Miért nem gondoljuk, hogy vezető pozíciónk nem csak számunkra jelent valamit. Nagy jelentősége van cégünk, világunk számára is. Ha megtanultuk azt, amitől jó vezetők lettünk, akkor cégünk, világunk virágzik. Ha túl korán kerültünk hatalomra kevés tudás, de nagy ismeretség által, akkor sajnos nem tudjuk cégünket, világunkat olyan pozícióban tudni, amiben szeretnénk. Mi kell hozzá, hogy irányítani, jól irányítani tudjunk? Tudás. A tudásnak egyetlen útja van, a tanulás. Tanulás nélkül nem jutunk sehova és tudás nélkül nem tudunk vezetni, még ha megelőlegezett bizalmat is élvezünk, tehát odaültettek minket, ahová még tudásunk által nem voltunk valók. Mi ennek a következménye? Tudás nélkül, pásztor nélkül elvész a nyáj. Tudás nélkül rossz irányba vezetünk. Tudás nélkül nem működik semmi. Nem tudunk vezetni: annak az embernek, akinek nincs tudása, muszáj valamilyen maszkot hordania. Először is azért, hogy ne lássák tudásának hiányát, másodszor pedig azért, hogy tudjon valami olyat mutatni, amiért alkalmazzák tovább is. Amikor egy ember számára kiderül saját tudásának hiánya, csak meg kell tanulnia azt, ami hiányzik. Ennyi kell ahhoz, hogy jó vezető legyen. Ehhez azonban önmagunk megismerésén keresztül vezet az út. Önmagunkat viszont, ha elkezdjük megismerni és rájövünk, hogy nincs még meg a tudásunk ahhoz, hogy vezessünk, akkor nem akarunk egyelőre vezetni, mert ha van tudásod, ha nincs, vezetőként felelősség terhel. Rengeteg ember felett kell döntened. Az ő munkájuk függ tőled. Tőled, aki nem is tud vezetni. Akinek nincs is meg a tudása ahhoz, amelyben eddig tetszelgett. Mihez fog ez vezetni minket? Félelemhez: félni fogunk, hogy nehogy kiderüljön nemtudásunk. Félni fogunk, hogy jóval többet tudnak azok, akik alattunk dolgoznak. Félni fogunk, hogy az alattunk lévő okos emberek amint ránk látnak, mert fölénk emelkedtek, le fognak fülelni minket. Félünk, hogy kiderül az igazság, hogy nem tudunk semmit. Ha viszont nem derül ki az igazság, miszerint nem  tudunk semmit, akkor minden döntésünkért, ami jó vagy nem jó, felelősség terhel minket mindaddig, míg pozícióban, azaz a vezetői státuszban vagyunk. Talán így már nem olyan vonzó vezetőnek lenni, hogy a nemtudásunk nem fog felmenteni minket soha a felelősség alól. Ha vezetők lettünk, akkor megvan a felelősségünk is, függetlenül attól, hogy tudjuk- e vagy sem. Az Univerzum tudja és Ő nem fog felmenteni azért minket a felelősségünk alól, mert mi nem tanultunk, de elfogadtunk egy pozíciót barátunktól, rokonunktól, pusztán azért, mert jól fizet, mert nagy társadalmi pozíciónak minősül. Az Univerzum várja hozzá, sőt elvárja hozzá a tudást.  Bármikor dolgoztál felelősség nélkül, az mindig ki fog derülni számodra, hogy saját tetteidért, tudásod hiányáért, téged fog terhelni a felelősség. Legyél miniszter vagy gyógyító sámán, legyél szülő, vagy tanár, legyél orvos vagy nővér, minden feladatkörnek megvan a maga felelőssége, amelyet számon fognak kérni rajtad. Ez nem ítélkezés, hiszen senkinek nincs hatalma a másik ember felett, csak figyelmeztetés, hogy amit elvállalsz, azt tudd. Ha nem tudod, akkor viszont tanuld meg. Ha megtanulod ahhoz a feladatkörhöz a tudást, amit elvállaltál, akkor rehabilitálódhatsz. Ha megadtad azt, amivel tartoztál, akkor tovább már nem tartozol és az az iszonyú teher, hogy nehogy kiderüljön tudásom hiánya, megszűnik. Így viszont, hogy kiderült: van tudásod, illetve megtanultad, amit kellett, jogosan vezethetsz akár egy családot, akár egy országot vagy egy népet. Mi kellett hozzá? Megfelelő tudás.

A tudás nem kötelező. Leállhatsz te a tanulással. Nem muszáj tudni, de ha vezetni akarsz, akkor azoknál, akiket szeretnél vezetni, többet kell tudnod. Ez a hatalom: az, hogy többet tudsz másoknál. A hatalommal lehet élni és visszaélni. Egy tanárnak például hatalma van a diákja fölött, mert többet tud nála. A hatalom szolgává tesz, felelősséget jelent. A tudásnak az a célja, hogy továbbmenjen. Ha egy tanár nem áramoltatja a tudását, akkor csak hatalma van, amivel visszaél. Ha visszaél a hatalmával és nem adja tovább a tudást, akkor elveszik tőle. El fog butulni. Miért? Mert nem jól sáfárkodott azzal, amije volt. Nem megtanította másoknak azt, amit tudott, hanem visszaélt vele és nem volt tisztában annak a felelősségével, hogy soha sem azért kapjuk a tudást, hogy visszaéljünk vele. A tudással, a hatalommal szolgálnunk kell. Szolgálni azokat, akiknek kevesebb a tudásuk és tanítani azokat, akik tanulni, fejlődni szeretnének. Ha tanulni szeretnének, akkor muszáj tanítani őket. Ez az Univerzum legnagyobb törvénye. Ahol a tudás hiányzik és valaki be akarja pótolni azt, minden módon segíteni fogják. Tanítani, nem ajándékot adni. Nem csiribi által fog valaki tudni. Aki igazán elért már valamilyen pozíciót, az tudja, hogy nem magától kapta azt. Nem a két szép szeméért, hanem tudásai emelték mások fölé. A tudásnak haladnia kell. A tudások jönnek és mennek. Vannak tudások, amelyek egymásra épülnek és sokáig őrizzük azokat, míg egyszer csak valaki rájön, hogy már nem is aktuális. Így változnak és fognak változni a fizika aktuális törvényei és így születnek új törvények, amelyhez sokáig fog ismét ragaszkodni az ember.

Ahhoz, hogy először elinduljunk, mindig szembesülnünk kell azzal. hogy hol tartunk. Ha szembesülünk saját hiányos tudásunkkal, akkor pótoljuk be. Bármikor be lehet pótolni a hiányt, hogy később arra már ne hivatkozzon senki és tanuljunk, tanuljunk és tanuljunk. Ezeket az utakat már sokan elkezdték és voltak, akik az aktuális kornak megfelelően végig is járták. Ez azt jelenti, hogy tudásunk fejlődésében megállít aktuális világunk, hisz vannak olyan tudások, amelyet mi most még nem fogunk tudni befogadni. Túl erős a jelenlegi tudás tisztelete. Amíg nem lazul a jelenlegi tudás tisztelete, addig meg sem merjük engedni magunknak azt, hogy lehet jobb, több valami ennél. Az orvoslás tisztelete lazul. Az oktatás tisztelete is lazul, sőt a minisztériumok és szakmai vezetőink tisztelete is lazul. Ilyenkor fog változás történni: ahol valami meglazul, ott valami új elfér. Új hitek, új tudások, új ismeretek. Erről írok legközelebb.