Vannak köztünk szerencsés és szerencsétlen emberek. Ez is a genetikán keresztül jön. A szerencsés az, akinek csak megszületni volt nehéz. Minden sikerül, amihez nyúl. Ezzel is lehet indulni, de ha valaki szerencsétlen, akkor az azt jelzi, hogy szülei, nagyszülei nem jól sáfárkodtak azzal, amilyük volt. Nem jól gazdálkodtak, ezért nem maradt semmijük. A semmi: az vonatkozhat pénzre, szeretetre, hitre, erőre, igazságra, bármire.

Amikor egy ember beszél, akkor információkat, azaz energiát ad ki magából. Így működik az átok is és így működik az áldás is. Aki szerencsés szeretne lenni, az ne fogadjon el sok bántást, gonoszságot, hitetlenséget, mert az fogja őt felépíteni. Az az ember, akit folyton szidnak, olyanná válik: szerencsétlenné. A szerencsétlenséget lehet hozni, hogy szüleink bénák voltak, de meg is lehet fordítani. Hinni kell abban, hogy változhat. Azok az emberek, akik nem hisznek magukban, nem is fognak elérni semmit. Lehet a szerencsétlenség már olyan régi, hogy visszanyúlik hét generációra a családban a „balsors”. Amikor valaki le szeretné tenni a szerencsétlenségét, akkor az első, hogy felmérje, hol tart. Amennyiben a család mindig béna volt, akkor legalább tudjuk, hogy honnan induljunk. Ekkor jön az áldás. Amikor gyerek valaki, akkor a környezet felel azért, hogy megfelelő áldásban részesüljön az a gyermek. Megfelelő áldásban, azaz jó kívánságokban, a hitében való megerősítésben és mindenben jusson elég számára, ami egy egészséges élethez kell. Ha a szülők nem tudnak dicsérni, mert ők is lúzerek, akkor nem tud mást adni egy szülő, mint hitet a gyermekben. Akiben hisznek, az már segítség. Segítség abban, hogy bár nem tudjuk megtanítani neked gyermekem, mert mi nem tudjuk, de hiszünk benned, hogy képes vagy rá. Ez még nem szerencse, mert a szerencse már automatikusan belevisz minden jóba, de legalább kivezetés a rosszból. A hit erre jó. Akiben nem is hisznek, mert nekünk úgysem sikerülhet családilag semmi, annak a gyermeknek meg kell küzdenie először ezzel az „átokkal”, majd felül kell írnia. Akkor is megmutatom, hogy sikerülhet. Ha sikerül és fölé emelkedik a gyermek a családjának, akkor viszont mindenki tőle várja a segítséget. Segítséget az kaphat, akitől te is kaptál. Ha folyton lehúztak, hogy te úgysem tudod majd megvalósítani, akkor neked sokkal nehezebb volt a dolgod. Akiben pusztán nem hisznek, az kisebb bántás, mint akiről folyton azt mondják, hogy úgysem vagy képes rá. Lehetetlen: ezek az átkok. Ha tudod, hogy mi az áldás és tudod, hogy mi az átok, akkor tudsz választani arra, ami neked jó. Ha neked jó, akkor valószínűleg mindenkinek jó lesz, mert ahogy te emelkedsz fölfelé, úgy jönnek veled a családtagjaid. Miért? Mert látják a kivezető irányt és mennek utánad. Amikor te nem tudsz kijönni a gödörből, akkor nem vagy hiteles számukra, tehát nem mennek utánad. Vezetni csak az tud, aki halad. Két irányba haladhatsz. Föl, illetve le. Amikor fölfelé haladsz, akkor sorra rendezed az elmúlt rosszakat és egyre jobb dolgok fognak történni veletek: ha sorra egyre jobb dolog történik, akkor megint csak vezető leszel. Ahonnan indul a családgenetika, az a te kiindulási pontod. Ezáltal lehet, hogy szerencsés vagy és lehet, hogy nagyon szerencsétlen, sőt a kettő között is elhelyezkedhetsz bárhol: az a kiindulás. Aki szerencsés szeretne lenni, annak meg kell tanulnia nem bántani. Azért mondom ezt, mert ha valaki folyton bánt, akkor amit ad, az jön vissza hozzá. Akár mennyire is akarsz küzdeni, felfelé haladni, ha bántasz, akkor megengeded magadnak a lehetőséget, hogy visszabántsanak. Akit bántanak, az folyamatosan átoknak teszi ki magát: rossz szavaknak, rossz gondolatoknak. Aki viszont nem bánt, hanem kedves, jóindulatú és jószándékú, az bizony ezt fogja visszakapni.

Addig, amíg gyerekek vagyunk, szüleink és a körülöttünk lévő nevelőink által leszünk valamilyenek. Amikor felnővünk, mi dönthetünk arról, hogy milyenné szeretnénk válni. Ha szerencsés, okos, izgalmas, szép szeretnél lenni, akkor ahhoz kell pozitívan hozzátenni, amit kaptál szüleidtől. Ahhoz, hogy jobb legyél, jobbat, pozitívabbat kell hozzád tenni. Aki nem tud szépen beszélni, az ne csodálkozzon, ha vele sem fognak szépen beszélni. Aki csak bántó tud lenni, ahhoz pluszban érkezik bántás. Így viszont ha bántó voltál és mások még tovább bántanak, akkor amit örököltél, hogy bántó vagy, még bántóbb leszel. Azért leszel bántó, mert csak ezt adtad és csak azt kapod viszont. Ha változni szeretnél, akkor segíts magadnak. Segíts azzal, hogy megpróbálod meglátni a szépet, a kedveset, az angyalit másban. Ha meglátod, akkor ezt meg lehet dicsérni. Aki tud dicsérni, azt elfogadják, sőt egy idő után megszeretik. Így tanuljuk meg átalakítani magunkat. Úgy, hogy nem bántunk, hanem kedvesebbek, figyelmesebbek, sőt akár segítőkészebbek leszünk. Amikor valaki változik, az csak és kizárólag akkor történik meg, amikor a környezet reagál. Ha a reakció az, hogy bántóbb vagy, mint régen, akkor a változás lefelé tolt. Ha az a reakció, hogy jobb lettél, kedvesebb vagy okosabb, akkor fölfelé haladtál. Mindig a környezet reakciójából tudod, hogy milyen lettél. Ha megdicsérnek, akkor javultál.

Az az ember, aki sok dicséretet kap, jobb életről számolhat be később. Ezek az energiák összeadódnak és a dicséret által változik életünk. Segíteni akarunk magunknak? Akkor ne bántsunk. Minél jobb emberek akarunk lenni? Akkor ne sértsünk meg úgy senkit, hogy azt vissza kelljen kapnunk.

Beszélek picit a karmáról: amikor valaki bánt engem, akkor én őt visszabánthatom azért, hogy megértse, milyen érzés volt az ő bántása. Ez a felnőtt - felnőtt kommunikáció. Ha gyerekként bánt valaki, akkor sajnos nem bánthatom vissza, mert ő - aki a felnőtt - hatni fog rám. Visszaélhet vele. Még durvább lesz, még inkább fog bántani. Csak a felnőtt - felnőtt elleni kommunikáció működhet egyensúlyban. Amikor felnővünk és mi is felnőttek leszünk, addigra a mi bántónk már megöregedett. Akkor már nem akarjuk visszabántani, mert ismét egyensúlytalan kommunikáció jönne létre. Ott már te vagy az erősebb és ő a gyengébb. Ezért kezdjük magunkat nevelni. Tegyünk olyanokat másokkal, aminek mi is örülnénk. Tegyünk olyanokat másokkal, ami nekünk is jól esik és nem lesz miért visszakapni a bántást. Mert a karma körbe ér. Lehet, hogy bántottam valakit gyerekkoromban, amire én nem is emlékszem, de az univerzum igen. Lehet, hogy akkor nem tudtam tanulni, de felnőttként muszáj. Higgyétek el, semmi sem véletlenül történik. Lehet, hogy te már megváltoztál és meg is tértél, de régi bántásaid vissza - vissza fognak térni, hogy megértsd, miért ne tegyed. Amikor megváltozunk, az addig kell, hogy tartson, amíg teljesen véget ér a karma útja. Teljesen megszűnik akkor minden feléd irányuló bántás, ha jól kezeled a helyzetet. Amikor régen bántottál, akkor sajnos a másik szerencsétlenebb lett. Az egy átok volt neki. Most pedig addig kapod az átkot vagy bántást, amíg elfogy az, amit régen te adtál. Utána, ha bárki akar bántani, nem kötelességed elfogadni vagy akár befogadni. Amikor viszont te bántottál régen, akkor vissza kell fogadnod a bántást, hogy tanulj. Ha megtanultad, akkor véget ér. Ha véget ér és nem akar senki bántani, akkor meggyógyulsz testben, lélekben és szellemben is. Aki meggyógyul testben, lélekben és szellemben is, az tovább mehet az úton és az Isteni tudatból fog tanulni. Ott is hibázunk, de a törvény ugyanaz. Amit adsz, azt fogod visszakapni. Amennyiben áldott életet szeretnél, tegyél úgy, hogy ne kelljen bántásokat elfogadnod. Ha te nem bántasz, nem bánthat senki. Így kívánok boldog, sikerekben gazdag új évet azoknak, akik változni szeretnének pozitívan. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Erről írok legközelebb.