őket. Megtette. Behívtam a nagyobbik lányomat és megkérdeztem tőle: Vannak-e „csúnyák” a szobában? Igen. Hol? Pontosan odamutatott, ahová a kicsi is. Hányan? Pont azt a számot mondta, mint a kicsi. És hogy néznek ki? Kértem, hogy rajzolja le őket. Mondanom sem kell, hogy nagyon meglepődtem, mert pont úgy néztek ki, ahogy a kicsi lerajzolta. Ekkor gondoltam rá először, hogy több van ezen a Földön, mint amit felfoghatunk elménkkel. Ekkor elkezdtem tanulni. Belevetettem magam minden spirituális dologba, hogy magyarázatot kapjak, illetve hogy segíthessek gyermekeimnek. Arra jöttem rá, hogy mindenki egy nézőpontból lát. Mindenki azt hiszi tökéletesnek, amit képvisel, és rengeteg olyan dolog van a Földön, ami ugyanarról szól, csak más nézőpontból nézünk. Izgalmas volt és hosszú. Ekkor azt kértem „föntről”, hogy tanítsanak. Tanítsanak olyan dolgokra, amit nem tudok. Rengetegen voltak, akik boldogan tanítottak volna, de azt mondták, hogy hiányzik az alap, amelyre ráépíthetik a tudást. Ekkor én megkérdeztem, hogy mi az alap. Az első hét csakra. Annak értése fontos, ha tovább akarsz menni. Hogyan? Megtanították. Jó hosszú idő volt mire megértettem, hogy nem az a megoldás, hogy csiribí-csiribá jó kapcsolatom lesz mindenkivel, hanem ha megértettem valamit, azt át kell ültetnem a gyakorlatba. Hogyan? Úgy, hogy megmutatom társadalmamnak, a családomnak, a gyerekeimnek, barátaimnak, hogy amiben változtam – az jó. Ha ők elfogadták, akkor mehettünk tovább a tanításban. Ha valamit megtanultam, mindig vizsgáztam belőle a szeretteim által. Ha elfogadták pozitívan a változásomat, akkor megint kaptam újabb tanítást, és mehettem tovább.

Az élet pont így működik. Ha tanulsz valamit, akkor tanuld meg integrálni az életbe, és mehetsz tovább. Mindig addig, ameddig szeretnél. Meg is állhatsz, de akkor megállítod azokat is, akik utánad jönnek. A gyermekeidet, unokáidat, dédunokáidat.

A halál nem arról szól, hogy büntetést kaptál, hanem arról, hogy beláttad, hogy nem tudsz továbbhaladni, állsz. Ha állsz, akkor megállítod az utánad jövőt. Tanulj ebből! Ne állítsunk meg senkit! Haladjunk, hogy végre elérjük azt az állapotot, amiről Jézus beszélt. Hozzuk létre itt a Földön a Mennyországot. Ehhez minden tudás fentről érkezik azoknak, akik már képesek befogadni az újat. Jézus a nyolcadik csakrát tanította nekünk – cselekedeteivel, életével. Buddha a kilencediket; és van még. A kilencedik csakra a Béke útja. Mindenkinek meg lehet tanulni, csak fel kell mérni, hogy honnan indulsz benne. Ha 10-es skálán 1-es vagy a béke útján, akkor erősen békétlen vagy. Ha fejlődni szeretnél, akkor vedd körül magad olyan emberekkel, akikben több a béke. Ahhoz hogy befogadj békét, el kell engedned a békétlenséget. Így tisztul az ember. Minél több béke érkezik az életedbe, annál több békétlenség hagy el téged, és egyszer csak megérkezik a békétlenség pozitív aspektusa – a béke. Ha 10-es skálán 5-ös lettél, akkor már van benned béke. Ha 10-es szeretnél lenni, akkor még több békét tanulj, de ne csak egy irányba fejlődj.

Mindennek van pozitív és negatív aspektusa. Mérd fel magad, és tanuld meg, hogy ki vagy most! Ne ragaszkodj hozzá, csak mérd fel! Miből van benned pozitív és miből negatív. Ezek megoldásáról, meggyógyításáról írok legközelebb. Szép napokat addig.