Mik azok az új minták? Tudások. Tudások, amelyeket elfelejtettünk, és tudások, amelyeket még nem éltünk, nem használtunk. Segítünk egymásnak; segítünk úgy, hogy megértsük, stb.

A barátok pl. segítenek egymásnak. A barátok azért tudnak segíteni egymásnak, mert megtanulták, hogy egyensúlyban adnak és kapnak egymástól. A szerelmesek nem. A szerelmesek várnak egymástól valamit. A férfi azt várja, hogy nő légy; a nő pedig azt, hogy férfi. Ahogy írtam, ez lehetetlen ma. Nincs ilyen! Nincs csak férfi, és nincs csak nő. Azért nincs, mert hormonálisan és ezáltal mentálisan összekeveredtünk. Kevert lények lettünk. Se nem férfi, se nem nő. Ez nem jó, mert ilyen minták kerültek társadalmunkba a gyermekeink, azaz a felnövekvő generációk elé. Ki a felelős ezért? Mi. Mi, akik nem próbáltunk megváltozni. Mi, akik nem próbáltunk új mintát kialakítani. Hogyan? Úgy, hogy ismerjük fel, mit jelent nőnek lenni; és ismerjük fel, mit jelent férfinak lenni! A nő és a férfi kiegészítik egymást. Két félkörről beszélünk, aminek az egyik neve fele-ség, a másik pedig férj. Mindkét szó utal a fele részre az egészből; viszont addig, amíg nem vagyunk tisztában a női és férfi szereppel, addig ez a két fél, teljesen különbözően nyilvánul meg. Van, ahol a férfi fát vág, vizet húz, állatokat ganajoz stb., és van ahol ugyanezt a nő teszi. Nemcsak világunkban találunk ennyire különböző nézeteket, hanem országunk szűkebb közösségeiben is. Nincs olyan távol, mint hinnénk. A férfinek a férfimunkákat kellene végezni, a nőnek pedig a női munkákat. Honnan tudjuk már mi itt ebben az eltorzult világban, hogy mi számít női munkának, és mi számít férfimunkának? Képekből régről, amely ábrázolja a testet. A test jelzi, hogy milyen volt valaha a nő vagy a férfi. A nő gömbölyű, míg a férfi izmos, szálkás. Minden kor megörökíti az aktuális férfit, illetve nőt. A nő hordozza a lágyságot, míg a férfi hordozza az erőt. A nő gyengéd, figyelmes, míg a férfira lehet támaszkodni. Ezek csak részletek természetesen egy nő és egy férfi felismeréséből. De ha egy nő folyamatosan edz, folyamatosan férfias módon nyilvánul meg, akkor a férfiak elkezdenek táncolni, csevegni és gondoskodni, ami a nő feladata lenne. Ha a nő újra nő lesz, hidd el, lesznek mellé férfiak is. Most nincsenek. A legtöbb izmos férfi puhány. Felborítod egy nagyobb szélben őket. Nincs erejük, mert nem tudták azt megérteni, hogy az erő nincs benne abban a genetikában, amelyik felfújt izmokat hoz létre – különböző szerek hatására. A szerek, pl. proteinek, különböző formái csak addig maradnak benne a testben, ameddig edz valaki. Utána kiürül. Következésképpen pocsékba megy a több éves munka, ami arra lett volna hivatott, hogy erőt nyerj vele. Így a konditermekben eltöltött idő csak „kozmetika”, hiszen szép nagy leszel gyorsan, majd teljesen leolvad rólad minden, ami a plusz fehérjék szedéséből született. Viszont ha a férfi „kozmetikázva” férfi, akkor a nő is. Mindenféle praktika létezik arra, hogy levegye lábáról a „férfit”, akit kiszemelt. Smink, fodrász, plasztika, push up melltartó, most már fenékemelő bugyi is van, stb. Ezek az eszközök azt mutatják, hogy nővel, azaz „jó nővel” lesz dolga a férfinak. Csalunk. Mindent azért teszünk, hogy elhitessük a másikkal, hogy nők, illetve férfiak lettünk. De nem lettünk. Konfliktusainkat ezt követően főleg azok alkotják, hogy nem vagyunk elég nők, illetve férfiak. Ha nő leszel, megszűnik a konfliktus lehetősége. Ha férfi leszel, akkor szintén megszűnik a konfliktus lehetősége. Hogyan? Hogyan legyünk tudatosan jó nők és jó férfiak? Úgy, hogy begyűjtünk minden infót, amitől újra nő és férfi lesz mindenki. Honnan tudunk infót gyűjteni? Egyrészt a múltból – írásokból, szobrokból, festményekről –, másrészt pedig olyan emberektől, akik előrelátnak. Kommunikálnak jövőbeli önmagukkal. Ne ijedjetek meg – az a lelkünk. A lelkünk magasabb része, amely még nem született le bennünk. A lelkünk azon része, aki tudja, hogy mit kellene változtatnunk, hogy visszaálljon a rend. Hogy megszülessen a nő, illetve a férfi. Nincs minta, úgyhogy innen tudsz előrelátni.

Amikor előrelátok, azt látom, hogy milyen lesz a nő és a férfi, de hogy hogyan jutunk el odáig, az rajtunk múlik. Most leragadtunk. Leragadtunk ott, hogy a nő mos, főz, tereget, vasal, gyereket nevel és DOLGOZIK. A férfi ezzel ellentétben DOLGOZIK. A nő, akkor lesz nő, ha lesz energiája nővé válni. Mitől lesz energiája nővé válni, ha kétszer annyit tesz, mint a férfiak? Semmitől. Ettől a nő elférfiasodik. Ehhez energia kell. Ehhez elkezd a nő edzőterembe járni. Elkezd olyan módon edzeni, amitől férfias lesz. Elkezd visszafonnyadni a melle. Elkezd elapadni a teje. De még mindig küzd, hogy megfeleljen női imázsunknak. Megcsináltatja a mellét. Amíg a mellét megcsináltatja, addig a férje, hogy férfinak érezze magát, keres egy nőt, aki férfivá teszi. Lehazudja a csillagos eget, hogy ő még ilyen férfival nem találkozott. És a férfi elhiszi. Hazajön az asszony, és nem tudja, hogy mit kezdjen azzal a nővel, aki nemhogy nem hazudja le a csillagos eget, hogy Ő férfi, de még elkezdi őt „piszkálni”, hogy segítsen a takarításban, a gyerekvállalás terheivel is megkínálja őt, erre a férfi elmegy. Elmegy a másik „anyuhoz”, aki azt látja, hogy ő a legcsodálatosabb férfi. De Ő nem változik. Egy ideig fenn tudja tartani a látszatot, hogy Ő a világ csodája, de egy idő után segítségre lesz hozzá szüksége. Kellenek a porok, az edzőterem, s kellenek a szép összetartó ruhák. A nőnek pedig, aki vele van, elfogy a türelme – hogy nem ezt várta társától – és elmegy.

Miért mutatjuk azt magunkból, amit a másik szeretne látni bennünk? Miért nem próbáljuk megmutatni önmagunkat? Azért mert félünk, hogy akkor nem kaphatjuk meg azt a párt, akire vágyunk. Tudjuk egyáltalán, hogy kire vágyunk? Nem. Azt tudjuk, hogy mit mutatnak magukból a férfiak és a nők. Ebbe tudunk beleszeretni. Csakhogy ez nem őszinte. Nem az, akit vársz. Mikor kapod meg azt, akit igazán vársz? Ha te is igazként felvállalod önmagad. Megmutatod önmagad, és ha ez nem lenne elég, akkor nem játszol, rájátszol, hanem változol, fejlődsz – olyanná, amivel méltó leszel ahhoz, akit kiszemeltél. Ez az igazság, és igen, benne van a pakliban, hogy amíg fejlődsz, változol, addig a kiszemelted megtalálja a nagy Őt. Na és. Mit veszítettél? Semmit, hiszen közben te is több lettél. Nem hiába töltött idő volt, mint az, amikor elhiteted vele, hogy már az vagy, akit várt, és összeházasodtok, még gyermekeitek is születnek, és akkor derül ki, hogy igazán nem is az vagy, akire várt. Az már elvesztegetett idő mindkettőtök számára. Az már csalás. És a csalásnak ára van. Az ára pedig a gyermeked. Az ő élete, az ő hite és tudása múlik azon, hogy mennyire volt jó döntés szerinted eljátszani, hogy az vagy, aki nem is vagy.

Ne csalj, hanem keress olyan mintát, amit követhetsz! Ne csak elhitesd velünk, hogy már olyan vagy, mint akire vágyunk, hanem éld azt, hogy olyanná is váltál! Akkor nem csalódunk. Akkor nem kell ennyi hasadt személyiségnek világra jönnie, mert hasadásukat – tehát gyermekeink hasadását – mi okozzuk. Azzal, hogy nem illünk össze. Azzal, hogy harcolunk. Azzal, hogy olyanná vállunk egy időre, amitől azt hisszük mindketten, hogy összeillünk. Azzal, hogy hazudunk. Még önmagunknak is. Gyermekeinkben ez hasadt személyiséget jelent. Néha így viselkednek, néha pedig úgy. Mi magunk sem ismerjük ki őket, de ők szenvednek ettől leginkább. A hasadt személyiségnek meg kell találnia először önmagát, hogy képes legyen ezt követően megtalálni párját. Párját, aki kiegészíti őt. Párját, akit Ő fog kiegészíteni. Aki már félkör, azt egy másik félkör fogja kiegészíteni. Aki viszont negyedkör – vagy még annyi sem –, azt egy olyan társ fogja kiegészíteni, aki vagy szintén negyedkör; vagy olyan, aki háromnegyed kör az egészből. Aki a negyed társat választja, annak az élete olyan, mint két gyereknek, akik egymás játékát féltik. Éretlenek, és nem készek még a párkapcsolatra. Nem könnyű a gyermekük élete, mert neki túl korán kell felnőnie. Nem élheti meg gyermekségét, amit majd később fog követelni. Annál az embernél, akinek pedig a háromnegyed környi társ jutott, ott pedig sosincs egyensúly. Soha nem lesz egyformán igaza mindkettőnek. Elnyomja az egyik a másikat, és a másik, akit elnyomnak, úgy fog viselkedni, mint egy gyermek, hiszen ő még nem nőtt fel, meg fog sértődni, dacolni fog, hisztizni és bántani. Ezek mind gyermeki tulajdonságok. Nem férfi, és nem női tulajdonságok. Ha felismertél valamilyen helyzetet, és magadra találtál benne, akkor változz. Keress mintát, ahol kijavíthatod! Keress olyan embereket, akik képesek arra, hogy megmutassák az irányt, hogy hogyan legyünk jó nők és férfiak! Ezek a minták szét vannak szórva több emberben most még. Nincs teljes nő és férfi, de sok emberből összerakhatjuk azt, ami eltűnt mintaként. Sok sikert hozzá!