Sokkal profánabb a leszületésünk célja, mint hinnétek. Az egyik, hogy megtanuljunk beilleszkedni az itt lévő létformák közé, a másik pedig, hogy valami újat hozzunk bele: valami olyat, amitől a játék - ami az élet - megújul. Ha megújul a játék, akkor mindenkinek új játékszabályok alapján kell játszania. Ahhoz viszont, hogy az itt élő létformák az én játékszabályaim szerint akarjanak játszani, ahhoz előbb be kell (kellett) illeszkednem, majd tudásommal - ami lehetőleg több, mint az addig itt élőké - át kell (kellett) venni a hatalmat.

Az ember azt felejti el, hogy ha valahol megjelenik, akkor először beilleszkedjen. Sokszor már egy munkahelyen vagy egy osztályban sem tudunk beilleszkedni, mert annyira mást szeretnénk, mi ami ott van. Mindent lehet, de az első a beilleszkedés. Ezt kell először megtanulnunk, hogy önmagunkat utána megmutathassuk.

Ha én egy gazdag családból származom, akkor lehet, hogy egész életemben azt hallgattam, hogy mi bármit elérhetünk, megtehetünk: bárkit irányíthatunk, de valószínűleg nem maradnak körülöttetek olyan emberek, akik barátkoznának veletek. Ha nem maradnak olyan emberek, akik barátkoznának veled, akkor egyedül érzed magad és nem tudod senkivel megosztani az örömödet, hogy merre jártál a világban és hogy miket láttál a különböző számodra új kontinenseken. Ekkor már az utazás se fog kielégíteni és egyáltalán semmi sem fog kielégíteni, mert nincs kivel megoszd az örömödet.

Az emberek beilleszkedni és újat létrehozni születtek. Csakúgy, mint az alattunk levő létformák. Mindenki meg akarta változtatni azt a valóságot, ami addig volt, amíg ő az új létforma, amely lehet növény, állat, bármi, meg nem született. És akkor jött az ember, aki a legtöbbet akar változtatni. Tudatlanul könnyű változtatni, de nem biztos, hogy jó lesz az eredmény. Pl. Régen Cipruson alig lehetett élni, mert rengeteg volt a kígyó. Valaki kitalálta, hogy behoz egy halom macskát, akik valóban megették a kígyókat, de így macskából lett annyi, hogy most azok terjesztenek mindenféle betegséget. A macskák ugyanúgy meg tudják tizedelni az embert, mint a kígyók, csak a bennük lévő, rejlő bacilusaik által. Az emberek ebből csak annyit látnak, hogy de jó, nincsenek kígyók. Az állatok viszont érzékenyebbek a fentről jövő igazságra, azaz rendre. Ha egy macskának ki kell írtani az embert, akkor elfogadja a fentről jövő vezetést és magába fogadja a vírusokat vagy bacilusokat, amelybe ő ugyan nem hal bele, mert segít a fenti vezetésnek az egyensúly felállításában. Akkor, amikor egy macska befogadja a veszettség vírust, akkor egyre simulékonyabb, kedvesebb lesz azzal, akinek a vírust szánták fentről. Ilyenkor a macskák állandóan körülöttünk ólálkodnak, simogattatják magukat és megfertőznek minket.

Van egy „irányítás” fentről. Hívhatjuk rendező elvnek, felettes énnek, Istennek vagy valaminek, ami több nálunk. Azért van erre szükségünk, mert amíg nem nőttünk föl, addig úgy viselkedünk, mint egy gyermek és a gyermeket vezetni kell. Szülei vezetik vagy szüleinek kellene vezetni őket. Ha a gyerek már felnő, megérti az egységet: azt, hogy semmi sem működik az egész megértése nélkül.

Kicsi koromban én is minden kicsi vagy sebesült állatot hazahordtam. Mindent meg akartam tartani, de legalább mindenkit meg akartam menteni. A törött szárnyú verébtől a kukacoktól hemzsegő kis sünig mindent hazavittem. Anyukám az ő tudása szerint tudott segíteni. Az ő tudása az volt akkor, hogy behintőporoztuk és elengedtük őket. Lehet, hogy az lett volna a nagyobb tudás, amit néha apukám képviselt, aki ha bármelyik állatom megbetegedett, ő azonnal meg akart szabadulni tőle. Természetesen akkor lelketlennek gondoltam ezért. Úgy gondoltam, hogy ha a miénk az állat, akkor segítenünk kell rajta. Igen ám, de azt én akkor gyermekként soha sem gondoltam végig, hogy valamelyik állat számomra komoly betegséget is terjeszthet. Apukám azt gondolta, hogy értem vállalt felelősséget, nem a macskáimért. Anyukám viszont értünk is, azaz az állataimért is felelősséget akart vállalni, de nem tudta, hogy az is felelősség, hogy elvigyük az orvoshoz és ha az orvos azt mondaná, hogy el kell altatni, akkor ő neki kell számomra ezt közölni: mégpedig úgy, hogy én ezt megértsem. Ehhez már felnőttebbnek, tudóbbnak kellett volna lennie. Én nem azt írom, hogy minden állattól szabaduljatok meg és azt sem, hogy minden állatot fogadjatok magatokhoz, hanem azt, hogy mielőtt felelősséget vállaltok az állataitok iránt, gondoljátok végig, hogy milyen hasznára lesz az földünknek, és nekünk. Mennyire tudunk együtt élni akár a „mi teremtményeinkkel”. A mi teremtményeink a fajta módosított állatok, növények mind. Lehet, hogy nem segítettünk a földnek azzal, hogy túl szaporítottunk olyan állatokat, amiket a föld már kilökött magából vagy elkezdtük az állatok genetikai átalakítását azért, hogy nekünk több húst vagy tejet adjanak és elkezdtük háziállatainkat addig manipulálni, amíg létrehoztunk olyan fajokat, akik már önállóan képtelenek a megtermékenyülésre, és a szülésre is. Ezek az állatok - például kutyáink, macskáink - kihatnak ránk is. Mi is azt a gyenge minőségű szintetikus táplálékot esszük (vagy ettük) sokáig, amitől a mi állataink is olyan állapotba kerülnek, hogy se szaporodni, se szülni már önállóan nem tudnak. Mi is ezt tettük saját magunkkal. Ha azt akarjuk, hogy újra egy élő állomány jöjjön létre az emberi populációból, akkor kezdjünk élő élelmet fogyasztani. Kezdjünk tanulni hibáinkból és az állatainkat is kezdjük élőbbel etetni. Ha élő élelmet kapnak az állataink, önmaguk fogják kijavítani saját genetikájukat. Ha mi magunk is szeretnénk kijavítani saját hiányos DNS-ünket, akkor az élő élelem, tehát hús, zöldség, és gyümölcs által fogjuk tudni megtenni. Minél több szintetikust viszünk be a testünkbe, annál inkább genetikailag romlunk. Ha genetikailag romlunk, akkor nemhogy fejlődnének tudásaink, hanem inkább romlanak.

Amikor az ember szaglószerve jó, akkor úgy tud szagolni, mint a kutya. Ha az ember szaglószerve nem jó, akkor még azt sem érzi, ha mellette valaki elszellentette magát. Ez is egy érzékelés. Az érzékelések kiélesednek, ha jobb állapotú a tested és elgyengülnek, ha rossz állapotú a tested. Ha valaki abban érzékel jól vagy jobban, hogy látás, akkor először annyira jut el a látással, hogy orvosilag tökéletesen lát, majd később felerősödik a „látás” és bizonyos olyan valóságokra lát rá, amelyre addig nem. Amikor valaki újra érez, szagol, az először megérzi az emberi test szagát. A képességek nem egy spirituális fejlődés által jönnek létre, hanem egy normál emberi fejlődés által, mindenki számára elérhetőek lesznek. Ahhoz, hogy bizonyos képességeket ne az „ördögtől valónak” gondoljatok, pusztán át kell élnetek, hogy milyen: amikor jobban látsz, jobban hallasz vagy értesz. Emberi tulajdonságok ezek, amelyek elvezetnek oda, amikor az ember tudása véget ér és egy újabb létforma köszön be, mint eddig. Amikor valamilyen létforma elérte a tudásának csúcsát, mindig születik (vagy született) egy vagy több új faj. Ahhoz, hogy ide eljussunk, először a mi emberi fajunkat kell felemelni arra a szintre, hogy újra érezzen, szagoljon és éljen.

Minden képességünket fel lehet erősíteni, ezt hívjátok spiritualitásnak, de minden képességeteket úgy tudj átok felerősíteni, hogy élő, egészséges élelmeket fogyasztotok. Ezt viszont ma még nem hívjuk spiritualitásnak. Az élő élelmekről és azoknak gyógyító, éltető és megváltoztató hatásáról írok legközelebb.