Minden ember képes szeretni, de nem mindegy, hogy milyen szívvel szeret. Igazán szeretni ugyanis csak teljesen nyitott szívvel lehet. Ha a szív kevésbé nyitott, csak szeretgetünk. Aki viszont bezárja szívét, bánt. Ha akarod, ha nem, a szíved zárt állapotában bántasz! Talán nem is ismered fel, hogy nem tudsz szeretni, de mástól mégis azt várod, hogy szeressen. Ő viszont hiába kezd el szeretni, nem tudsz reagálni rá, mert nincs nyitva a szíved, ezért nem engeded be a szeretetet. Emiatt kifelé sem tudsz adni, olyannak tűnsz, mintha nem lenne is lenne benned szeretet. Pedig biztosan van. Mindenkiben van, hiszen olyan ember nincs, akiben ne lenne szeretet! Csak nem nyitottad ki magad, ezért se te, sem a környezeted nem érzi a szeretetedet.
Miért nem tudjuk kifejezni az érzéseinket?
Miért nem tudjuk felszínre hozni? Miért nem tudunk sírni, vagy ölelni?
Miért?
Mert nem értjük a szívet, mert csak a tudatos elménkkel, az egóval élünk. Csak az egónk szeret. Az egónk bánkódik. Az egónk érez, de a szívünk nem.
Miért?
Minden energiát, ami megérkezik hozzánk, tovább kell - kellene – engednünk, egészen le a szívünkig. Sőt, minden energiát végig kellene engedni az egész testünkön. A test hajlamos azt hinni, hogy azonos az egóval, vagyis azt, hogy mindösszesen az elme irányítása alatt áll. Csak ennyi, mintha bizony nem is lenne szíve, mája, a veséje, ezeket az energia áramoltatásból néha ki is hagyja. Azt mondja az ego - s vele a test,- hogy ezek nem is olyan lényegesek. Ha a szív nem fontos, nincs valós érzelem. Ha a máj nem fontos, nincs igazság. Ha a lép nem fontos, okoskodó leszel. Minden szerv hozzátesz vagy elvesz abból, aki valójában vagy. Pusztán csak az agyat nem értelmezhetjük egy egész embernek. Az agy is csak egy szerv és minden szerv egyformán fontos. Ha a szervek rivalizálnak egymással, valaki győz, és valaki veszít. Ha egy testben valaki veszít, meghal az egész. Ezért nem lehet a szervezetben rivalizálás, és ezért nem lehet egyensúlytalanság sem benne. Az egyensúlyt pedig az teremti meg, hogy minden szerv egyformán kap energiát.
Sokan nem így működünk, ezért nem is vagyunk egyensúlyban. Ha az ember kap energiát, fényt, tanítást, szeretetet, bármit, egyenlően kell felosztania magában. Ehhez viszont az kell, hogy eredendően egyensúlyban legyen, vagyis a szervei harmóniában működjenek egymással. Legtöbbször azonban nincs így.  A szív jobb állapotban van, mint a vese. A szem rosszabb, a fül jobb, és így tovább. Amikor kialakul egy egészségügyi probléma, az csak egy jelzés, hogy energiára, fényre, szeretetre, vagy egyszerűen csak segítségre van szüksége valamelyik testrészednek.
De mi van akkor, ha már minden szerved jelez? Baj van. A baj pedig úgy jött létre, hogy eddig, amikor valami jelzett benned, nem figyeltél rá. Úgy jársz, mint annak az autónak a tulajdonosa, aki mostanáig semmit nem költött autójára, de egyszer csak minden alkatrészt ki kell cserélnie. Drága lesz. Az életed még drágább lesz. Ha sikerül még rendbe hozni egyáltalán.
Ha nem vagy fontos magadnak, a test jelez. Azt mondja, hogy törődj magaddal! Törődj azzal a fizikai minőséggel, ami a tested, mert ha nem érzi a törődést, elkezd elromlani. Javítható még, de már több figyelemre van szüksége. Minél nagyobb a hiánya figyelemből, annál kétségbeesettebben jelez. Nem azért, hogy bántson, hanem, hogy megértsd, nélküle, azaz a tested nélkül, nem élhetsz. Ha baj van, elkezd fontossá válni a test, sőt, akár túl fontossá is válhat. Egyik napról a másikra túl sokat nem adhatsz egy olyan testnek, ami eddig alig kapott valamit. Mindig csak egy kicsivel lehet többet adni. Ha eddig nem törődtél magaddal, most csak annyit tegyél meg, hogy elkezded figyelni magad. Melyik testrész, vagy szerv, jelez?  Mit szeretne? Lehet, hogy először azt kell megértened, hogy mire van szükséged táplálékként. Mit kívánsz? Ha már nem kívánsz semmit, meg van sértődve nem csak a test, de már a lélek is, mert nem figyeltél rá. Kicsit próbálj figyelni rá is. Ne úgy, hogy agyon tömöd magad, mert azt akkor a szervezeted nem fogja tudni ezt a rengeteget befogadni. Csak annyit adj, amit eddig adtál, és még egy keveset. Ha ezt megértette, jelezni fog megint, hogy éhes. Egy idő után azt is jelzi, hogy mit kíván, mi hiányzik.
Sajnos, minél spirituálisabbak vagyunk, annál kevésbé értjük a testet. Csak az elme, az agy fontos, hiszen minden izgalmat ott tudunk megélni. Amikor viszont végre igazán élni kezd a test, élvezhetjük is akár, hogy csupa újat tanulunk. Ha a test már nem él - azaz meghalt - a lélek le kell, hogy szülessen újra, és kezdheti elölről azt az egészet, amit életnek hívunk: újra össze kell hangolódnia a testtel, újra ennie és innia, és éreznie kell ahhoz, hogy éljen. Ismét minden szervvel össze kell hangolódnia. Hiába döntünk úgy, hogy elég. Hiába adjuk fel! Sőt van egy rossz hírem: hiába ölöd meg magad! Ha egyszer lejöttél ide, át kell adnod a többi teremtménynek a fényedet, a tudásodat, mindent, ami te vagy. Nem lehet megúszni, és nincs surranó pálya!
 Még egyszer: te nem csak elme vagy, hanem érzelem, hiány, megbocsájtás, szeretet, minden. Ezeket a minőségeket is át kell adnod. Azt is kell értened, hogy ki vagy!  Ehhez meg kell vizsgálnod magad. Nem mondhatod magadról, hogy csak szeretet vagy, ha nem tudsz szeretni. Nem mondhatod magadról, hogy tökéletes vagy, ha nem működik tökéletesen a tested. Mindent magadon kell megértened, és magadon kell megmutatnod. Abból tanulnak a többiek. Egy tökéletes embert persze érdemes, és könnyű követni. Aki viszont nem az, nem tudjuk, nem akarjuk követni. Miért? Mert azt hisszük, hogy mindenkinek tökéletesnek kell lenni, aki tanít. De ez nem igaz! Ha valaki tud valami, tanítja. Tovább adja. Ha nem tudok semmit, akkor nem is adok tovább semmit, akkor én kell, hogy tanuljak tőletek. Akkor nektek felém,- aki nem tökéletes - nyitottnak kell lennetek, hogy befogadhassak belőletek valamit.
Most a test működését akarom megértetni veletek. A testetekben biztos, hogy van olyan szerv, szövet, mirigy, amely jó állapotban van. Egy másik embernek, pedig valamely más szerve, szövete, mirigye van jobb állapotba, mint a tiéd. Akkor tanítsuk egymást. Tanítsuk abban, amiben jobbak vagyunk. Minden testrész tanít valamit arról, hogyan nem vagyunk tökéletesek. De a tökéletességről lehet tanulni. Ha nem tudsz valamit, megtanulod. Nem úgy, hogy elsősként egyből az egyetemi tudást kapod, hanem úgy, hogy annyit kapsz tanulásképpen, amennyit be tudsz fogadni. Ha az ember tanul, akkor előbb-utóbb vizsgázik is. A vizsgáid, azaz a beavatásaid folyamatosan történnek. Minden vizsga után kiderül, hogy átmentél-e, léphetsz-e feljebb, újabb osztályba? Ha nem, akkor sem megsértődni kell, hanem megérteni, hogy mi miatt történt ez, mit nem fogadtál be, mit nem tanultál meg? Mi az, amiben még fejlődnöd kell? Ha számodra túl sok, túl magas az elsajátítandó anyag, újra kell tanulnod, egy olyan osztályban, ahol még érted azt, amit tanulnak. Onnan kell újra kezdened. De ez nem bántásból történik, nem azért, hogy szenvedj. Nem is azért, hogy meghalj, hanem azért, hogy megértsd, hogy még nem tartasz ott, ahol hitted. Még nem tart ott a tested, és még nem tartasz ott tudásban, hogy megértsd a következő osztály tananyagát. Ezért azt mondja lelked, hogy várj! Ne siess! Ne siess annyira, hogy úgy lépj át a következő osztályba, hogy még nem értetted meg, amit tanítottak.
Persze, kettessel is át lehet menni, hármassal is, négyessel is. De értsd meg: nem fogod pontosan érteni azt a tananyagot, amire a magasabb osztály épül. Nem lesz elég hozzá a tudásod, és ennek az lesz a következménye, hogy zavarodottan jelez majd a test. Azt hiszi, kapott egy kis energiát a lép, a máj, ezért mehetünk is tovább. De könnyen lehet, hogy a vese, vagy az orr semmilyen életerőt nem kapott. Előbb-utóbb hiányt fog jelezni, hogy megértsd, vele is kell foglalkozni. Nem fókuszálhatod a figyelmed csak egy két szervre, hanem át kell nézni az egész szervezetet ahhoz, hogy tovább menjünk. Ha tovább mész, akkor azt úgy kell tenned, hogy közben minden szervnek elegendő információ, szeretet, fény jusson. Egyformán. Ha viszont eleve el volt tolva a rendszer, ha már eredendően egyensúlytalan volt, akkor onnan kell kezdeni a munkát, ahol a hiány keletkezett.
Én sem tökéletes testbe születtem le. Egyikőtök sem. Valami hiba minden szervezetben van. Nem tökéletesek. A léleknek először az alap egyensúlyra kell törekednie. Ez első körben nem azt jelenti, hogy minden szervem, szövetem, mirigyem, sejtem egyformán kap éltető energiát, hanem azt, hogy   meg kell találom azt a szervet, szövetet, vagy mirigyet, amely hiánytól szenved. Azt kell elkezdeni kezelni. Ha az meggyógyult, tehát elérte a többi szerv energiaszintjét, akkor együtt mehetünk tovább. Ha nem, akkor még kérni fog segítséget. Ha pedig túl sokat kapott, megint egyensúlytalan lesz a többihez képest. Akkor azok fognak jelezni, hogy hiányban vannak.
Egy testet lehet tölteni, túltölteni, és keveset adni neki. Ha értem a jelzéseit, azt is megértem, hogy mire van szüksége. Ezért is rendkívül fontos, hogy a szülő összehangolódjon a gyermekével, hogy értse azt, mit kér? Mire van szüksége? Ha nem azon a nyelven jelez a gyermek, amit megért a szülő, nem lesz közöttük harmónia. A gyermekek nagyon különbözőképpen jeleznek. Van, aki éhes folyton, valaki meg aludni szeret. Amikor a testem kommunikál velem, nekem is vannak olyan fázisaim, amikor nem vagyok éhes, és olyanok is, amikor állandóan aludnék. Ezek a testem jelzései. Sajnos, legtöbben kiskorunkban megtanuljuk, hogy hiába jelez a testünk, senki sem veszi komolyan. A gyermek sír, ha éhes. Mi meg azt mondjuk neki, hogy nem lehetsz éhes, hiszen most ettél! Próbáljuk egy csecsemőnek megmagyarázni, hogy elolvastuk a könyvben, hogy ő most nem lehet éhes, mert egy órája evett. Az okos könyvben pedig azt írják, hogy három óránál előbb ne etesd meg, mert biztosan nem akarhat enni. Az összehangolódás, a harmónia szétrombolása így kezdődik. Hallgatod, hogy sír a gyermek, pedig ha megetetted volna, már minden szép és jó lenne. De nem lehet, mert akkor nem jön ki jól a könyvben meghatározott idő. Be vagyunk zárva az idő fogságába. Döbbenetesen irányít minket az idő, hogy néha, még ahhoz is órát használunk, hogy megértsük, hogy tényleg jól jelez gyomrunk, ebédidő van-e már? Ne legyünk ennyire rugalmatlanok! Minél rugalmatlanabb vagy, annál inkább meszesedik a test. A rugalmasság felszabadít. De a rugalmasságot is újra kell tanulnunk. Ha eddig nem tudtunk rugalmasan étkezni, ne essünk a ló túloldalára, hogy most aztán bármikor, bármit ehetünk. Ne felejtsük el, finoman kell újra hangolnunk magunkat. Meg kell találnunk azt, ami elveszett.
Kezdjük figyelni! Akkor is, ha azt hisszük, mindent tudunk, mert megtanultuk, hogy hogyan étkezzünk. Lehet, hogy a testünk egészen mást jelez. Azt mondja, hogy nem érdekli őt, hogy most mindenki paleo étrendet követ, ő akkor is mákos tésztát kér. Azt jelzi. Vajon képes leszel e tanult tudásodat felül írni? Vajon képes leszel-e hallgatni magadra? Hallgatni arra, aki a lelked? Aki látja, hogy miben van hiányod? Hallgatsz- e majd rá, ha az orvosok az ellenkezőjét mondják? Nem. A félelem akkora bennünk, hogy nem tudunk bízni önmagunkban. Mi a félelem? Valaminek a fele. Valaminek a hiánya. Valami, amit nem tudok, nem értek, tehát félek tőle. Egy dolog segít a félelmet legyőzni: a tudás. Méghozzá olyan tudás, ami az enyém, az én, személyes tapasztalatom. Ha az én testem azt jelzi, hogy mákos tészta, az nem azt jelenti, hogy megvilágosodtam, és innentől kezdve mindenkinek mákos tésztát kell ennie, csupán annyit, hogy ez most az én kis megvilágosodásom. Nekem, itt és most mákos tésztára van szükségem. Ezt jelzi, ezt kívánja a testem. És te? Neked mire vágyik? Mi a hiány benne? Te arra figyelj. Ne rám! Ne másra! Hangolódj össze a testeddel. Hangolódj össze azzal, ki vagy, kezdjél többet érteni abból, aki vagy. Tudatosítsd magadban, hogy indulsz, hol tartasz, most ki vagy. Most milyen állapotban vagy? Ehhez viszont igazságra van szükséged. Ha vetíted magadnak azt, hogy te jól vagy, akkor elhiszi a lélek, és csak elmébe tölt. Mindent lehozott fényt és energiát csak az elmébe tölti. De ettől a vesédnek semmivel sem lesz jobb, ettől még nem gyógyultál meg. Tárd fel a problémát, és onnan indulj el. És akkor nem csak elméd segít, hanem tudod a kiinduló pontot, tudod, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy meggyógyulj. Soha ne fedd el a valóságot! Értsd meg, ki vagy, és ahhoz képest tanulj. Mindig annyit, amennyit be tud fogadni a test. Még ha a test gyorsan is akar haladni, ha megérted őt, és a jelzéseit, finoman fog kezelni, gyógyítani téged. Hangolódj össze a testeddel, és rajta keresztül értsd meg, ki vagy. Értsd meg, hogy ahol a tested tart, ott tart benned a lélek is. Előbb gyógyítsd meg a testet. Azokból az anyagokból, amelyet fog kívánni fogsz, hiszen tudod, az a hiány benned. A betegség, hiány, vagy többlet. Ha hiány, akkor pótolni kell, ha többlet, akkor pedig kiengedni, elengedni kell azt. Ezek a gyógyulás kulcsai. Ennek értése pedig az összehangolódással áll kapcsolatban. Magaddal való összehangolódással. Azzal a valóságos önmagaddal, aki érez. Aki érzi, ha fázik, ha éhes, ha szenved, és így tovább. Engedd meg magadnak ezeket az érzéseket. Azokat is, amelyek fájnak. Hogy érezd, hogy hol tartasz. Azért, hogy segíteni tudjál önmagadnak. Szeresd annyira magad, hogy megengedd magadnak, hogy érezz. Jó munkát hozzá!

/Szerkesztette: Farkas Adrienne/