Felnőttünk már? Nem. Mit jelent felnőni? Azt, amikor a fa élete végéig nő. Mi megálltunk. Megálltunk, mert elhitettük magunkkal, hogy nincs tovább. Lassú növekedésen megy keresztül az ember. A lassú növekedést lehet látni. Generációról-generációra nőnek a gyermekeink. Ez kevés. Nőhetnénk mi is. Nőhetnénk, ha elhinnénk, hogy van több. Lehet több! Azok a gyermekek, akik megállnak a növekedésükben korán, mindig elhiszik, hogy szüleiktől már nem kaphatnak. Nincs több. Viszont bezárják magukat más minták előtt is. Nem tudnak tovább nőni, hisz – ha szeretnék, ha nem – a szülők genetikájából táplálkoznak, nőnek. Valamilyen módon csalódnak szüleikben. Nem hisznek el mindent nekik. Ha gyermekeitek túlnőttek benneteket, akkor jól adtátok át azt, amik vagytok. Megtanultak mindent tőletek, és testben hordozzák. Azt már csak meg kell érteniük. Minél magasabbak vagyunk, annál több információ, tudás van bennünk. Hogy kiaknázzuk vagy sem, az rajtunk áll. Tőlünk függ. Ahhoz meg kell ismerni önmagunkat. Azt az önmagunkat, akit bezártunk testünkben. Azt az önmagunkat, akit sejtjeinkben hordozunk. Ehhez keringés kell. Mindenfajta keringés, ami testünkben van. Vérkeringés, nyirokkeringés, idegpályák stb. Mindegyiket ki kell nyitni. Ha egy sejthez eljut egy információ, az a keringő rendszereinken keresztül tud eljutni. Ahhoz, hogy sejtjeink új információt fogadjanak el, ahhoz olyan információknak kell keringenie bennünk, amelyeket el tud fogadni az adott sejt. Minden sejt magához képest egy kicsit jobb, vagy kicsit rosszabb információt tud befogadni. Ha kicsit jobbat fogad el, akkor kicsit fog javulni az adott sejt. Ha kicsit rosszabbat, akkor kicsit romlik. Ez a lényege a szerv, illetve a vér átültetéseknek. Mindig azt fogja elfogadni a test donorszervként, ami kicsit jobb vagy kicsit rosszabb nála. Nem tud túl nagy rezgéskülönbséget elfogadni.

Ugyanígy működnek az emberek. Úgy, hogy hozzám illő. Hozzám való. Ki az, aki passzol hozzám. Ha felnőttél, akkor rendelkezel megfelelő önismerettel, miszerint – tudom, hogy ki passzol hozzám. Ki kell hogy kiegészítsen. Ha kiegészít valaki, akkor viszont elkezdem őt elfogadni. Ezek spirituálisan kötelékek. Ha én adok valamit neked, akkor mindaddig, amíg te is nem adsz nekem érte cserébe valamit, addig közöttünk az a kötelék fennáll. Tartozol nekem. Természetesen, ha te adsz, és én nem, akkor én tartozom neked. Ezek a karmák. Mi van akkor, ha én nem kérem azt, amit te adsz? Először is végig kell gondolnom, hogy szükségem van-e arra, amit adnál. Ha igen, akkor önismeretem odáig elért, hogy felmérem, hogy szeretnék tőled kérni. Ha te is szeretnél nekem adni, akkor mérd fel, hogy van-e bennem olyan, ami neked hiány. Ha igen, akkor adok-kapok jött létre köztünk, mindenféle karma, azaz kötelék nélkül. ÖNISMERET. Ha nem tudod, ki vagy; és nem tudod, mi hiányzik belőled; nem tudod, hogy mire vágysz – ezért bármit elfogadsz. Bármit, amire nem tudod, hogy mit adj cserébe. Ha nincs önismeret, akkor azt sem tudjuk, hogy mi a mi „valutánk”. Mivel tudunk kereskedni? ÖNISMERET. Nincs boldog párkapcsolat addig, amíg meg nem érted, hogy ki vagy. Az hogy ki vagy, az egy pillanatkép kellene, hogy legyen. Felmérem, hogy buta vagyok és szép; vagy gömbölyű és boldog; vagy erényes és önző; stb. Ha felmérem, akkor legyek tisztában azzal, hogy mivé válhatok. Erre voltak itt mestereink, tanítóink. Mutatták a példát, a mintát, hogy milyenné is lehet válni. Mi nem azt tanultuk meg ebből, hogy bárki lehet Jézus pl., hanem azt, hogy olyan messze volt Jézus tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez a túl nagy rezgéskülönbség, amiről beszéltem a testben. A test azonnal kilöki magából azt a szervet vagy vért, amelyet nem tud befogadni, vagy tolerálni, mert túl nagy a különbség. Te is tanuld meg ki vagy, hol tartasz, és ne mutass magadból többet! Légy az, aki vagy, és megtalál téged az, aki hozzád tesz, és akihez te is hozzá tudsz tenni! Ha egymáshoz hozzátesztek, akkor többek lesztek mindketten. Ezért mondtam, hogy ne determináljon az, aki éppen vagy. Az csak egy pillanatkép. Mint a vérvétel.

A vér a hozzád adott táplálékból – a levegő minőségétől és az érzelmektől, amelyeket kapsz – változik. Ugyanúgy, ahogy te is. Hiába vagy most sovány, tudod, hogyha évekig csak olyan élelmet fogyasztasz, ami hozzád képest alacsonyabb rezgésű, és rossz levegőt szívsz, és érzelem nélkül élsz, akkor jelentősen rosszabb állapotú testet fogsz szülni a mindennapi sejtmegújulásaid által. Jó ezt érteni. Te magad vagy önmagad teremtője. Minél rosszabb állapotból indulsz, annál inkább kell lassan változni. Mint az az ember, aki bűnöző. Nem fogja tudni egyből befogadni azt, hogy holnaptól nem bűnöző. Nem fogja tudni megtartani azt, és segítséget fog kérni. Például a vallások által. Lehet úgy megváltozni egyik pillanatról a másikra, hogy elfogadom Jézust megváltómként. Ez a vallásos ember számára azt jelenti, hogy mától úgy élek, ahogy Jézus elvárja. Jézus viszont nem elvár, hanem mutat egy irányt. Egy olyan irányt, amelyen haladhatsz fölfelé. Ő nem tud megtartani, csak ha gyermekként élsz. A gyermeket kell a szülőnek állandóan kiigazítania. Azok a „gyermekek”, akik már felnőttek – de nem kapták meg a megfelelő kiigazítást – állandó függőségben lesznek addig, míg megértik, hogy Jézus lett az apjuk. Jézus pedig nem ezt szerette volna. Azt mondta, hogy tegyetek tanítványotokká mindenkit. Tanítványokká az tesz, aki felnőtt, aki tanít. Azt, amit megtanult apukájától; azt, amit megtanult anyukájától. Anyánk a Föld, és apánk az Ég. Apánk nem annyira elvont fogalom, ha nem egyből Jézusi életet szeretnél. Apánk csak azt tanítja, hogy legyél több. Több mint, ami vagy. Ő mutatja az utat előttünk, és ha nekünk igazi apánk nem mutatta az utat, akkor jézusi vezetésben vagy buddhai vezetésben, vagy bármilyen felnőtt férfi vezetésében lehet részünk addig, amíg megtanuljuk továbbadni azt, amit tanít nekünk. Ha elkezdjük továbbadni azt, amit apánk vagy atyánk tanít, akkor elkezdtünk felnőni. És annak okáért a férfiú elhagyja az ő apját és anyját, és lesznek ketten eggyé. Ez azt jelenti, hogy el kell engednünk egy idő után apánkat és atyánkat, és kell keresnünk valakit, akitől tanulunk. Kell keresnünk egy párt, aki kiegészít minket. Lesznek ketten eggyé. Mit jelent ez? Hogyha egy genetikán keresztül mindent megértettél, akkor menj tovább. Csatlakozz egy másik genetikához! Egy másik piramishoz, ahol tanulhatsz. Két piramis – szimmetriasíkjára képzett vetülete - alkot egy deltoidot. A deltoidon kezdesz haladni. Lemész oda, ahol lehet, hogy a párod már járt és tanult belőle. Lemész oda, ahol még párod sem járt. Ott megtanulod anyósod, apósod tudását, és bevezeted párodat a te szüleid tudásába. A világ ilyen. Haladni kell benne, de nem haladhatunk csak egyedül. Olyan sokáig voltunk egyedül, hogy teljes tudatosságunk kicsire zsugorodott. Ha kicsire zsugorodott, akkor tanuljunk egymástól. Ha nem akarsz kötni magadhoz senkit, akkor, amit kérsz tőle tanulásként, azt fizesd ki. Adj neki ugyanannyit, mint amit te kapsz tőle! Ne legyen karmád! Ha te kapsz valamit, mindig tudd, hogy mid van cserében. Ha nem elég az, amid van, akkor egészítsd ki pénzzel. Ebben a világban lehet tudást „venni”. Ha tanulni szeretnél, fizethetsz érte, de tudd, hogy kitől és mit veszel. Ne felejtsd: Azt is elfogadod, ami kicsit kevesebb, mint a te tudásod, és azt is, ami kicsit több! Miért? Azért, hogy tanulj. Tanulj, hogy hol tartasz valójában. Ha túlgondoltad magad, és állandóan vetítesz magadra valamilyen maszkot, akkor nem fognak tudni tanítani. Azt hiszik, hogy már mindent tudsz. Nem fogsz tudni összekapcsolódni senkivel, amíg meg nem érted, hogy ahhoz, hogy játssz, párkapcsolatra van szükséged. Ahhoz, hogy párkapcsolatod legyen, meg kell mutatnod magad. Őszintén. Ha először egy olyan pár közelít hozzád, aki jóval több nálad, akkor tanulj belőle. Túlmutatsz magadon, viszont ha őt szeretnéd, akkor változnod kell. Egyedül. Egyedül tanulj, fejlődj, és nem biztos, hogy közben a pár megvár! Bajod nem lesz abból, ha tanulsz, fejlődsz, mert ha ő nem várt meg, akkor is több lettél. Ha több lettél, és kinyitod magad, egy olyan férfi kapcsolódna hozzád, ahol tartasz. Ha az sem elég, nem elég jó a partner, akkor még változz. Egyedül. Fejlődj oda, hogy jobb jöjjön! Tanulj és fejlődj! Ébredjünk fel! Jézus sem vállalja örökre, hogy atyád legyen. Senki sem fogja vállalni! Nőj fel és legyél önálló felnőtt, hogy szüleid büszkék lehessenek rád, és nyugodt szívvel engedhessenek el! A felnőttet el kell engedni, de ne felejtsd a gyermek egy ideig áldás, egy idő után teher. Ha tehernek érzed saját gyermekedet, akkor vagy már el kellett volna engedned, mert felnőtt; vagy végig tehernek érezted, mert te nem nőttél fel. Ugyanúgy, ahogy a fa nő végig, amíg él, ugyanúgy nőj te is. Érted, magadért és gyermekeidért. Legközelebb az ébredésről írok.