Minden nemzet tárol valamely tudást. S mindenki. Nem lehet azt mondani, hogy Én fontosabb tudást tárolok, mint Te. Főleg ha megértettétek az előző cikkemet amely a lajtorjáról szólt. Az elsőben hiába dicsekszem nyolcadikos tudással, nem lehet átadni. Nem tudják befogadni, mert nincs hozzá megfelelő alapjuk. Minden kell, és minden sorban kell. Nem az a fontos, hogy ki áll a tudások élén, hanem hogy mikor jut oda valaki, hogy már megértse, befogadja azt. Ahhoz viszont alapot kell építeni. Itt rontunk el mindent, hogy azt mondjuk, hogy mi, nemzetként fontosabbak vagyunk mint ti. Nincs ilyen. Olyan lehet, hogy én vagy te a nyolcadikos, kilencedikes, vagy akár az egyetemi tudást tárolod, de akkor sem tudod kinyitni, megérteni, ha nincs hozzá alap. Ha meg van az elsős tudás, valóban mehetsz másodikba. Ha meg van a másodikos, mehetsz, mehetünk tovább. Az nem elég hogy hiszem, hogy a Magyar nagy. Nem elég, hogy tudom, hogy a tizenegyedikes tudás a miénk. Azt meg kell tudni érteni, ahhoz pedig tudnunk kell az elsőtől tizenegyediket végig. Akkor értettem meg a magyarság tudását. Nem abból, hogy elmondta valaki, hogy a Magyar azt igen. Az nagyon tud. Nem tudsz addig semmit, amíg semmibe veszed a többiekét. A többi tudást, amely végig vezetett oda, hogy tizenegyedik. És akkor ha megérkeztél, minden tudással, amelyet másoktól, más nemzetektől tanultál, megtanulhatod azt, ami vagy, a Magyart, és hozzáadhatod mások tudásához. De mi nem ezt tesszük. Azt gondoljuk, hogy pusztán az hogy Magyar, előjogokkal jár. Rossz hírem van, nem jár semmilyen előjoggal. Sőt, minél nagyobb a tudás, annál nagyobb a felelősség is. Tehát ha nem tanultad meg más nemzetektől, más országoktól azt amiben ők jók, jobbak, akkor nem épül fel az ország, és nem épül rá ránk, és később mindenkire az a tudás, amely miénk, magyaroké. Azért nem mert gőgösek lettünk. Azért nem mert azt hittünk pusztán saját tudásunk fölé emel másoknak. És mi ezért nem tanulunk senkitől, mert okosabbak, jobbak vagyunk. Hány év kell még és hány bukás, hogy megértsük, hogy minden egymásra épül. Ne legyünk gőgösek, mert nem juthatunk hozzá saját tudásunkhoz, és nem adhatjuk azt tovább senkinek, és ezért akár ezzel az attitűddel megállítunk mindenkit. Akkor mire leszünk büszkék? Saját magunk kudarcára? Mert innen minden értésre kerül.

Mit tanít ez nektek, nekünk? Hogy nem lehetünk önállóak anélkül, hogy beépítenénk környező országaink tudását, saját alapunkba. Akkor viszont megértjük, hogy nélkülük, mindenki nélkül, nincs Magyar. Csak az a nép született meg, amely hordozza a tudást, és általa kell, kellene mindenkinek tovább haladnia. Érzed a felelősséget? Érzed annak súlyát, hogy mit tesz velünk, és mindenkivel Gőgünk? Érezd. És éld meg, hogy kapcsolódj mindenkivel. Tanuld meg attól a tudást, amely alapot vet számodra. Vezesd oda a társaidat, akik szintén magyarok, hogy alapot hozz létre nekik. Hogy ne legyenek averzióik másokkal szemben, mert mi sem tudunk többet. Nélkülük nem. De velük együtt felébredhetünk, és lehozzuk azt a tudást, amelyre ilyen értelemben egy világ vár. Bárki megállíthat bárkit. Ha én nem fogadom be azt amit te tudsz, én nem adhatom tovább azt amit én tudok. És bárki megállíthat bárkit. De ha állunk, akkor ugye nem haladunk. Ha nem haladunk, nem kering a vérünk, akkor meghalunk. Ha meghalunk akkor ezt a tudást amely nálunk van, valakinek le kell hozni. Ha nem hoztuk le, akkor további születések kellenek, amely által le jön a tudás. És ha ők is gőgösek lesznek, és rasszisták, fajgyűlölők, mint mi, akkor senki nem halad továbbra sem sehová. Nem nyertünk azzal, hogy leszületnek újabb gyermekek, ha mi mutatjuk számukra az utat. Ha mi azt mutatjuk, hogy mindenki fontos, akkor azt megértve tanulnak, és tanítanak, ahogy ennek lennie kell. Ha viszont mi azt mondjuk nekik, hogy csak a magyar a nemzet, a többi csak önmaga árnyéka, akkor nem fognak kapcsolódni velük, és arrogánsak gőgösek lesznek, ahogyan mi is vagyunk, és ugyanaz folytatódik tovább. Ember embernek farkasa. Mindenki fél a másik tudásától, ahelyett, hogy magáévá tenné.

 Ha nem félünk egymástól, megnyitjuk magunkat egymás felé. Ha megnyitjuk magunkat egymás felé, tanulhatunk, és taníthatunk. És haladtunk előre. Minden tudással többek leszünk, de érteni kell az alapot. Érteni kell hogy ki hozta létre azt hogy ember. És ez furcsa lesz.

Amikor az ember rálépett arra az útra, hogy majomból emberré válik, akkor emberek születtek, akik sötétebbek, kisebbek, szőrösebbek voltak. Ezek képezik az emberi evolúció alapját. Ha te azt mondod, hogy ezekkel az emberekkel nem is akarsz foglalkozni, akkor nem érted meg soha az alapodat, és azt mondod, hogy nincs evolúció. De van. Nem pont úgy ahogy megfejtették, de hasonlít hozzá. Hiányoznak azok a tudások, amelyek alapján megértenénk mindannyian mindent. Minden nemzetnek, népnek, országnak van egy teremtés eposza. Ezen keresztül kell elindulnunk, de teljességet ne várj, részinformációból. Teljességet, csak minden ismerete mond számunkra. A kicsi emberé is, aki őserdőben él, és növényeket, bogyókat eszik. A nagy emberé is, aki metropoliszokban éli életét. Minden emberé a történet és ehhez külön-külön mindent ismernünk kell. Viszont ha mindent megismerünk, akkor rendszerek, amelyek részinformációra épültek fel, leomlanak. A vallások is. Ez nem baj, de fontos annak értése, hogy nemzetek eposza, teremtéstörténete egy-egy vallás alapja is. De ez nem minden. Mint ahogy látjuk, hogy vallásaink nem összehoznak minket, hanem szétválasztanak. Minden vallás azért született, hogy valamely csoportokat összehozzon. Ha ezek a csoportok már egyesültek, akkor újabb összekapcsolódásra készült fel a föld. Vallások fognak megszűnni, mert sokan átjutottunk egy következő létra fokára. Ott már nem ragaszkodhatunk ahhoz a tudáshoz, hogy egyház, vallás, mert szétválaszt. Az emberek, és a tájak, és a nemzetek, maghasadáson mentek keresztül. Most pedig elérkezik az újabb fúzió, azaz egyesülés ideje. Minden egyesülés beolvaszt magába részinformációkat, és sok apró részinformáció alkotja az új tudatosság alapját. Ezért születnek újabb és újabb fajok, amelyek egyes fajokat tömörítenek, új külsővel, új arccal, új látvánnyal, amelyet meg kell szoknunk. Mindenki meg fogja szokni az új tudatosságot amelyet körünkben üdvözölhetünk nem sokára. Nem azért jönnek, hogy kiirtsanak minket, hanem azért, hogy segítsenek. Az ember sem irtotta ki a majmot, csak fölé emelkedett. Ugyanez történik most. Ne ijedjetek meg ettől, hanem örüljetek, hiszen valaki aki megérkezik, felelőssége teljes tudatával érkezik meg közénk, hogy segítsen nekünk, a többieknek, és természetesen magának is. Üdvözöljük őket szeretettel.