Mi motiváljon egy embert arra, hogy tanár legyen? Az, hogy rengeteget tud. Az, hogy sokat szeretne tanulni, fejlődni. Az, hogy boldog; az, hogy kiegyensúlyozott. Volt-e olyan tanárunk, aki ezeknek a paramétereknek megfelelt? Segítek, nem volt. Azok a tanárok, akik erre a pályára jelentkeztek, kallódtak többnyire. Fogalmuk sem volt, hogy mik szeretnének lenni,és hogy mit jelent valójában tanárnak lenni. NÉPNEVELŐ. Régen ez a kifejezés hordozta rezgésként azt, amit takar a tanár feladatköre. Jóval nagyobb a felelőssége annak, aki Népnevelő, mint ma annak, aki Tanár. Óriási a különbség. A népnevelő felméri, hogy hol tart a nép, és ahhoz, hogy több legyen, mire van szüksége. A tanár megtanítja azt, amit tud. Ha sok az, amit tud, akkor jól járunk általa, de ha kevés,akkor pedig rosszul járunk. Senki nem kérdezi tőlünk a felvételinél vagy akár az érettséginél, hogy jó tanár tanított vagy rossz; csak egyszerűen elvárják, hogy tudj. Ez nem jó. Miért nem lehet mérni a tanárokat azon paraméterek alapján, hogy van-e benne hit, lelkesedés, erő? Ehelyett a tudásuk alapján próbáljuk őket felmérni.

Ha hitet, lelkesedést és erőt mérünk, akkor ez predesztinálja őt arra, hogy újabb tudásokat rögzítsen. Újra tanulhat, amivel motiválhatja társaités a gyermekeket is, akiket tanít. Ha nincs benne hit, lendület vagy erő, akkor hiába küldjük kötelező továbbképzésre. Úgy járunk, mint a hitelesség nélkül tanító tanár tanítványai, hogy csak eltöltik az időt. Nem ér semmit. Ja, de lesz egy papírja, amiért több fizetést kérhet. Én nem adnám meg ezért a több fizetést, és rendszeresen mérném a tanárokat órai megfigyeléssel, hogy hitelesek-e, és meghallgatnám a diákokat, hogy mennyire hiteles számukra tanítójuk. Népnevelő-e vagy csak tanít papírja segítségével. Nagyon komolyan venném a tanárképzést. Most a legkönnyebben elvégezhető egyetemek, főiskolák egyike a tanárképző. Az arány rendkívül rossz a népnevelők, illetve a tanítgatók között. Sőt, ha valaki hittel telve kijön az egyetemről és tele van lelkesedéssel; valószínűleg bekerül egy közegbe, ahol megfáradt, unott emberek lesznek. Ezek az emberek demotiválják az új lelkes kollégát, és rövid időn belül azonosul velük. Minek tanítasz többet, hiszen ők úgysem kíváncsiak többre, csak add le a minimumot.

Elhittük, hogy gyerekeink nem akarnak tanulni és nem akarnak fejlődni. Miért? Mert valóban azt mutatják, hogy az iskola nem köti le őket. Engem annakidején például egyáltalán nem kötött le a suli. Nem motivált. Ilyenkor az ember kitalál valamilyen motivációt magának, amely előreviszi a tanulásban. Ez volt számomra a főiskola. Tanultam, hogy fölvegyenek, de nem történt meg, mert azt sem tudtam, hogy mit kell ahhoz megtanuljak, hogy bejussak az iskolába. Megsértődtem, és elkezdtem olyan dolgokat tanulni iskolán kívül, amelyek érdekelnek. Megjött a kedvem a tanuláshoz, és elvégezhettem volna kilenc egyetemet is, ha tudom, hogy mi szeretnék lenni. De nem tudtam, mert ugyan hivatásként éreztem, hogy tanítanék, de tudásként nem voltam hiteles, mint tanár, mert nem volt meg a megfelelő tudásom. Népnevelő szerettem volna lenni, mint József Attila, akit ugyan eltanácsolt az egyetem fura ura, de ezáltal egész népét tanította, nem középiskolás fokon. Kérdés, hogy megértette-e a társadalmunk saját tanítóját – akár József Attilát, akár Adyt, Radnótit és így tovább. NEM. Nem értjük tanítóinkat. Miért? Mert tanáraink kizárólag azt fogadják el tudásként, ha megtanulom, hogy a tankönyvírónak mit jelentett Ady egy-egy mondata. És ha nekem mást jelent? És ha én a most-tal aktualizálom, és ha mindenkinek mást jelent? Az baj? Nem. Ettől lesz mindenkihez szóló egy vers, egy himnusz, egy könyv. Mindenkinek mást mond. Mindenki a maga szintjén értelmez, és ez véletlenül sem pejoratív. Atudások egymásra épülnek. Az írásokban sokkal több van, mint egy osztály tudásában. Az írások, aművek, a festmények – amelyek tökéletesek – a teljességet hordozzák. Amennyi hiányod van a teljességből, annyit fogsz kapni belőlük. Ha egy vers neked azt mondja, hogy egyensúly pedig létezik, akkor te már ott tartasz, hogy ezt kivedd belőle és megtanuld. Ha egy vers neked azt mondja– főleg ha ugyanaz a vers –, hogy minden egyensúlytalan, akkor ez számodra tanítás, ezt értetted meg belőle. A cél az – hogy eljuss a vers elemzésén keresztül –, hogy megtaláld benne egyensúlyt is. Ezek ahiteles alkotások, amelyek a teljességet hordozzák. Higgyétek el, nagy költőink, íróink vannak, akiknek a nyelvén megérthetjük a teljességet! Ezek a költők, írók nem éltek teljes életet, hiszen abban már nem volt problémájuk, ráláttak arra, hogy lehet. Arra is, hogy hogyan lehet; és ezt, ezeket tanítják verseiken, írásaikon keresztül. Verseket lehet írni középiskolás és egyetemi professzor szintjén is. És mindkettő fontos. A könnyű verseket gyermekeink számára írjuk. A nehéz, tartalmas verseket pedig bölcsességünk fejlesztése számára írták, de mi nem jól használjuk őket. Tankönyvíróink bizony túl nagy hangsúlyt helyeznek olyan írók, költők alkotásaira, amely figyelmet valójában nem érdemelnek ki; és alulértékelnek olyan írókat, költőket, akiktől rengeteget lehetne tanulni. Nem látnak rá. Ilyen az, amikor vak vezet világtalant. A „Vakok” bevisznek minket a málnásba, és még csak a felelősségét sem kell felvállalniuk ezért. Ez így hiteltelen tanárokat képez, és a hiteltelen tanár nem fog tudni tanítani, mert hiteltelen. Itt tartunk.

Hogyan változtassunk ezen? Úgy, hogy beszéljük át tanárként, hogy ki mit tart hitelesnek egy iskolán belül. Beszéljünk arról, hogy én azért tanítom József Attilát, mert…. azért beszélek Kölcseyről,mert… és így minden tanár hozzáadhat tartalmat a másik tanításához. Engedjük be egymást abba azárt körbe­, a magunk zárt világába és mutassuk meg: milyen módszerrel, milyen tudással tanítok! Ennek nem a vizsgáztatás lenne a célja, hanem az, hogy mindenki tegyen hozzá valamit a másikhoz. Így együtt már többek leszünk, és azután megjön a kedv a tanításban. Miért? Mert új impulzus ért. Új tudást lehet átadni. Olyan újat, amit eddig nem tudtunk.

Nagyon jó azt látni, hogy a saját lelkesedésem hogyan ragad rá az emberekre, akiket tanítok. Legyetek ti is lelkesek, és töltődjetek fel a tanítványok lelkesedéséből. A tanítványok lelkesedése pedig csak annak a tanárnak lehet ajándék, aki lelkesen tanít. Ne öljétek ki a fiatal tanárok lelkesedését, hanem ti régi motoros tanárok vegyetek át belőle magatok és gyermekeitek számára. Ne zárkózzatok el az újtól, és ne maradjatok továbbra is hiteltelenek, mert akkor féltékenységek alakulnak ki egy tanári karon belül, és nem tanulni fogtok egymástól, hanem szidni fogjátok egymást.

Ha szidjátok egymást, akkor azt az energiát, amelyet tanulásra, hitelesítésre használnátok, el fogjátok pocsékolni másnak a szidalmazására, bántására. Rengeteg energia fogy el azzal, hogy bántok. Ne hagyjátok, hogy pocsékba menjen energiátok, hanem inkább töltődjetek egymásból. Igen, lehet, hogy az új kolléga többet tud. Ha okos vagy, akkor megnyitod magad felé, és tanulsz tőle. Ne a presztízsről szóljon minden, mert akkor egész életedben csak fenn kell tartani azt a hitet a többiekben, hogy te aztán vagy valaki. Akkor pedig erre fog elmenni minden energiád, hogy egót tárolsz, azaz maszkot vetítesz magad elé, hogy csúcs szuper tanító vagy; és mégsem tudsz átadni semmit. Ez az igazság. Az energia elfogy vagy feltöltődik. Melyiket választod?

Taníts olyat, amit tudsz, és fejlődj folyamatosan. A folyamatos fejlődés feltölt. Ha tele vagy energiával, akkor hiteles lettél diákjaid, környezeted számára. A hitelességed pedig dicséreteket kap, ez pedig feltölt. Állandó utántöltése lenne az embernek, ha nem hinné el, hogy tökéletes. Ha elhiszed, hogy tökéletes lettél, akkor feléd semmilyen energia nem áramlik, mert az energia tiszteletben tartja azt, hogy te tökéletes, azaz teljes vagy. De a környezet lefülel. Meg fogja mutatni, hogy van hiányod. Hogy nem tudod tökéletesen működtetni a családod, hogy ott nem vagy hiteles, hogy nem kérdez tőled gyermeked vagy párod semmit, és nem tudsz valójában tanítani.

Ez nem azért van, hogy megsértődj, hanem azért, hogy lásd, még te sem vagy teljes. Ha teljes vagy, akkor csak adsz. Ha pedig még nem vagy teljes, akkor szükséged van töltésre, feltöltésre. Erre vonatkozik a dicséret, a hála, az energia olyan módon adása, amely hiteles. Csak így lehetne energiát adnunk, hogy ajándékot helyezünk el a másik ember számára köszönömmel, hálával. Sajnos mi főleg elmarasztalással, szidással, gyalázással adunk energiát. Ugyanannyi energiánk megy el arra, hogy szidjunk, mint arra, hogy dicsérjünk.Sőt ha nemcsak szidsz, hanem kedvesen dicsérsz; akkor azok az emberek, akik szépen kezdenek beszélni rólad,pozitív energiát áramoltatnak feléd és változnak ők is és te isezáltal. Ez a csúcsa az emberi tudásnak, amit legközelebb bővebben fogok kifejteni.